A Vértes után belefogtam a 11-es túra 112-es és 111-es szakaszába, amely Koldusszállástól Szárligetig tartott. A nap azonban elég nehézkesen indult. Kelenföldön 3 percet késett a Győrig közlekedő csatolt Flirt, amit azonban útközben gyorsan behozott. Leszálltam Tatabányán, ahol már harmadjára járok a Kéktúra okán. Már elsőre sem volt nehéz megtalálni a buszpályaudvart, főleg így harmadjára már csukott szemmel is odatalálok. Tatabánya vasútállomása elrendezésben és kinézetben is gyakorlatilag olyan, mint Kőbánya-Kispest, így amikor ott leszálltam, úgy éreztem magamat mintha otthon lettem volna. A buszpályaudvaron a műnéni és a hozzátartozó kijelzők is sztrájkoltak, pedig eddig szorgalmasan tették a dolgukat. Mindegy, megkérdeztem az infós nénit, hogy melyik kocsiállásból indul a busz, úgyhogy rendben felszálltam a Tarjánba tartó járatra. Már a buszon voltam mikor észrevettem, hogy fizetésnél elfelejtettem elvenni a jegyet a járművezetőtől. No mindegy, ha jön az ellenőr, akkor ez az eddigi legdrágább kirándulásom lesz- de nem jött.
Leszálltam a Fagyűjtőtelepnek nevezett megállóban, az M1-es autópálya szomszédságában. Egy keskenyebb aszfaltos út vezetett fel Koldusszállásig, ami közigazgatásilag még Tatabányához tartozik.
Nagyjából egy 800 méteres séta után belefutottam az Országos Kéktúra ösvényébe. Első pecsétemet itt ejtettem meg, majd éles jobbra fordulás után irány Somlyóvár. A szerdai hideg betörés után nagyobb sárra számítottam, de megúsztam annyival, hogy csak nedves, vizes volt a föld és ez a túra végéig így is maradt. A 112-es túraszakasz első 200 métere elég kegyes volt velem, csak kis mértékben volt emelkedés és az se mindig, ellentétben a korábbiakkal, ahol 10 perc után olykor azt is megbántam, hogy elindultam. :) A turistaút itt a Mária úttal halad egy nyomvonalon, egészen a Bodza-völgyig, ahol a Kék út élesen balra kanyarodik a völgybe, a Mária út viszont tovább halad párhuzamosan az M1-es autópályával.
 |
| A Bodza-völgy. Hátérben a Tornyó, balra a Kék, jobbra a Mária út |
Az eddigi autópálya minőségű turistautat a szétválás után, egy csapásnak sem nagyon nevezhető nyom váltotta a Bodza-völgyben. A völgy elhagyása után belépve az erdőbe, az ösvény erőteljes emelkedésbe kezdett, a mai túra során először. Ez az emelkedés egyre meredekebbé vált, egészen a 1119-es útig, ahol pár kilométerrel lejjebb a busz is letett.
 |
| A Tarjánba tartó 1119-es út forgalommentes másodpercei |
Miután átkeltem rajta, folytattam utamat az erdőben. Itt nagyjából szintben haladt az út, csak később kezdődött egy kisebb kapaszkodás Tornyópuszta bekötőútjáig.
 |
| Tornyópuszta bekötőútján dübörög a retró: régi és új kilométerkavicsok egymással szemben |
Innentől kezdve egy újabb 2 kilométeres aszfaltos gyalogtúra vette kezdetét. Tornyópuszta előtt nemsokkal balra kellett fordulni, és egy szintén aszfaltozott, azaz nyomokban még aszfaltozott gazdasági mellékúton kellett folytatni az utamat. Elhagyatottnak tűnő nyúl és baromfi-telep mellett kellett elhaladnom, utánuk viszony gyönyörű kilátás nyílt a környező tájra.
 |
| A gazdasági épületeket elhagyva, ez a látvány fogadott |
Kis idő múlva, ismét egy balos kanyarral letértem a gazdasági útról és megkezdődött a kaptató a 435 méter magas Somlyóra. Nagyjából egy 600 méteres szakasz után indult jobbról a kék háromszög jelzésű turistaút, amelynek a végén (300 m) tökéletes kilátás nyílik Tornyópusztára és a környező vidékre.
 |
| A kék háromszög turistaút másik vége... |
Miután fotózgattam kicsit, visszaereszkedtem a Kék útra és folytattam utamat Somlyóvár kulcsosházáig, ahol a következő pecsét van. Itt legalább egy órát ücsörögtem, ettem, ittam, írogattam a többieknek, illetve találkoztam egy túratárssal is, aki Szárliget felől jött. Ö elmondta, hogy Nagyegyháza közelében nyomvonal korrekció van, ezért kerülni kell. Utólag is köszönöm neki azt a térképet, amit nekem adott!
 |
| Somlyóról a kilátás. Előtérben a Kis-Somlyó nyúlványai |
Miután ö továbbindult én még fotózgattam, majd egy közelben lévő várrom keresésébe kezdtem. Legalább 3/4 órán át kerestem, de sehol sem találtam. Csak hazaérve értettem meg, hogy valamit korábban nagyon elnézhettem, mert nincs ott semmi... Így jártam. A képzeletbeli vár eredménytelen keresése után folytattam utamat immár a végcél, Szárliget felé. Innentől kezdve már szinte csak lejtmenet volt, egészen a mesterséges tavakig.
 |
| Kilátás útközben, az egyik elkerített irtásfolt mellől |
 |
| Sövény-kút |
Az út először az egyes, majd a kettes tó mellett haladt el. A Kettes-tó elhagyása után kezdődött a nyomvonal korrekció. A Kék út itt korábban egyenesen továbbhaladt a Hatos-tó felé, most azonban balra kellett fordulni Nagyegyháza felé. A sóderes útból nemsokára aszfaltos út lett, így újabb 2-3 kilométert gyalogolhattam ilyen adottságok mellett. Mire beértem Nagyegyházára, már kellően fájt a lábam, így tartottam egy kisebb pihenőt a település központjában. Innentől kezdve már csak a Hajagos választott el Szárligettől, így nagyjából a 20 perces pihenőt követően újra útra keltem. Átkeltem az 1-es út egykori belterületi szakaszán ami most 8101-es számra hallgat, majd az időközben becsatlakozott piros, kék háromszög és Mária úttal közös szakaszon elindultam a Hajagos csúcsa felé. Az M1-es alatt egy aluljáron kellett átmennem, majd egy erősebb kapaszkodó vette kezdetét. Az turistatérkép alkalmazásom már a tavaknál elvesztette a fonalat, hisz ott még a régi nyomvonal volt feltüntetve, ezért csak a jelzésekre és a Somlyóvárnál kapott térképre hagyatkozhattam. Nagyjából egy kilométer után a közös szakasz véget ért a turistautakkal, jobbra kanyarodva már csak a Kék út haladt a hegytető felé, enyhe emelkedésben. A csúcs nem tartogatott semmi extrát csak egy vadászlest. Onnantól kezdve viszont egy olyan ösvényre vitt a jelzés, ami az alkalmazásban már nem, de a papírtérképen még fel volt tüntetve. Az ösvény a csúcs után enyhe ereszkedésbe, majd egyre meredekebb zuhanásba kezdett, egészen a régi nyomvonalig ahová a becsatlakozást követően a meredekség megszűnt. Még pár száz métert kellett haladni Szárligetig, illetve a vasútállomásig, ahol pecsételni tudtam.
 |
| Szárliget vasútállomás pecsételővel és vállalati cicával |
Ha jól emlékszem
eddig a
12-es számú Dorog- Piliscsaba túra volt a
leghosszabb, amit egy nap alatt meg tudtam tenni, a maga 18 kilométerével. Most
a nyomvonal módosításokkal együtt körülbelül 22 kilométert sétáltam, így ez az
eddigi leghosszabb túrám a Kéktúra berkein belül. Éljen! :)
Frissítés (2016.07.18): csak továbbfoglalkoztatott a somlyóvári vár kérdése. Ottjártamkor a kulcsosház oldalára volt festve egy "L" jelzés, ami a várakhoz vezető ösvények általános jelzése. Az ösvény a fennsík végén a kilátópontnál számomra véget ért, nem is sejtettem, hogy onnan bármilyen gyalogút folytatódhat. Sem a túratérkép alkalmazásom, sem a Kéktúra Atlasz nem jelzett semmiféle ösvényt továbbiakban. A jelzésből is csak egyet láttam, a kulcsosháznál, így a keresést nemsokkal később feladtam. Tegnap kiderült, hogy jó irányba indultam, ugyanis a vár a szemközti Kis-Somlyó hegyen van. A képek alapján az viszont világossá vált számomra, hogy a vár jelenlegi állapotát elnézve, aligha érte volna meg a mászást a völgyből felfele...
Frissítés (2016.07.24): pár nappal ezelőtt frissítettem a turistatérkép alkalmazásom, amely így már tartalmazza az útvonal korrekciót Nagyegyháza felé.
Frissítés: 2016.07.24
Koldusszállás-
Somlyó-
Somlyóvár-
Nagyegyháza-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése