2018. október 22., hétfő

Országos Kéktúra (9-es számú, OKT-095): Bakonykúti- Kisgyón

A hosszú hétvége közeledtével és másfél év kihagyással a hátam mögött, elkezdtem tervezgetni a Kéktúra újabb szakaszát. Választásom a Bakonykúti- Kisgyón közötti 095-ös szakaszra esett. Ez egy mindössze 11,5 km-es táv, kis szintkülönbségekkel, de tökéletes volt arra, hogy egy kicsit felerősítsem magam a következő komolyabb túrákra. 
Bakonykútin a buszmegállóban pecsételtem, majd elindultam Kisgyón felé. A Szabadság utca végén az út erősen balra fordult, az aszfalt ekkorra már elfogyott a lábam alól, így földúton folytattam az utamat. Nyílt terepre értem, földutak indultak mindenfelé. Mivel a térképes alkalmazásom lényegében használhatatlan volt és a jelzések is elég ritkásak voltak, lévén, hogy lényegében nem volt mire felfesteni őket, ezért a megérzésemre hagyatkoztam és random választottam útirányt. Egyszer- kétszer el is hibáztam a helyes utat, de a szokásos "jelenségek" szépen  jöttek elő, úgy mint a rosszul járható benőtt földút, ezért gyorsan vissza tudtam fordulni. A helyes út hamar a Burok- völgy pereme mellé juttatott, ahol a Kéktúra ösvénye a Közép- Dunántúli Piros és a Kék Plusz ösvényébe futott bele. Nagyjából 2 kilométert gyalogoltam a Burok- völgy mentén, szűk ösvényen. Sajnos az egykori kilátókat mára benőtte a fenyőerdő, így erről a vidékről nem készült kép. 

A Kéktúra és a Közép- Dunántúli Piros közös ösvénye kanyarog a Burok-völgy peremén, az erdőben


Ellenben az ősz színeibe lépten nyomon belefutottam, így inkább arra használtam el az expóimat. Az ösvény lassan eltávolodott a völgytől és a sűrű erdőből is kiértem, ami a Burok- völgy vidékét jellemezte. Innentől egy jól járható földút váltotta az ösvényt, a maradék fás területek is elmaradtam mellőlem, újra a szeles szántóföldi területekre jutottam. Nagyjából egy kilométert gyalogolhattam így, mire egy újabb erdősávba jutottam, ahol szintén nem tartózkodtam sokat, mert ezt a szakaszt is szántóföld váltotta. 

Puszta a Burok- völgy után
Erdősáv két puszta között
A szántóföld után a változatosság kedvéért újra egy fásabb szakasz következett, ahol utunk ezúttal már gyenge emelkedésbe kezdett. Ezen a szakaszon nyílt először lehetőségem egy-két vállalhatóbb panoráma kép készítésére. Ezt követően már egy jóval sűrűbb erdőbe jutottam, ami ki is tartott a túra végéig. Utam a "panorámás" szakaszt követően, itt már erős ereszkedésbe kezdett. 

A panorámás szakasz
Kilátás a Kelet- Bakonyra és a távoli Vértesre
A panorámás szakaszt először egy ritkás...
...majd a sűrű erdő követte. Itt már végig lefelé vezetett az út Kisgyón felé
Ez lényegében már Kisgyónig tartott, ahol a földút a Közép- Dunántúli Piros murvás útjába csatlakozott. Itt újból pecsételtem, majd a kisgyóni focipálya mellett megebédeltem. Innentől a terv az lett volna, hogy tovább haladok a Közép- Dunántúli Piroson, egészen a Hamuházig, ahol elvileg a KDP pecsétje található. Azonban a Kisgyón utáni meredek, szűk, sáros és sűrű aljnövényzettel megáldott útszakasz elriasztott a tovább túrától, attól tartva, hogy lekésem az egyetlen móri buszt Bakonycsernyéről. Helyette inkább a kisgyóni körzetben kerestem fel a helyi látnivalókat és a 094-es OKT szakaszból is lesétáltam pár kilométert, tájékozódva a várható terepviszonyokról. 

Erdei szentély Kisgyón határában
Ammonitesz fosszilia


Ettől a lámpaoszloptól urbex érzésem támadt...
...és igen! :D
A Zöld jelzésű turistaút aszfaltozott szakasza őszi színekben

A kisgyóni terepfelmérés után utamat a Kisgyónt Bakonycsernyével összekötő Kék Négyzeten folytattam, amit egy év alatt sem sikerült rendbe rakni...
Mindent egybevéve az Országos Kéktúra 095-ös szakasza nem egy nagy látványosság, arra azonban tökéletes volt, hogy felkészüljek a várható durva szintkülönbségekre és egy kicsit visszarázódjak a Kéktúrás életérzésbe.


A mai túra útvonala:

   Bakonykúti-
   Burok- völgy-
  Mellár- dűlő-
  Dűltfás-
       Kisgyón, Természetbarát- telep
 Bakonycsernye


2018. március 19., hétfő

Márciusi havazás 2018

2018 március 17-én megismétlődni látszott ugyanaz az időjárási tevékenység, amely szinte napra pontosan öt évvel ezelőtt történt és 2013 március 15-ét is híressé tette. A recept klasszikus volt: egy dél- délnyugat felől érkező nagy nedvességtartalmú mediterrán ciklon ütközött térségünk felett az északkelet felől érkező szibériai hideggel. Mindez erős széllel, széllökésekkel párosult, mely nyugatról kelet felé fokozatosan erősödött. Az eseményt már napokkal korábban jelezték a különböző híroldalakon, illetve az OMSZ és az Időkép weboldalán. Az akkor már nagyjából két napja hulló esőből a késő délutáni-esti órákban kezdett el érdemleges intenzitású és mennyiségű hó hullani az északkeleti országrészben. A csapadékváltás nagyjából éjjel 2-re vált teljessé, ekkora már az ország északi felében hó, egyes helyeken havas eső, a déli országrészben pedig ónos vagy fagyott eső hullott. Jellemzően az OMSZ, az Időkép, a Katasztrófavédelem honlapja és az Útinform segítette az autósokat a közlekedésben. A 24.hu szerkesztősége pedig egyenesen könyörgött, hogy aki teheti, az ne induljon útnak.

Az OMSZ térképe. A piros zónában a közlekedés szinte lehetetlen volt. Forrás: OMSZ
A 24.hu-n szinte már könyörögtek az autósoknak. Forrás: 24.hu 

 A könyörgés jogos volt, ugyanis éjjelre olyan kaliberű utak váltak nehezen járhatóvá vagy járhatatlanná, mint az M3-as és az M30-as autópálya, a 33-as, 36-os és 38-as főutak és jó pár harmadrendű út. Míg keleten a hófúvás miatt volt harmadfokú a riasztás, addig délen az ónos eső, nyugaton pedig a havazás miatt voltak érvényben különböző vészjelzési fokozatok. Mór térségében nagyjából este fél 10-kor váltott szilárd halmazállapotba a csapadék. Éjfél után tűntek fel az első hókotrók, melyek gondoskodtak arról, hogy a lepelnyi vastagságú hóborítottságnál ne legyen több az úttesten. Ma reggelre a várható 5-10 centi helyett mindössze körülbelül 4 centi maradt meg, ami bár a február 18-i havazáshoz képest jelentősen kevesebb, arra azonban elég volt, hogy a 20 nappal korábbi fotósorozatból kimaradt helyeket is megörökítsem havas állapotukban.

Mór belvárosa 2018 március 18-án délelőtt. Képen a Luzsénszky-kastély és a Plébánia templom
Szent István tér


Az egykori Járásbíróság épülete a Kapucinus téren
A Lamberg- kastély parkja kihagyhatatlan elem a fotózásban
Megunhatatlan kompozíció a Lamberg- kastéllyal


Házi rozsdafarkú


Zöldike a hóban. Az újabb hólepel miatt ismét megnövekedett a madárforgalom az etetők környékén
A jégcsapok sem szokatlanok még márciusban
Március 19.


 Március 18-án este aztán újabb csapadéktömb érkezett dél felől, ez azonban már jóval kevesebb problémát okozott és okoz, mint a két nappal korábbi mediterrán ciklon. Az elkövetkezendő napokban lassú javulás várható, ugyanakkor visszaemlékezve a tavaly áprilisi hóra, korántsem biztos, hogy most volt alakalmunk utoljára havas életképek megörökítésére 2018 tavaszán. 


2018. február 28., szerda

Téli hangulat

Ferike születése után érthető okokból jelentősen korlátozódtak a mozgási lehetőségeink Évivel. Így már azt a zöldfelületet is megtanultuk értékelni, ami az utcasarkon van. Sajnos az utóbbi évek telei nem kényeztettek el minket nagy havazásokkal. Ami esett, az is tiszavirág életűnek tűnt. Ha pedig volt hó, akkor biztos, hogy nem volt időm kihasználni. Az idei tél is természetesen váratott magára- ugyan voltak januárban havazások, de az pont annyit ért, hogy másnapra el is olvadt, még olyan helyeken is, mint a Móri-medence, illetve a Vértes térsége. A tegnapi nap folyamán azonban tetemesebb mennyiség gyűlt össze és hála a napközbeni -5, -6°C fokoknak nem is olvadt. Ezt és a napsütést kihasználva, Évit elrángattam a kastélyparkba egy kis sétára, fotózásra... 

A 8127-es Mór bevezető útja február 27-én este
Ugyanez az út ugyanekkor, csak a 81-es út felé tekintve
Havas, kertvárosi hangulat
A Lamberg-kastély másnap délelőtt. A hó még érintetlen volt és a kastélyt is tökéletes irányból érte a szűrt napsütés 
A kastély halastava. Tavasszal és nyáron teknősök és aranyhalak úszkálnak benne, a tavirózsák árnyékában
Téli hangulat a kastélyparkban



Az egész város madárbarát. Nem igazán találkoztam eddig olyan utcával, ahol ne lenne kirakva, vagy kilógatva egy-egy madáretető. Különösen igaz ez a kastélyparkra és a Szent István térre, ami gyakorlatilag egy madárrezervátum
csuszka


madáretetők
a fenyőrigók és a kék cinegék mindennapos vendégeink
madárkavalkád az etető közelében
a fenyőrigó is az élelemszerzés reményében jött le a vértesi erdőkből


Bár a séta nem tartott sokáig, ezekben a napokban olyan látványban volt részem, amihez fogható már nagyon régen nem volt. Megszoktam, hogy Pesten még gyorsabban olvad a hó, az érintetlen hótakaró pedig csodaszámba megy, már ha az ember nem megy fel reggel 6-ra a Normafához. Én örülök, hogy részese lehettem a természet eme csodájának, azokkal ellentétben, akik január közepén a tavaszért kiáltoznak. Csak remélni tudom, hogy gyermekem később is részese lehet még ennek az élménynek.