A karácsonyi ünnepek utáni felvezetésként és némi testi komfort javítás érdekében, az előző túráimtól keletebbre, az Országos Kéktúra Vállus és Lesenceistvánd közötti, csekély 7 kilométeres szakaszán folytattam a bejárást. Vállusra érve az egykori vegyesbolt előtt volt lehetőség pecsételni. Bár a pecsételés menetéről korábban sosem írtam, annyit azért tudni kell, hogy mindig is igyekeztem a legnagyobb gondossággal és elővigyázatossággal véghez vinni a műveletet, hogy a füzetem a Kéktúrám 8. évében is úgy nézzen ki, mintha most vettem volna a Villányi úti térképboltban (tehát ne legyen saláta). Most azonban olyan történt, ami az eddigi túráim során sosem: a pecsételő gumipárnájára felragadt a füzetem lapja és felszakította azt, egy kis fület képezve az oldal közepén. Szerencsére a szakadás "pontos volt" és első látásra orvosolható volt a probléma. Ugyanakkor hirtelen nem is tudtam, hogy mit csináljak, mert attól tartottam, hogy a táskámba kerülve esetleg tovább szakadhat. Végül nem volt mit tenni, óvatosan összecsuktam a füzetet és becsúsztattam a táskám egy védettebb szegletébe.
Az első pár száz métert tökéletes rosszkedvben és magamat stresszelve tettem meg. Természetesen végig azon agyaltam, hogy javítható majd a szakadás. Celluxszal? Folyékony ragasztóval? Esztétikai szempontból egyik se volt nyerő választás és már előre bocsátottam magamnak azt a látványt, ahogy majdan a füzet lapozása közben egy cellux darabka fog visszanézni rám, vagy esetleg a folyékony ragasztó fogja kék masszává változtatni a vállusi lenyomatot. Végül az útviszonyok, illetve a táj szépsége elterelte a gondolataimat.
Vállust elhagyva ugyanis az út betért az erdőbe, ahol emelkedésbe kezdett a Somos- tető oldalában. Ez az emelkedés nem tartott sokáig, sőt enyhén ereszkedni kezdtem. Ezúttal nem kellett aggódni a visszaindulás miatt, de azért korlátlan idő nem állt rendelkezésre. Az erdőt hátrahagyva egy Horgosnak nevezett gyümölcsös területre vitt az út, melyet tovább követve átkeltem a 7342-es számú úton. Ezen a ponton az út ismét emelkedésnek indult, de most jóval meredekebben mint korábban. 300 méterre felkapaszkodva már bámulatos panoráma nyílt a tanúhegyekre, melyek azonnal felidézték OKT70-es emlékeket.
 |
| Átkelés a 7343-as úton Hosszú- bereknél. Itt még "megyés" táblák állnak |
 |
| Távolban a Balaton |
Kis pihenőt követően folytattam az utamat Lesenceistvánd felé a Kő- orra nevezetű hegyet megkerülve. Az út meredeksége egy idő után enyhült, majd megszűnt. Az eddigi kertes házak sorát egy rövid szakaszon az Öreg- erdő váltotta. Itt már határozottan elkezdett leejteni az ösvénnyé szűkült turistaút. Végül egy korhadófélben lévő lépcsősornál kötöttem ki, ahol alapesetben nem lett volna probléma lejutni, itt azonban a korábbi esők és a párás időnek köszönhetően tiszta sár volt minden. A nagyjából 10-15 méter hosszú lépcsősoron végül leküzdöttem magam a botokkal és titkon örültem, hogy ezt a mutatványt amit bemutattam, nem látta senki. :)
 |
| Kilátás a Tanúhegyekre a Kő- orra oldalban |
 |
| Ereszkedés Lesenceistvánd külterületén |
 |
| Ismerős épület, ismerős jelzés... :) |
Az ereszkedést követően a jelzés hamar Lesenceistvánd külterületére vezetett. Az OKT70 okán innentől már ismerős volt a környék. A hosszú Zrínyi utcán végig sétálva, a Kossuth Lajos és a Dózsa György utca sarkán volt lehetőség pecsételni, ott ahol az OKT70-es túrámat is befejeztem.
A füzetemet végül Évike kezelésbe vette és sikerült oly módon megragasztania azt, hogy még csak esztétikai hiba se maradjon az oldalon. Neki hála 2023-ban is egy öregedő, de makulátlan állapotú füzettel vághatok neki az Országos Kéktúra még be nem járt szakaszainak...
 |
| Tapolca. Irány haza a 301-es remot Csörgővel |
A mai túra útvonala:
Vállus- Somos- tető- Kő- orra oldal- Lesenceistvánd