A 2022-2023-as szezon első Kéktúráját viszonylag nagy szervezés előzte meg. Mint ahogy korábban már említettem, lassan elköszönhettem azoktól a túraszakaszoktól amik utazással együtt "letudhatók" egy nap alatt. A még bejáratlan szakaszokért egyre messzebb kell utazni, és egyre nehezebben közelíthetők meg mind Budapestről, mind Mórról. Éppen ezért- tekintettel a közeledő hosszú hétvégére- egy olyan szakaszt szerettem volna bejárni, amit a környékbeli szállásokat figyelembe véve könnyen megközelíthetők. Így esett a választás a Kéktúra bükki szakaszára.
 |
| A Faktor- rét |
 |
| A Zsidó- rét panorámája |
 |
| Régi irányjelző tábla Keskeny- rét után (Évike fotó) |
Mivel a Bükkről volt szó Évit se nagyon kellett győzködnöm, sőt már korábban megbeszéltük, hogy amennyiben a Bükkbe megyek akkor minden további nélkül velem tart. Még a túraszervezés elején felvetődött, hogy akár Évi egri barátait is felkereshetnénk egy közös túra érdekében. A nagyjából 2-3 hetes egyeztetést követően a túránk két napossá alakult úgy, hogy Évi barátainál aludhattunk. Terv szerint az első napon a Bánkút- Bélapátfalva szakaszt Évivel, a második napon Bélapátfalváról Szarvaskőre már az összeverbuvált kis csapattal túrázzuk le.
 |
| Tar- kő.. Ilyen fotót se fogok egyhamar készíteni |
De kezdjük az elején...
Már Bánkútra feljutni sem egyszerű annak, aki célirányosan túrázik. A hetente egyszer, szombatonként egyetlen időpontban induló miskolci buszjárat nevetségesen kevés, éppen ezért nehéz hozzá alkalmazkodni. Végül úgy alakult, hogy nem is szombaton, hanem vasárnap indultunk útnak, ezért a feljutást illetően baráti segítségre szorultunk (innen is ezer köszönet érte).
Bánkútra nagyjából fél 12-re értünk fel, melynek fényében tudtam, hogy a közel 19 kilométeres szakaszt szinte kizárt, hogy még világosban fejezzük be. Éppen ezért a bánkúti turistaház tövében történő pecsételést követően, némileg erőltetett menetben indultunk útnak a közbenső pecsételőhely, a Cserepeskői- barlang felé. Már korábban tájékozódtam a vonalvezetésről, ezért tudtam, hogy nem lesz egy sétagalopp, kiváltképp azért, mert cirka 700 métertől lefelé már a masszív párás, ködös, hűvös idő vár ránk. Mindebből azonban Bánkút magasságában még semmit sem éreztünk, sőt annyira meleg volt, hogy pólóra kellett vetkőznünk.
 |
| (Évike fotó) |
A Keskeny- rétig meglepően jó volt az út és viszonylag jól is haladtunk, már- már kezdtem kétségbe vonni azokat a képeket, amiket erről a szakaszról láttam. Aztán Tar- kő előtt nem sokkal beindult a "szokásos" Kéktúrás terep, mely akkor még kisebb, de szárazon is csúszós kövekben testesedett meg. Tar- kőre érve bámulatos kilátás nyílt a tájra, pontosabban nyílt volna, mert csak a ködpárnát nézhettük felülről. Ugyanakkor még így is nagyon szép volt a látvány és egyben egyedi is, mert az ott készült képeknek nincs párja, mióta Kéktúrázom.
 |
| Vége a "nyárnak", ereszkedés az őszbe Simakő- lápánál |
A nézelődést követően folytattuk utunkat a Cserepeskői- barlang felé. Meredek, sokszor köves szakaszokon kellett átbukdácsolnom, de természetesen Évinek ez sem okozott komolyabb gondot. Az Őserdőhöz érve viszont beérett az, amit sokszor csak képeken láttam. "Hullámvasútazó" köves ősvény kezdődött itt, mely szinte azonnal kivett egy jó adag energiát belőlem, majd ezt követően a szó szoros értelemben szépen bele ereszkedtünk a nyirkos, nyálkás, ködös őszi időbe, ahol nem nagyon láttunk távolabb 30-40 méternél. A Cserepeskői- barlang előtt közvetlenül azonban ismét egy meredek kaptató következett, így egy rövid időre ismét kitisztult az idő- de már a lenyugvó nap fényében. Még épp kiértünk a barlang előtti meredek tisztásra, ahol még volt annyi fény, hogy a Tar- kőnél készült képekhez hasonlóakat készítsünk, de a barlanghoz gyakorlatilag már sötétben értünk. Egy ott megszállt családdal rövid időre szóba elegyedtünk, majd pecsételést követően szinte azonnal folytattuk az utunkat Bélapátfalva felé- immár sötétben.
 |
| Az utolsó panorámafotó világosban, a Cserepeskői- barlanghoz közeli tisztáson |
 |
| Cserepeskő, pecsételőpont (Évike fotó) |
Mivel nem sokkal korábban ízelítőt kaptunk a nyálkás, ködös időből, ezért az teljesen világos volt, hogy a teljes sötétségben ez még rosszabb lesz. Én pedig azon az elven túrázom, hogy amíg csak lehet az Országos Kéktúra útvonalát követem, de nem mindenáron, főleg akkor, ha az adott szakaszra vonatkozóan a rendes túrázás lehetősége nem, vagy csak korlátozottan áll fenn. Választanom kellett tehát, hogy maradunk a Kéken, vagy a szinte mindig létező "B" tervet követem, amihez hála nagyon- nagyon ritkán kellett folyamodnom. Olyanra pedig, hogy az időjárás miatt kelljen útvonalat módosítani, vagy akár túrát félbeszakítani még sosem volt példa. Tehát két út állt előttem: a csúszós, köves Kék, vagy a "B" terv, ami annyit jelentett, hogy egy időre letérünk a Kékről és a biztonságosabb és gyorsabb Kámán- hegyi bicikliúton folytatjuk az utunkat, mely gyakorlatilag párhuzamos az Országos Kéktúra útvonalával. Végül az utóbbi mellett döntöttem és a barlang után nemsokkal felkanyarodtunk a Zöld Négyzet jelölésű turistaútra, mely a Kálmán- hegyi bicikliutat köti össze az Országos Kéktúra útvonalával. Tekintve, hogy ezt az utat jóval kevesebben járják, sokszor nem volt egyszerű követni annak vonalvezetését. Jó eséllyel előfordulhatott olyan is, hogy nem is az ösvényen jártunk, bár a jelzést mindig megtaláltuk. Szépen elhaladtunk a Kálmán- lápafői- barlang mellett, majd az ösvényt ezen a ponton földút váltotta, melyen már könnyebb volt a haladás. Nagyjából 100 métert kapaszkodtunk fel az úton, mire elértük a bicikliutat. Immár a Kálmán- hegy túlsó oldalán jártunk és a jól járható, murvás bicikliúton próbáltunk egy kicsit behozni abból az időből, amit korábban elvesztegettünk az Őserdőt követően. Nagyjából egy bő kilométert haladhattunk így, az Országos Kéktúrával lényegében párhuzamosan, attól körülbelül átlagban 300 méterre északra. Őr- kőnél aztán letértünk erről az útról és a keresztező Piros jelzésű útra tértünk rá, melynek szűk ösvényén szintén nem volt egyszerű megmaradni. Rövid idő alatt visszaereszkedtünk 750 méterre, ami egyelő volt a ködhatárral. Az ereszkedés tovább folytatódott az időközben a lábunk alá kanyarodó Országos Kéktúra útvonalán is, ahol a látótávolság lényegében 5-15 méterre korlátozódott. A sűrű ködben a jelzést is nehezen vettük észre, ezen kívül figyelni kellett a sárra és a helyenként bedőlő fatörzsekre is, melyet kerülgetni kellett a sötétben. Lak- völgynél az eddigi széles turistautat aszfaltút váltotta, mely már Bélapátfalva közeledtét jelezte. A településre nagyjából este 8 körül érhetünk, melynek vasútállomásán pecsételtünk.
 |
| Sűrű ködben Lak- völgynél |
 |
| Erdei kisegér (Évike fotó) |
 |
| Bélapátfalva vasúti megállóhely, a 233-as túraszakasz vége |
Este aztán elgondolkodtam azon, hogy mi lett volna ha nem kerülünk hanem maradunk a Kéken. Vajon mennyivel később értünk volna le? Egyáltalán leértünk volna? Évi esetében ez nem kétséges, de én már egészen más eset vagyok... Mindenesetre a kilométer szám nem csorbult és vigasztalt a tudat, hogy amint a turistaút hálózat lehetővé tette, visszatértünk az eredeti útvonalra.
Ezekkel a felemás érzésekkel készültem a holnapi Bélapátfalva- Szarvaskő szakaszra...
A mai túra útvonala:
Mély- sár- völgy-
Zsidó- rét-
Cserepes- kő (Cserepeskői- barlang)- Kálmán- lápafői- barlang-
Kerek- rét- fő-
Bélapátfalva vmh.-
Tar- kő-
Őserdő (Simakő- lápa)