A Kőbányai pincerendszer és Dreher (Havasi) -villa

Lassan négy éve, hogy először léptem be a Kőbányai pincerendszer Bánya utcai bejáratán. Akkor lenyűgözött az a sok titokzatosság és járatrendszer, ami ott és akkor fogadott. Azóta sok minden változott, így idén ismét ellátogattam oda, ezúttal már a Canonnal a kezemben. Most Evelint és Gábort próbáltam elcsalni, hogy tartsanak velem- sikerrel. A tervem nagyjából annyiból állt, hogy fotózgatok egy kicsit és körülbelül a történet itt véget is ér. A lent váró meglepetésekre azonban nem számítottam...

A pincerendszer Bánya utcai bejárata. Az átlagosan 10 méteres mélységben körülbelül 12-15 fok volt, így aki ezt nem vette figyelembe, vagy nem tudott erről, az gyorsan elkezdett fázni...

A pincerendszer nagyjából 32 kilométer hosszú, fésűs elrendezésű. Egy főjáratot több mellékjárat keresztez, melyek többsége mind "zsákutca"

A területet körülbelül a 20. század elejéig használhatták mészkő kitermelésre. A kitermelt köveket a mai Fehér úton vihették keresztül, a szálló, mindent beborító mészkőporról kaphatta a nevét az út is

Első meglepetés: Csontváz együttes élő koncertje a csoportnak... :P

Egy szakaszon mécsesek szegélyezték utunkat

"Utcanévtábla"

A pincerendszer egy részét a bányászat mellett borok tárolására is használták, hisz a 19. századi Kőbányának egy részén ekkor még szőlőművelés is folyt

Ekkoriban kezdtek megjelenni a különböző sörfőző üzemek is, melyek Dreher Sörgyárak néven egyesültek. Az üzem az alagútrendszer egy részét raktárként kezdte használni és teszi ezt ma is

A második világháborúban az alagútrendszer kiválóan alkalmas volt Messerschmitt repülőgépek összeszerelésére...

...majd az államosítás idején gyakorlatilag sorsára hagyták

Második meglepetés: élő zongorakoncert... :D

Rég tarthatott ebédszünetet... :D

Rendszerváltás után a pincerendszer egy része a Kőbányai Önkormányzaté lett, a másik (kisebbik) része viszont a Dreher gyár tulajdonában van

A terület egy része víz alatt van, így az ottani feltárást búvárok végzik

Azt nem is tudtuk, hogy az alagútrendszer a 3-as metróig is elvezet...

Ja nem. :D Valóságból illúzió... :)

Sokadik meglepetés: lézer show a járatokban! 

A hely tökéletes lenne egy kis bulira... :D

Feljáró, a mára már üzemen kívül helyezett víztározóhoz

Túránk utolsó meglepetése... :)

Az utolsó szakaszok a boltíves átjárón vezettek keresztül

A járatrendszer most is próbára tette a gép és az én fotó tudásomat is- ez látszik is a képeken. Ahogy korábban, így most sem volt arra idő, hogy állvánnyal fotózhassak, hisz a csoporttal együtt kellett haladni. Ennek ellenére fotós szemmel is többször megéri ide lejönni, már csak azért is, mert mindig vannak új dolgok, amiket az előző túrákon kifelejtettünk.

Felértünk a hőségbe. A laza 20 fok különbség a gépemnek se tetszett, így az objektív azonnal bepárásodott. Képen a Dreher villa. 4 év alatt annyi látható nyoma lett a munkálatoknak, hogy többek közt a homlokzat egy részét felújították

A pince

Konyha

Az épületet Havas József építette klasszicista stílusban, 1856-ban

Több eladást követően, a Dreher gyár igazgatóinak volt fenntartva, egészen a második világháborúig

A háború után "természetesen" államosították, kertjétől leválasztották (a mai Csajkovszkij park), majd állapota romlani kezdett

Csodával határos módon, cserépkályhái épségben és használható állapotban fennmaradtak

Az emelet

A pincerendszer kiterjedése egy alaprajzon

A Dreher villa még felújítatlan, Csajkovszkij parkra néző homlokzata

Összességében elmondhatom, hogy ismét hatalmas élmény volt a túra! A szervezőket pedig rengeteg dicséret és köszönet illeti, amiért igyekeztek feldobni az amúgy is érdekes túra hangulatát- láthatóan nagy sikerrel. Örömmel nyugtáztam, hogy a Dreher- villa esetében is már látható nyomai vannak az állagmegóvásnak és felújításnak. Remélem ez a jövőben folytatódni, gyorsulni fog. Evelinnek és Gábor pedig köszönöm, hogy velem tartottak.

2016.09.17