Országos Kéktúra (19-es számú, OKT-194): Nógrádsipek- Hollókő

Kelet-magyarországi túráimat a mai napon a 194-es szakasszal folytattam. Bő egy évvel később visszatértem Nógrádsipekre, ezúttal viszont Hollókő irányba indultam a hosszú Dózsa György utcán át. Kellemes túraidő volt, nem számítottam és nem számoltam különösebb nehézségre, vagy "extrára" a szakasz bejárása során.

A település végi buszfordulóban pihen a korábbi budapesti flottaszint máig magán viselő Alfa Volvo Localo

A települést elhagyva a régebbi típusú (nagyjából az 50-es, 60-as évekből származó) településtábla köszönti a Hollókő felől érkezőket

Útban Hollókő felé: elágazás a Dobos- kút felé

A települést elhagyva kényelmes erdőjárás kezdődött széles földúton, enyhe emelkedésben. Számomra tökéletes- gondoltam. Ezúttal különösebben nem kellett sietnem, ugyanakkor szerettem volna kicsit elidőzni Hollókőn, ezért annyira mégsem volt ráérős a túra, de az érzés, hogy lekésem a hazaérős buszomat most elmaradt. A földút a Rimóc- Sipeki patak völgyében kanyargott, az itteni Csóka- hegyet megkerülve. A Csóka- hegyet követően az út a Pusztavár- hegyet is megkerülte, itt azonban a Kék "L" jelzésű úton felkapaszkodva megtekinthető volt Sztrahora vára, ami a képeket látva inkább már egy kőhalom volt mintsem vár, de a várbarátoknak kötelező kitérő. Én azonban nem éreztem magamban a "csít", hogy ezért felmásszak, úgyhogy inkább folytattam az utamat az Országos Kéktúra útvonalán Hollókő felé. A Keresztes- hegy érintését követően az eddigi kényelmes, de enyhén emelkedős szakaszt meredekebb követte, mely a Remete- hegy csúcsát ugyan megközelítette, de feljutni a csúcsra csak a Kék Háromszög ösvényén lehetett. Az Országos Kék az eddigiekhez hasonlóan végül csak kikerülte a hegyet, majd egy éles bal kanyart követően immár ereszkedésnek indult az időközben gyalogúttá keskenyedett turistaúton.

Ereszkedés a Remete- hegy oldalában a Bükk- völgy felé...

...és a kikapaszkodás onnan a Gyertyános irányába

Visszatekintés a Keresztes és a Remete- hegy irányába

Még a Hollókői- patak völgyébe érkezést megelőzően feltűnik a Hollókői vár a szemünk előtt

 A szembejövő turisták emelkedő száma már jelezte Hollókő közelségét, akik között pontosan látszott, hogy ki a valódi és ki az autós turista. A Bükk- völgy mezőségeire érve már fel- felbukkant a Gyertyános mögötti dombtetőn a vár, azonban a völgyből még ki kellett kapaszkodni a Gyertyános 300 méter magas gerincére és a túloldalán leereszkedni. A Hollókői- patak mellékágán átkelve a Kék megkerülte a várat, majd a jelzés az Ófalu végén, a Kossuth Lajos utcára vezetett rá. A Világörökség részeként nyilvántartott Ófalun keresztülsétálva a város központjában lehetett pecsételni.

Hollókőre érve lehetőség nyílt embermentes képek elkészítésére is, köszönhetően a hideg időnek

Hollókő, Kossuth utca

Túrámat Hollókő nevezetes templomával, a Szent Márton templommal, illetve...

...a Szent Márton kápolna megtekintésével zártam

A mai túra útvonala:

    Nógrádsipek-

   Csóka- hegy-

    Pusztavár- hegy-

    Remete- hegy-

   Bükki- erdő-

   Gyertyános-

    Hollókő

Országos Kéktúra (19-es számú, OKT-191-192): Becske- Cserhátsurány

2 hónap után visszatértem a keleti országrészbe és folytattam az utam Mátraverebély felé. Ezúttal a kimaradt Becske- Cserhátsurány szakaszra esett a választásom, mely a Szanda-hegy megmászását és több település érintését foglalta magában. Igazi cserháti túrának ígérkezett.

Valahol Nógrád megyében

Becskén a hosszú Kossuth Lajos utat elhagyva a turistaút azonnal emelkedésnek indul, nem volt sok idő a bemelegítésre. Turistautak, földutak, erdészeti utak váltakoztak, a Szanda- hegyhez közeledve mind meredekebbé váltak. A túra különlegességét az adta, hogy itt tettem meg az 500. kilométeremet az Országos Kéktúra ösvényén és ennek bűvöletében még nem igazán foglalkoztam a várható nehézségekkel, pedig később volt belőle bőven. 

A Szanda- vár

Kilátás a Vár- hegyről

A Szanda- hegy nyergéhez érve a túrázó eldönthette, hogy balra kanyarodva folytatja az útját Szandaváralja felé a Kéken, vagy jobbra kanyarodva a Kék "L" jelzésen elindulva felmegy a várhoz. Én az utóbbi jelzésekre már ritkán megyek, tekintve hogy azok jellemzően olyan terepre visznek, melyet nehezen és jelentős időveszteséggel tudok csak leküzdeni. Most azonban kivételt tettem, mert kíváncsi voltam a várra és relatív az időbe is belefért a kitérő. Avaros, köves, emelkedős szakaszokat kellett magam mögött tudni, mire a várhoz értem. Mivel számomra nehezen járható utakkal lehetett volna csak a várba jutni, annak csak a homlokzatáig mentem. A kilátás bár szép volt, ugyanakkor valahogy nem azt kaptam amire számítottam. Vélhetően a pára miatt nem lehetett annyira ellátni mint gondoltam és a fotóim is mind tökéletesen ellenfényesek lettek, beleértve magát a Szanda- várat is. Az ilyen képeket zsigerből dobom a kukába és most is csak szemléltetésképp tartottam meg párat. Ezzel a kissé keserű szájízzel folytattam az utamat Szandaváralja felé, immár a hegy túloldalán. A településre érve pecsételtem, majd indultam tovább Terény felé. Az eddigi erdei hegymászós szakaszt felváltotta a szántóföldes nyílt terep, melyen általában jól lehet haladni, most azonban a nedves talaj miatt az út agyagossá vált, így az jelentős mértékben hátráltatta az előrejutásomat.

A Szanda- hegyről leérve ez a panoráma tárul elénk. Gyakorlatilag az egész túra útvonala belátható, egészen a Dobra- hegyig. A kép közepén a völgyben Szandaváralja, kicsivel távolabb a település mögött a Hucskó- hegy, tetején az adótoronnyal. Mögötte egy kissé takarásban a Terényi- szántók, a távolban pedig a beszántott Dobra- hegy, mely mögött már Cserhátsurány van. Terény szintén takarásban van a terényi szántók által.

Szandaváralja szépen felújított lakóházai közül az egyik

Mire Terénybe értem már bőven éreztem a lábamban a hátrahagyott kilométereket, a korábbi agyagos sár jelentős energiákat vett ki belőlem. A településen nincs pecsételőpont, ezért csak keresztül kellett sétálni az utcákon. Egyébként sok szép és felújított palóc ház áll itt, mondhatjuk úgy is, hogy egy "felfedezetlen Hollókő" az egész község.

A Szanda- hegy és Szandaváralja látképe ezúttal a másik irányból, a Hucskó- hegyről, ellenfényben... A hegy baloldali csúcsán található a vár

A Terényi- szántók panorámaképe. Jobb oldalt a már egyre messzebb lévő Szanda- heggyel

Terény takaros palóc házai

Terényt elhagyva ahogy Szandaváralja esetében is, úgy most is emelkedésnek indult az út, visszatekintve a Szanda- hegyre az egyre távolibbnak tűnt. Kevés olyan túrám volt ahol előre, vagy visszatekintve belátható az egész szakasz, ez most azonban ilyen volt. A település határában magasodó Hrabina és Öreg- szőlő magaslatait elhagyva egy újabb völgy következett, amiből ismét ki kellett kapaszkodni (Szandaváralja és Terény is völgyben fekszik), hogy aztán utam a Dobra- hegyre vezessen és annak beszántott "csúcsán" keresztülgyalogolva elérjem Cserhátsurányt. 

Utolsó visszatekintés a jellegzetes Szanda- hegyre a Dobra- hegy felől. A kép baloldalán az árnyékos Öreg- szőlő a hozzá tartozó szántóssal, a hegy mögött Terény egy részlete, majd a Terényi- szántók láthatók. A kép kiégett részén a Hucskó- hegy bújik meg az adótoronnyal, majd a "két ágú" Szanda- hegy zárja a sort. A hegy mögött már a kiindulópont, Becske van

Cserhátsurányba érve ezúttal nem várt népünnepély, így gondoltban már a következő túrát tervezgettem... 

A mai túra útvonala:

   Becske-

    Szanda- hegy (Vár- hegy)-

   Szandaváralja-

  Hucskó- hegy- 

  Terényi- szántók-

  Terény-

  Hrabina-

  Öreg- szőlő-

  Dobra- hegy-

   Cserhátsurány