Országos Kéktúra (18-as számú, OKT-187): Kétbodony- Becske

A mai túra is hasonlóan telt időjárási szempontból, mint az előző kettő. Ködös, nyálkás időben indultam tovább a kétbodonyi Deák Ferenc utcán, mely egy mezőgazdasági terület mellett haladt el. Innen az út felfelé vezetett az Öreg- hegy gerincére. A felfelé vezető pár száz méter, az agyagos, sáros útszakaszon nem volt egyszerű, a hegygerincre érve azonban kényelmes séta kezdődött korlátozott kilátással. 

A túra nagyjából egyetlen panorámája- ködben

A tél első jelei

Gyaloglás az Öreg- hegyen

Régebbi irtások mellett haladt az út, melyeket ligetes erdő váltott a Cser-hát 349 méter magas kúpjának közelében. Jobbra térve a jól járható gyalogút becsatlakozott egy földútba, melyről már finoman szólva sem mondhattam el, hogy jól járható. Itt a következő két kilométeren rengeteg időt veszítettem a hatalmas pocsolyák kerülgetésével, sok esetben az út melletti susnyásban kellett kerülnöm. 

A dagonyás szakaszokon túl, a Büdös-tó- hegy oldalában utunk erőteljesen ereszkedni kezdett, amely a Kétbodonyi- patakig ki is tartott. 

Átkelés a 78-as vasútvonalon

Innentől a Kisecset felől jövő földúton haladtam tovább egy szántás határában, kereszteztem a 78-as (Ipolytarnóc- Aszód) vasútvonalat, majd azzal párhuzamosan, de egyre távolabbra vezetett a Kék jelzés. Ismét kereszteztem egy patakot, a Galgát, ezt követően pedig gazos keréknyomokon kellett haladni- úgy másfél kilométeren keresztül. 

Enyhe balos kanyarral az út felvezetett a Muska- tető lankás oldalára- ez már Becske határa volt. A földút becsatlakozott a 2108-as főútba, mely mentén elérhetővé vált Becske központja, ahol pecsételtem. Turistákkal eddig nem találkoztam- beleértve az előző két túrát is- csupán egy félős róka keresztezte az utamat az Öreg- hegyen. Ezzel a nem túl látványos, cserébe viszonylag dagonyás 187-es szakasszal búcsúzom az Országos Kéktúra 18-as túrájától, melyet még a Mártival kezdtem el 4 évvel ezelőtt. A továbbiakban haladok tovább Mátraverebély felé, immár a 19-es túrát követve. 

A mai túra útvonala:

    Kétbodony-

  Öreg- hegy-

  Cser- hát-

  Büdös-tó- hegy-

  Muska- tető-

   Becske

Országos Kéktúra (18-as számú; OKT-184-185/1): Ősagárd- Alsópetény

 A tervekben ezt a szakaszt Évivel szerettem volna letúrázni, azonban úgy gondoltam, hogy neki egy rázósabb szakaszt fogok szánni, ami méltó hozzá! :) Így tehát a 18-as túra 184-es és 185/1-es szakaszát egyedül toltam le. Visszatekintve azt mondhatom, hogy ezt az útvonalat nekem találták ki: durvább emelkedések és különösebb dzsindzsás nélküli út volt ez, csodás panorámával- már amennyit láttam belőle a hatalmas köd miatt. De kezdjük az elején!

Ősagárd főutcája

Az első tisztás Ősagárd határában

Ősagárdra igazi nyálkás, ködös, szutykos időben érkeztem- még Budapesten is jobb idő volt ennél! Eredetileg Kétbodonytól Becskéig mentem volna, azonban sejtettem, hogy a mai időjárás sem lesz az igazi, ezért választottam ezt a könnyebbnek ígérkező szakaszt. Pecsételés után végigsétáltam a kihalt Ősagárd főútján, majd balra térve elhaladtam pár romos épület mellett, amit két kutyi bőszen őrzött- elvileg TSZ terület. Ez követően mind a házak, mind a burkolt út elfogyott mellettem és alattam, eleinte jól járható földúton folytattam az utamat Felsőpetény felé. Kiértem az első szántás mellé, melynek a túloldalát alig lehetett látni a hatalmas köd miatt. 

Utam Alsó- Siroknál élesen balra fordult. Eddig elvétve kellett dagonyát kerülgetnem, ettől függetlenül a sár kisebb- nagyobb mértékben természetesen velem volt. Alsó- Siroktól azonban jelentősen romlott a helyzet, hatalmas sártengereket kellett kerülgetnem, mely jelentős mértékben lelassította a haladásomat. Olyannyira, hogy többször megfordult a fejemben, hogy csak Felsőpetényig megyek el, különben rám sötétedik és ezúttal nem hoztam el az elemlámpámat.

 

Végül az erdei keringőzés a pocsolyák felett Felső- Sirokig tartott, onnantól konszolidálódott a helyzet. Ősagárdtól szinte folyamatosan felfelé vezetett az út, de ez olyan kismértékű volt, hogy csak Felső- Sirok után lehetett észrevenni, amikor is balra tekintve elvileg Ősagárdra lehetett volna letekinteni, de a köd és lényegében az elmúlt években újranőtt irtás ezt szinte már lehetetlenné tette. Utunk a domb nyergében kisebb- nagyobb mértékben hullámvasutazott, míg a Galamb- hegy melletti szántósra ki nem értünk. Átvágtam a szántóson a tiszta ködben, néhány perc után se előre, se hátra nem láttam, de eltévedni a jelzések ritkássága ellenére sem nagyon lehetett. Miután elhagytuk a tisztást, egy vékonyka erdősávba vezetett az út, immár folyamatosan ereszkedve, majd újabb szántós következett, majd még egy. 

A fotóról ugyan nem, de a helyszínen már körvonalazódtak Felsőpetény házai a ködben

Felsőpetény határában

Gyerekkorunk emlékei Felsőpetényben

Egy kis urbex

Már ereszkedés közben feltűnt a távolban Felsőpetény házai, itt már sokkal tisztább volt az idő a korábbiakhoz képest és ez Alsópetényig ki is tartott. Felsőpetényben lényegében csak érintőlegesen halad a Kék, pár lakóház után meg is érkeztem az Almásy- kastélyhoz, ahol a pecsétes láda is található. 

Az 1902-ben épült kastélyban tartották fogva Mindszenty bíboros esztergomi Érseket, 1955 novemberétől 1956 októberéig

Alsópetény határában

Az 1750-es években épült Gyurcsányi- Prónay kastély Alsópetényben

Pecsételés után folytattam az utamat Alsópetény felé. Megint csak valami TSZ szerű ipari területtel találtam magam szembe, amit a jelzés baloldalt került meg. A mezőgazdasági épületeket elhagyva elvadult tisztásokon haladt az utam, ezt követően pedig szűk egy kilométernyi erdőjárás következett- szintben. Kényelmes sétával értem el Alsópetény első házait, a jelzések a Fűzfa soron át, a Petőfi útra vittek. Utam az előző túrához hasonlóan a Hármaskönyv fogadóval szemben a buszmegállóba ért véget.

A mai túra útvonala:

   Ősagárd-

   Alsó- Sirok-

  Felső- Sirok-

  Galamb- hegy-

   Felsőpetény (Almásy- kastély)-

   Alsópetény

Országos Kéktúra (18-as számú, OKT-186-185/2): Kétbodony- Alsópetény

Ismét eltelt egy év az utolsó Kékezésem óta. Ami túrázás szempontjából azóta legfontosabb változás, hogy Mór helyett ismét Budapesten "rontjuk a levegőt", de vissza- visszajárunk Mórra is. Így kétfrontos a támadás, nagyobb utazások nélkül tudok a keleti végeken is gyalogolni és igaz ez a Dunántúlra is- egyelőre.

Budapesthez a legközelebb eső végpont, ahol anno még Mártival befejeztem a túrát, az a Cserhát volt, így kézenfekvő volt, hogy négy év után innen folytatom a keleti irányba. Ősagárdtól kellett volna indulnom, de gondoltam egy nagyot és azt mondtam, hogy a  következő szakaszt Évivel szeretném legyalogolni Alsópetényig, így az most kimaradt és Kétbodonytól indultam Romhányon át Alsópetényig, a tömegközlekedés sajátossága miatt nyugati irányba.

Kétbodonyban pecsételtem, onnantól kezdve kb. 2,5 kilométernyi országúti séta következett egészen Romhányig. Romhányban a Dió utcai panziónál egy újabb pecsétért kellett megállni, majd folytattam az aszfaltjárást a Batthyány Lajos utcán át egészen a temetőig. Ott véget ért az aszfalt és kezdődhetett a klasszikus erdőjárás. Lelkileg fel voltam készülve a hatalmas dagonyára, tekintve az elmúlt napok csapadékos, párás időjárására, de legnagyobb meglepetésre komolyabb sártengerrel nem találkoztam és ez így is maradt a túra végéig. 

A Romhányból kivezető földútról letérve kezdődött a kaptató, amely gyakorlatilag a Prónay kilátóig ki is tartott. A jól kijárt turistaúton két komolyabb szintemelkedés volt, itt ezeket sajnos csak többszöri pihenő után tudtam teljesíteni. A Romhányi- hegy tetejére felérve eldönthettem, hogy jobbra kanyarodok a Kék háromszög jelzésű útra és elsétálok a kilátóig, vagy megyek enyhén balra és folytatom az utamat Alsópetény felé. Az utóbbi mellett döntöttem, tekintve, hogy a ködös, párás időnek köszönhetően amúgy sem látnék sokat a tájból, a világos órák száma pedig már limitálva van, így november közepén.  Egy korábbi irtáson át vezetett a Kék jelzés. Érdekesség, hogy a Romhányi-hegy Alsópetény felőli oldala sarasabbnak ígérkezett, mint a romhányi, ez azonban jelentősen továbbra sem befolyásolta a haladásomat. Sőt ekkorra már eljátszottam a gondolattal, hogy az eggyel korábbi busszal is el tudok menni Vácra, nem kell Alsópetényben két órát "csöveznem", hisz most a vírusnak köszönhetően sehova sem tudnék beülni, hogy elüssem az időt. :)

A Kékesi vadászház

Az irtást elhagyva hamarosan a Kékesi vadászházhoz érkeztem, de csak egy fotóra álltam meg, azt is telefonnal készítettem, habár a táskámban volt a fényképezőgépem- de ezúttal lemondtam a "művészi" képekről, cserébe a buszért. A vadászháztól már lefelé vezetett az út, elvétve volt egy-két enyhe emelkedés. A Korpa-hegy oldalában erőteljesebb ereszkedésnek indult az út, csak néhány helyen volt lehetőség kitekinteni az alattam elterülő Alsópetényre. Itt tiszta idő esetén érdemes pár percet pihenni és körültekinteni, nekem ezúttal csak egy dokumentum jellegű kép jutott és azonnal haladtam tovább a település központja felé. 

Alsópetény és a környező hegyek panorámája

Alsópetényben a buszmegállóban sikerült pecsételni a busz érkezése előtt nagyjából 10 perccel. Bár ez a szakasz számomra sem volt hosszú a maga kb. 10 kilométerével, azonban tökéletes volt arra, hogy egy kicsit visszarázódjak a Kéktúra Világába. Volt itt szinte minden, amire egy túrázó jelenleg számíthat: aszfalt, sár, keményebb emelkedő... 

A továbbiakban is maradok Nógrád- megyében és élvezem a Cserhát erdei világát!

A mai túra útvonala:

    Kétbodony-

    Romhány-

    Romhányi- hegy (Prónay- kilátó)-

   Kékesi vadászház-

    Alsópetény