2016. október 25., kedd

Országos Kéktúra (18-as számú, OKT-183): Szendehely- Ősagárd

A nagyjából másfél hónapos börzsönyi vadászati szünet után Mártival úgy gondoltuk, hogy befejezzük a Kóspallag és Nógrád közötti 173-as és 174-es túraszakaszokat. Végül a 173-as és 174-esből hétfő este 183-as és 184-es túraszakasz lett, mindez a gyakorlatban csak a 183-ast jelentette... 
De mindezekről részletesebben... 
Már korábban tudtam, hogy bármilyen Kéktúraszakasz is jöjjön a jövőben, Mártival bizonyára az, az utolsó lesz majd egy jó darabig. A túrát megelőző napokban letisztáztuk, hogy a kedd lesz a nyerő nap több szempontból is. Hétfő este azonban Márti nem volt a legjobb állapotban és én is bizonytalan voltam abban, hogy másfél hónap kihagyás után a Nagy Hideg-heggyel, vagy a Csóványossal kellene-e kezdenem. Ráadásul a keddi napot az idő szűke is fojtogatta, ezért úgy határoztunk, hogy a Börzsöny e meghatározó szakaszát továbbra is hanyagoljuk (nekem egy téli túra keretében lenne kedvem teljesíteni azt a szakaszt) és folytatjuk utunkat ott, ahol szeptember 3-án befejeztük- Szendehelyen. Tehát innen indultunk tovább a Cserhátba, ekkor még Felsőpetény úticéllal. Az egyetlen komolyabbnak vélt akadályunk a Naszály volt, amit azonban viszonylag könnyen és gyorsan megjárhatónak gondoltuk- naivan. Eleve borongós időnk volt, Szendehelyet elhagyva az előttünk magasodó Naszálynak pedig csak nagyjából a 2/3-a látszott, a csúcs eltűnt az alacsonyan szálló felhők között. Ennek akkor még nem tulajdonítottam nagy jelentőséget, bár már akkor kezdett derengeni, hogy fent bizony túl sok panorámaképet nem fogok készíteni. A mintegy 19 kilométeres túrának az első pár kilométere nem okozott semmilyen gondot. Először egy bicikliúton, majd a szendehely- katalinpusztai Vadasparkhoz vezető útra vitt minket a Kék jelzés. Már ekkor elkápráztatott minket az őszi erdő szépséges színvilága, nem bírtuk ki, hogy 100 méterenként ne készítsünk egy-egy fényképet a tájról.

Előttünk a Naszály felhőkbe vesző csúcsa
Meseszerű őszi hangulat fogadott minket, a Vadasparkhoz vezető úton
A Vadaspark melletti tó szomszédságában haladt el, az Országos Kéktúra ösvénye
A Piros ebben az irányban Verőcére, a Kék Ősagárdra tart
Őszi színek
A Vadasparktól kezdődött a komolyabb, Kéktúrától elvárható terep, innentől hol enyhén, hol pedig egy kicsit meredekebben emelkedve haladtunk az erdőben. Utunk ekkor még teljesen jól járhatónak bizonyult. A Piros jelzésű turistaút már a Vadaspark után nemsokkal leágazott, a Kéktúrával azonos ösvényen csak a "helyiérdekű" Zöld Tanösvény haladt egészen a függőhídig, melyen átkelve a Kék jobbra, az innen induló Kék Plusz és Zöld Tanösvény pedig balra tartott. 

Nagyjából negyedóránként álltunk meg egy-egy fotó kedvéért, olyan szép volt az őszi erdő
Rengeteget változott a táj azóta, hogy utoljára a Kéktúra ösvényén jártam


[E4] Országos Kéktúra- ősszel


Megérkeztünk a 183-as túraszakasz egyik legérdekesebb műtárgyához
Átkelés a függőhídon
A függőhíd alatt árok
Átkelve a függőhídon, természetesen a Kék jelzést követve folytattuk utunkat a Bik-kúti pihenőhelyig, folyamatos emelkedésben. A pihenőhelynél tartottunk egy kisebb kajaszünetet, majd indultunk tovább a Naszály felé. A kúttól nagyjából 1,5- 2 kilométerre utunk jobbra fordult és durva emelkedésbe kezdett. Ez körülbelül 200 méterig volt így, mikor az emelkedés megenyhült ugyan, de az eddigi barátságos, színes őszi erdőt, szürkeség és sűrű szitáló köd váltotta fel, sártengerré változtatva a turistautat. 

A Bik-kúti pihenőhely. Ez gyakorlatilag az utolsó színes, barátságos őszi fotóm a túráról, ami azután jött már kevésbé nevezhető szépnek
Ösvényünk ez eddigi NY-K-i irányt követően, most K-NY-i irányba tartott, körülbelül 4-500 méter hosszan, szintezve a hegyoldalban, nagyjából 520 méter magasan. Az ekkor még csak saras, de viszonylag jól járható ösvényt itt felváltotta a súvadásos, az az oldalirányban erősen leejtős útszakasz, melyen a nyálkás idő és a sár miatt gyakorlatilag esélytelen volt két lábon haladni, sőt sok esetben megállni is azon. Itt rengeteg időt vesztettünk, alig haladtunk (főleg én) mivel folyamatosan kapaszkodni kellett a hegyoldalból kiálló gyökérzetbe, hogy ne csússzunk meg komolyabban. Ahol épp képesek voltunk megállni és a saját lábunkon haladni, ott a nedves, csúszós, nyálkás kövek okoztak problémát, amire ha rálépett az ember, úgy érezte mintha tükörjégre lépne. Belőlem ez a pár száz méteres szakasz rengeteget kivett és ez meghatározta a további haladásomat is a túra során. Ez az a szakasz volt, amelyen száraz időben sem szívesen mentem volna végig, most aztán meg végképp nem. De ez az Országos Kéktúra, itt nincs alternatíva, maximum az, ha az ember visszafordul. Nem fordultunk... 
A problémás szakasz után balra, majd megint balra fordult az ösvény folyamatosan emelkedve, elhaladva a Szinlő- barlang mellett. Tervben volt a barlang megtekintése, azonban a tetemes késés miatt erről letettünk. A második balkanyar után jobbról a Kék Háromszög jelzés indul, feltehetően egy kilátóhely felé, amit teljesen felesleges lett volna felkeresnünk, hisz ekkorra a látótávolság 10, maximum 20 méter között ingadozott, így semmit sem láttunk volna az előttünk elterülő tájból. A turistaút kereszteződéstől utunk tovább emelkedett kisebb-nagyobb mértékben, nagyjából még 500 méter hosszan. Ekkora már állandósultak a rettenetesen csúszós kövek és sűrű köd. Nagyjából 500 méter után értünk fel a Naszály tetejére, jobbról itt csatlakozott be a Zöld és a Sárga Háromszög turistautak, szemből pedig egy geodéziai torony kísérteties alakja tűnt elő a ködből.

Geodéziai mérőtorony a Naszály csúcsán. Fel lehetett volna mászni a tetejére, de teljesen értelmetlen lett volna...
Itt nem sokat időztünk, mert óriási késésben voltunk. Megkerültük a tornyot és indultunk lefelé keleti irányba. Itt már nem volt annyira kemény a terep mint felfelé, de a csúszós kövek a továbbiakban is csak lassítottak minket.

Visszatekintés a toronyra
Erre tovább...
Elhaladtunk pár kilátóhely mellett, melyekről továbbra sem láttunk semmit, így nem sokat időztünk ott. Sajnos a Násznép- barlang is kimaradt a túrából, mivel félő volt, hogy még a hegyen ránk sötétedik. Nagyjából ekkor döntöttük el, hogy Felsőpetény helyett bizony csak Ősagárdig megyünk, hogy esélyünk legyen hazajutni.

Ez volt a kilátás a Naszályról
Az utolsó fénykép a 183-as túraszakasz útvonaláról... 
Mire leértünk a hegyről erősen sötétedett, ezért lassacskán elővettük a lámpákat, melyek a nyári túráktól eltérően már kötelező elemei voltak a táskámnak. Ösvényünk a hegy lábánál az eddigi keleti irányt megváltoztatva, egy éles bal fordulóval északra fordult Ősagárd irányába. Itt már nem volt köd és nyirkosság, a köves szakaszok is hellyel-közzel megszűntek, helyébe azonban az erősen dagonyás szakaszok léptek. Erdei utakon haladtunk, hol erősebben emelkedve, hol pedig ereszkedve. Ősagárd előtt nem sokkal kereszteztünk két szántóföldet, majd megpillantottuk a település első házait. A két szántóföld közötti vékony erdősávban találtunk egy magányos almafát amelyről a lepotyogott, de jó állapotú almákat magunkkal vittük és elfogyasztottuk. A településen pecsételtünk, majd ezt követően körülbelül másfél órát vártunk a váci buszra, mely aznap az utolsó volt. Addig azonban megebédeltünk, megvacsoráztunk, hisz a túra alatt erre gyakorlatilag egyáltalán nem jutott időnk. Mire Pestre értünk elért minket az a hidegfront, amiről szó volt aznap este. Belegondolni is rossz, hogy jártunk volna, ha azt a túra végén kapjuk meg plusz ráadásként...

Utószó

Az már tény, hogy nem erről a kirándulásról maradnak meg a legszebb emlékeim. Mártival talán egy kicsit elhamarkodottan gondoltuk azt, hogy ez egy könnyű túra lesz. Nem volt az, a Naszály csúnyán megleckéztetett minket. Mindezek ellenére tudva azt, hogy Mártival legközelebb csak jövő nyáron Kékezhetek legközelebb, rögtön más megvilágításba helyezi a napot. A túra elején az őszi cserháti erdő gyönyörű volt és a fenti ködös erdő is fotós szemmel érdekesnek bizonyult.

Ami a továbbiakat illeti: erősen idő és időjárás függő. Ahogy látom az idei ősz jóval csapadékosabb a tavalyinál, ezért még megbecsülni sem nagyon tudom, hogy mikor lesz a következő túra. Télen szeretném teljesíteni a kimaradt börzsönyi szakaszt, jó lenne egy-két havas képpel előállni. Ha úgy alakul, akkor tudom folytatni a 184-es és 185-ös túraszakaszokkal, tehát Ősagárdtól Romhányig továbbra is a Cserhátban. Ott van a Bakony amire Évit hívogatom, de ezek egyelőre mind-mind csak terv szinten léteznek.
Mártinak köszönöm, hogy most is velem tartott! :)


A mai túra útvonala:

   Szendehely-
    Szendehely- Katalinpuszta, Vadaspark-
   Függőhíd-
  Nagy-szál- erdő, Bik- kút-
   Szarvas- hegy, Szinlő- barlang-
    Naszály- csúcs, Geodéziai mérőtorony-
  Kopasz- tető, Násznép- barlang-
  Nagy- máj-
  Farkas- hegy-
   Ősagárd


2016. október 23., vasárnap

Erdei séta, a Gyermekvasút mentén

Eredetileg az őszi színeket szerettük volna megörökíteni Tibivel és Maxival. A 22-e péntek tűnt a legalkalmasabbnak erre a célra, legalábbis napokkal korábban úgy tűnt. Mire elérkeztünk ehhez a naphoz, már láttuk, hogy a hét eddigi legcsapadékosabb napját sikerült megnyernünk, ennek ellenére útra keltünk- bízva abban, hogy az erdőben, az esőből mit sem érzünk majd. Az úticél egyelőre Szépjuhászné volt, aztán úgy voltunk vele, hogy az időjárás függvényében döntünk majd a továbbiakról. 
Mivel Szépjuhásznéról nem lehet úgy eljönni, hogy ne legyen legalább egy Gyermekvasutas képünk, ezért vártunk egy vonatot. Később rájöttünk, hogy a felhőbe burkolódzó hegyek remek hátteret biztosítanak, így elkezdtünk a Gyermekvasút vonala mentén sétálni Hűvösvölgy felé.

Szépjuhászné, őszi életkép a játszótér mellől
Az alacsony felhőzet remek hátteret biztosított a fotózáshoz
Az órás menetrendbe belefért, hogy fejlesszük a kreativításunkat, miközben vártuk a vonatot :)
Elhaladtunk a Kis Hárs- hegy alatt, majd sötétedés előtt nem sokkal  jobbra kanyarodva, a Zöld Pluszon folytattuk utunkat a Széher út felé.

Sötétedés előtt, egy ilyen fénykép még belefért az időbe
Már szinte teljes sötétségben haladtunk, mikor kitaláltuk, hogy megnéznénk a közben lévő ismeretlen magyar katonák sírjait. Bár elindultunk az odavezető ösvényen, a sár és a szitáló eső miatt végül nem jutottunk el odáig. Ettől függetlenül elhatároztuk, hogy 23-án délután ismét eljövünk és immár a naposabb fények mellett ismét fényképezgetünk kicsit. 
23-án vasárnap aztán minden volt, csak napsütés nem. Tibi szeretett volna kilátózni, azonban az odaigyekvő kirándulók száma meggyőzte, hogy ne szeressen most odamenni. :) Így bár borús időben, de elindultunk ugyanazon az útvonalon, ahol pénteken is mentünk. A vonatok hétvége lévén sűrűbben követték egymást, ráadásul október 23. lévén a mozdonyok is fel voltak zászlózva.

Balra a Piros jelzésű turistaút a Nagy- Szénás felé...
...jobbra a Sárga, a Kéktúra által már megjárt Klastrompuszta, Pilisi-nyereg felé vezet
Nosztalgia motorvonat érkezik Széchenyi- hegy felől
Vonat érkezik Hárs-hegy vasútállomásra
Útban Hűvösvölgy felé


Az alagútnál tartottuk az utolsó pihenőt, hisz ekkora már igencsak sötétedett
Motorvonat érkezik az alagúthoz
Az utolsó ívek Hűvösvölgy végállomás előtt
A remek társaságban érdemes volt kijönni és egy kicsit sétálni az őszi erdőben. Bár lényegében eredi fotózásra indultunk, egy cseppet sem bánom, hogy az részben "Gyermekvasút fotózássá" lényegült át. 

Az első esős panoráma fotó, még október 22.-én, pénteken... :)