Országos Kéktúra (2-es számú, OKT-025): Káld- Hosszúpereszteg

 A kimerítő sümegi túra után visszatértem Káldra, hogy onnan folytassam az utamat, az onnan 10 kilométerre fekvő Hosszúperesztegre. Túl nagy felkészültséget sem a szakasz hossza, sem az útvonal jellege nem igényelt, így kényelmes erdőjárásra készültem. Mielőtt elhagytam volna Káldot, lesétáltam a település egykori harmadosztályú vasúti felvételi épületéhez. Itt húzódott ugyanis a 928-as Sárvár- Zalabér- Batyk vasútvonal, melyet a hírhedt 1968-as közlekedési koncepció keretein belül számoltak fel.

Az egykori vasúti felvételi épület...

...és őrház Káldon

Betonaljak kandikálnak ki a földből

Az épület meglepően jó állapotban áll, mely most a helyi vízművek tulajdona. Bár a síneket rég felszedték, a felvételi épület, az őrház ma is áll. Az egykori vágányok helyét átvette a dzsindzsa, ugyanakkor a szétdobált betonaljak egy része ma is fellelhető a földben. A vonalat keresztező bekötőút burkolatában pedig tisztán kivehető a sínek helye, mely egyben azt is jelenti, hogy az úton legalább négy évtizede nem cseréltek burkolatot...

Áteresz maradványok az út szélén

Az út burkolatában kiválóan látszik az egykori vonalvezetés. A sínek helyén ma már susnyás nőtt...

Bár még kutakodtam volna emlékek után, de sajnos mennem kellett, így aztán elindultam az Országos Kéktúra 25-ös túraszakaszán Hosszúpereszteg felé. Káldot elhagyva egy rövid időre még visszatértem a Farkas- erdőbe, majd egy éles bal kanyarral a Tomaji- erdő irányába vitt a jelzés. Kényelmes erdőjárás vette kezdetét a jól járható, széles földúton. Miközben Kemeneshát térsége elkényeztetett jobbnál jobb turistautakkal, tudtam, hogy a kutyára jönni fog még dér, és innen körülbelül 250- 300 kilométerre keletre nem lesz ilyen fényes a helyzetem. Az erdőből kiérve nyílt, szántőföldes tér fogadott. A Kéktúrával közös útvonalon haladó Mária utat a hátam mögött hagyva haladtam tovább. Jobbra térve ismét egy erdősávba értem, ahol már enyhe emelkedésbe kezdett az út. Szűk két kilométer után, az erdősávból kiérve ismét a szántós és a nyílt táj fogadott. Szemből a Felső- hegy, illetve nyaralói, azon túl a Farkas- erdő köszönt vissza- immár utoljára. 

Kéktúra és Mária út elágazás a Tomaji- erdő határában

~170 éves keresztek Hosszúpereszteg határában

Az út erős bal kanyarral szépen Hosszúpereszteg felé fordult, melyet egy nyílegyenes három kilométeres szakasz követett a település határáig. Útközben a szántósok határában több, a 19 század közepéről származó kőkereszt is látható volt, mintegy 170 éve dacolva az idővel és az időjárással. A településre érve, a Szent István király templom mellett elhelyezett pecsételőponton pecsételtem.

20. századi emlékek

Hosszúpereszteg, Szent István király templom

 

Bár csak 10 kilométert gyalogoltam, ennek ellenére a Kéktúra 25-ös túraszakasza kellemes emlékként marad meg az emlékezetemben, ahol volt idő töltődni és kényelmes turistaútjai mellett még vasúti érintettsége is volt. :)

A mai túra útvonala:

   Káld-

  Tomaji- erdő-

  Tacskánd (0565. számú út)-

   Hosszúpereszteg

Országos Kéktúra (2-es számú, OKT-028-029): Ötvös- Sümeg

Ezúttal egy hosszabb, 18 kilométeres szakaszt választottam úticélként, mely az Országos Kéktúra Ötvös és Sümeg közötti szakaszát foglalta magában. Már a kezdőpont megközelítése sem volt egyszerű feladat, ugyanis a pecsételőhely Ötvös településrésztől (közigazgatásilag a szomszédos Dabronchoz tartozik) másfél, két kilométerre volt megtalálható, amit csak gyalogosan lehetett megközelíteni. Ez a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy Ötvösön leszálltam a buszról és onnantól a forgalmas 7331-es út szélén kellett gyalogolnom egészen az azt keresztező Kék jelzésig.

Ötvösre (Ötvöspuszta) érve az ember belecsöppen a múltba. A ma Dabronchoz tartozó település egésze egykoron a Szegedy család uradalmához tartozott. A kastély 1764 körül épült, mely 1925-ben leégett. Ekkor a már Széchenyiek tulajdonát képző épületet (1925) felújították, mely egészen 2015-ig lakott volt. Felújítása sajnos csak a tető cseréjéig terjedt...

Az út túloldalán található Szegedy- kúria sajnos még a kastélynál is rosszabb állapotban van...

Az uradalomhoz tartozó egykori istálló és gazdasági épületek a közelmúltig használatban voltak

Bár mostanában meglepően ritkán, ezúttal viszont már az első pecsételést követően összefutottam az első szemből érkező túrázóval. Tőle megtudtam, hogy pár száz méter múlva saras szakaszok lesznek, úgyhogy ennek tudatában indultam neki az előttem álló távnak. Kis idő múlva valóban jött a sár, ennek kerülgetése pedig időbe tellett. A rövidke erdőjárást követően a jelzés kivezetett 7337-es útra, onnantól ennek padkáján folytattam az utamat. Minimális autóforgalom mellett a túra még ezen szakasza is egészen élvezhető volt. Bő 1 kilométer megtétele után a jelzés jobbra tért, majd egy nyíl egyenes, több mint 2 kilométeres szakasz következett, mindenféle árnyék nélkül. Bár még csak február van, az árnyék nélküli földúton bőven megéreztem a nap "áldásos" sugarát. Mielőtt hőgutát kaptam volna télen, utolért egy futó akivel sikerült hosszabb időre szóba elegyednem- jobbára térinformatikai rendszerekkel kapcsolatban. Bár jó volt beszélgetni és ez el is terelte a gondolataimat az éppen pecsenyére sült fejemről, ennek az ára azonban az volt, hogy a tervezettnél némiképp lassabban tudtam csak haladni. Végül elköszöntünk egymástól én pedig egy kicsit kiléptem, hogy behozzam a lemaradásom...

Utazás a semmibe

Régi helységnévjelző tábla a fák mögött. Hasonlóval találkoztam Nógrádsipeknél is

Kisvásárhely pecsételője

 A több kilométeres puszta közepi szakaszt követően a Kéktúra ismét egy közútra tért, majd pár száz méter megtételét követően, az előzőhöz hasonló hosszúságú földútra terelt. Ismét a semmi közepén, szántósok határában haladtam az egyetlen közbenső pecsételőhely, Kisvásárhely felé. A településen pecsételtem, majd hosszabb pihenő nélkül indultam tovább Sümeg felé. A Marcal felett átívelő hidat elhagyva már lassult a tempóm, úgyhogy az idő figyelembevételével mégiscsak tartottam egy fél, háromnegyed órás pihenőt.

Nyírlakpusztánál járunk

Szükség is volt erre, mert előttem még bő 5 kilométer állt a végcélig. A Kisvásárhelyről kivezető széles, murvás utat elhagyva a jelzés jobbra, egy földútra terelt, mely aztán egy vizenyős területet keresztezve egy erdőbe vitt. Az eleinte szép, ligetes erdő az idő előrehaladtával elvadult erdőséggé változott. Ezen az állapoton valamelyest csak a Tarányi- kastélyt szegélyző tisztás változtatott. A kastély bejárati útját keresztezve, rövidesen magam mögött hagytam a horror filmeknek tökéletes helyszínt szolgáló erdőt, majd egy tisztásra értem, melyről tökéletes rálátás nyílt a sümegi várra. Innentől kezdve nem volt más dolgom, mint besétálni Sümegre és a közeli vasútállomáson pecsételni.

Nyírlakpuszta, Tarányi- kápolna. A terület a 18. században került a Tarányi család birtokába, ahol  kastély és a 20. század elején kápolna is épült temetkezési helyként

A Tarányi- kastély. Az épület szociális intézmény, amely nem látogatható

Ami nem teljesült Boldogkőváraljánál, az lényegében összejött Sümegnél. Bz csattog be a város vasútállomására, háttérben a várral

Ideiglenes búcsú Sümegtől

Túl sok izgalom a Kéktúra 28-as és 29-es szakaszában sem volt, számomra a túra nehézségét a felvezetéssel együtt összeadódó cirka 20 kilométer adta és az egyes árnyék nélküli szakaszok. Bár még csak február van, az egyre erősödő napsütés emlékeztetett arra, hogy az idő pörög, és már nincs sok hátra a 2022-2023-as túraszezonból.

A mai túra útvonala:

   Ötvös (Ónodfai- árok)-

  7337-es út-

  Mihályfa térsége-

   Kisvásárhely-

  Fiatalospuszta-

  Nyírlakpuszta- 

   Sümeg, vasútállomás

Országos Kéktúra (2-es számú, OKT-022-023-024): Gérce- Káld

Röpke keleti kitekintés után folytattam utamat az ország nyugati tájain- Vas megyében. Ezúttal a Kéktúra Gérce és Káld közötti, mintegy 14 kilométeres szakasza került terítékre. Nyugodt erdőjárásra számítottam, minimális szintkülönbségekkel.

Indulás hajnalban Székesfehérvárról

Gérce főutcáját elhagyva a jelzés jobbra vitt. Elvadult erdő határa mellett húzódó, építési törmelékekkel feltöltött földúton kellett gyalogolni, egészen az azt keresztező 84-es főútig. A főutat elhagyva a táj letisztult, és ligetes erdő vette kezdetét. Ez volt a Farkas- erdő, Vas megye legnagyobb összefüggő erdőtömbje. Az erdőbe ezen a ponton aszfalt út vezetett be, melyet követve áthaladtam a főkapun, majd egy 5 perces sétát követően érkeztem az első közbenső pecsételőponthoz, a Rózsáskerti erdészházhoz.

Gérce határában a Farkas- erdő bejárata

Első közbenső pecsételőhely, a Rózsáskerti erdészház

Téli erdő, sajnos hó nélkül

Visszatekintés

A második közbenső pecsételőhely, a Hidegkúti erdészház. A túra során lényegében itt találkoztam először túrázókkal, kirándulókkal

Az erdészház környéke- kápolnával

A Kéktúra érintette a Pilóta- dombot is, vitéz nemes Molnár László repülő hadnagy, második világháborús emlékművének helyszínét

A pecsételést követően hosszú, 5 kilométeres aszfaltos gyaloglás következett. A Farkas- erdő tele van látványossággal, ennek ellenére egy lélekkel sem találkoztam. Egyedül a szél susogása volt az, ami néha felébresztett a gondolataimból... Cirka másfél órás aszfaltos gyaloglást követően érkeztem a Hidegkúti erdészházhoz, mely a következő közbenső pecsételőpont volt. Sokat itt sem időztem, azonnal indultam tovább a végcél, Káld felé. A jelzés levitt az eddigi szilárd burkolatú útról és egy jóval szélesebb, de murvás erdészeti útra vitt rá. Ezúttal nem tartott sokáig az egyenes útszakasz, mert 500 méter megtételét követően balra kellett fordulni egy földútra. Ez volt az a szakasz, ahol minimális mértékben letértem az Országos Kéktúra útvonaláról. A jelzés ugyanis elkerüli az erdő szélén álló Scherg Lőrinc kilátót én viszont szerettem volna megnézni azt, ami ezúttal az időmbe is belefért.

A Scherg Lőrinc kilátó

A kilátóból beazonosítható magaslatok...

...és az elénk táruló panoráma

Káldi magassági pont

Követve a Kék Háromszög jelzésű turistautat, egy órás kényelmes sétával a Káldról az erdőbe vezető Avas úton csatlakoztam vissza a Kéktúra útvonalába. Ezek után nem maradt más, mint lényegében besétálni Káldra. A település határában ideiglenesen magam mögött hagytam az erdőt, Káldon pedig az általános iskolánál nyílt lehetőségem pecsételni.

A mai túra útvonala:

   Gérce-

   Rózsáskerti erdészház-

  Farkas- erdő (Böröndy Lajos emlékoszlop)-

   Hidegkúti erdészház-

 Scherg Lőrinc kilátó-

  Avas út-

   Káld