Épült 1869-1870-ben, a városi közgyűlés elhatározása nyomán.
 |
| A felszínen csak ennyit látni a létesítményből- szellőzőket |
Tervezte: William Lindley
 |
| A medencéhez két kisebb épületen keresztül lehet lejutni, épületen belül pedig a csigalépcsőkön |
A 19. század közepén járunk. Többszöri tífusz és kolerajárvány után jutott a városi közgyűlés arra a pontra, hogy rendezni kell Pest rendszeres tiszta víz ellátását, melynek hiánya közvetlenül okolható volt a járványok kitöréséért. William Lindlay angol mérnököt kérték fel arra, hogy tervezze meg a város vízrendszerét. A szennyvíz szűrésére a helyet, gyakorlatilag a mai Kossuth téren találták meg és építették fel a Vízmű épületeit- mindössze fél év alatt. A víznyomás biztosítására Kőbányán, a mai Ihász és Harmat utca kereszteződésében található területen, két egyenként 11000 köbméter víz tárolására alkalmas, háromhajós medencét építettek meg.
 |
| Visszatekintés a medencetérből, a csigalépcsőkre |
 |
| Ez pedig már előre tekintve... A kép nem adja vissza, de hihetetlen nagy területet látunk magunk előtt. Az egy expo/kép itt sem jöhetett szóba, már ez a kép is 12-13 kép összerakásából született meg... |
A medencék különlegessége, hogy téglából épült, ezek után gyakorlatilag már csak vasbetont alkalmaztak a későbbi, hasonló medencék megépítésére. Egy legenda szerint olasz kőművesek segédkeztek az építésnél, azonban sokkal többet erről az időszakról nem tudunk, mivel nem maradt fent számottevő kordokumentum az építésről.
A medencetérben, két márványszökőkút szerű beömlőnyíláson jön a víz, mely kb. 12 óra alatt telíti meg a medencét.
 |
| A ki és bejárat, a két beömlőnyílásnál van |
 |
| Mintha egy templomban járnánk |
 |
| A beömlőnyílások egyike, jobb megvilágítás mellett |
 |
| Anno Domini 1870... |
A Fővárosi Vízművek kezelésében álló területre évente egyszer, a KÖN (Kulturális Örökség Napok) alkalmával lehet belépni. Ekkor amúgy is leeresztik a vizet és megtisztítják a medencét, az egy év alatt lerakódott üledéktől.
 |
| Az oszlopokon és a falakon megfigyelhető a mindenkori vízszint |
 |
| A boltív felett nagyjából 1 méteres hőszigetelő réteg van |
 |
| Tatai Uradalmi Téglagyár... Tata ipari fellendülése az 1800-as évekre tehető, köszönhetően az Esterházy családnak |
 |
| Az utolsó képek a Kőbányai Víztározóról. Eddig én vártam arra, hogy embermentes képeket készíthessek a tározóról, ekkora azonban már a Vízművek munkatársai vártak arra, hogy végre én is kereket oldjak és lelépjek, mivel letelt a látogatási idő. :) Utólag is köszönöm szépen a türelmüket! :) |
 |
| A két beömlőnyílás. A túloldalon volt a bejárat, itt pedig a kifelé vezető út volt |
 |
| Utolsó pillantások... |
 |
| A kifelé vezető úton is egy ugyanolyan alagúton kellett elhagyni a medence teret, mint érkezéskor |
 |
| A két kis épület egyike. Jövőre újra itt! :) |
A medencék épségben túlélték a 20. század viharos éveit és bár az egykori Pesti Vízmű ma már nem létezik, a Kőbányai Víztározók immár 146 éve rendületlenül szolgálják a budapesti lakosságot ivóvízzel.
Nem is tudom, mit írhatnék róla zárásként... Menjetek el, nézzétek meg, építészeti remekkel találkoztok majd! Én pedig köszönöm a lehetőséget, a szervezőknek!
2016.09.17
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése