Országos Kéktúra (1-es számú, OKT-014-015): Tömörd- Szeleste

A 2022-2023-as túraszezon utolsó túráinak egyike, az Országos Kéktúra Tömörd és Szeleste közötti szakasza volt. Az időjárás kitűnő volt ezen a napon, bár nekem már kissé meleg volt, ezért sem számoltam már több bejárásra ebben az idényben. Búcsúztam Kemeneshát, a járható utak térségétől is, melyre ezen a napon közel 20 kilométer állt a rendelkezésemre Szelestéig.

Érkezés Tömördre, a kezdőpontra :)

Földútnak látszó, de valójában aszfaltot tartalmazó szűk út vezetett ki Tömördről

Évszám?

Pecsételést követően azonnal útnak indultam Tömördről, hogy legyen időm az előttem álló táv dokumentálására. A kastélyokkal már nem foglalkoztam, tekintve, hogy a múltkorinál jobb képet úgy sem tudtam volna gyártani. A településről szűk egysávos, de aszfaltozott út vezetett ki, melyen a jelzés először nyílt terepre, majd az erdőbe vezetett. Kereszteztem a Csepreget Tömörddel összekötő 8639-es utat, majd egy rövidebb elvadult, erdős szakaszon túl ismét nyílt terep következett. Több kilométeres, látványos, nyílegyenes szakasz következett.

Egykori majorsági víztorony Csepreg határában

Gazdasági épület

Ez már nem a megszokott téli túra volt...

Ezt követően a változatosság kedvéért ismét erdőbe vitt a jelzés, ahol az út jellege ösvény és földút között váltakozott. Mivel jól járható utakról volt szó, lehetőségem nyílt az erdőt jobban szemügyre venni. A természet látványosan ébredezett a téli álmából, ugyanakkor valahol egy kicsit sajnáltam, hogy ebben a szezonban sem volt lehetőségem havas bejárásra a Kéktúra útvonalán. Miközben ezen

kalandoztak a gondolataim, szépen lassan az Ablánc- patakhoz, majd a végletekig lepusztult Abláncmajorhoz, a túra egyetlen közbenső pecsételőhelyéhez értem.

Az Ablánc- patak keresztezése

A zöld jelzésű Mária út kezdőpontja

Az egykori Vándor tábor helyszíne- kiváló urbex terep

Abláncmajor- az egykori Ablánc Csárda épülete

A pecsételést követően egy rövid szakasz erejéig a 8638-as számú út mellett kellett gyalogolni, majd élesen jobbra fordulva egy szintén rövid, de szűk és meredek, kaptatós ösvényre vitt a jelzés. Ehhez nekem már túl meleg volt, melyen már csak az árnyékos erdő segített, ahová végül bevezetett a jelzés a dzsindzsás emelkedőt követően. Többszöri irányváltást követően a híres, hírhedt vasúti átjáró bejáratához értem. Ezúttal szerencsém volt, mert nagyobb esők híján szárazon várt az átjáró, de nem feledtem azokat az interneten fellelhető jónéhány képet, melyeken egy kiadósabb eső után a járhatatlanná vált, áthaladó földutat ábrázolja.

A híres, hírhedt átjáró Flirt3-assal

A vasúti töltést magam mögött hagyva, most azzal párhuzamosan, egy fenyőerdő határában haladtam tovább Szeleste felé. Az egykori Gór vasúti megállóhelynek már a nyomát sem láttam, ugyanakkor a megállóhelyhez vezető földút felé tekintve szép kilátás nyílt Gór településre. A megálló hűlt helyét magam mögött hagyva a vasút lassan elkanyarodott a Kéktúra mellől, így az időnként elhaladó, de már távolodó motorvonatok zaját ismét felváltotta az erdő csendje. Cirka 2 kilométer megtétele után átkeltem a Szelestei- patakon, melynek irányát követve, lassan kiértem az erdőből. Szántóföldek határában vezetett tovább az út, melyről letekintve már látszódtak Szeleste házai. Felsőszelestén a hosszú Berzsenyi Dániel utcán végig sétálva a korábban már érintett presszónál pecsételtem.

A mai túra útvonala:

   Tömörd-

  Hanga-

  Ablánc- patak (Felsőlászlói elágazás)-

    Abláncmajor (Ablánci malom)-

   Gór, vasúti megállóhely-

  Fácános-

   Szeleste

Országos Kéktúra (1-es számú, OKT-013): Kőszeg- Tömörd

A nyugat- magyarországi túráimból mindössze öt olyan szakasz maradt amely még bejárásra várt, ezekből pedig kettő olyan, amely utazással együtt egy nap alatt lejárható. Ezek egyike volt az Országos Kéktúra 1-es túrájának a 13-as, Kőszeget Tömörddel összekötő szakasza. Kőszeg térsége teljes vakfolt volt számomra, ezért a várost övező tájegység gyakorlatilag minden négyzetmétere érdekelt. Ahogy az már oly sokszor lenni szokott, ezúttal sem időzhettem sokat a kiinduló városban, tekintve, hogy a végcél, Tömörd sem egy világváros és onnan haza is kellett jutnom. Ettől függetlenül csak nem bírtam ki, hogy képek nélkül távozzak Kőszegről.

Érkezés Kőszegre Gysev-es Jenbacher motorvonattal

Kéktúrás emlékek a vasútállomás falán

Kőszeg, Jurisics tér

Hősök kapuja a Városház utcában

500 éves platánfa a Kossuth Lajos utcánál

Felújítás alatt az egykori MÁV nevelőotthon

A pecsételést követően magam mögött hagytam a Fő és Jurisics teret, a Kossuth Lajos utcán keresztülsétálva pedig elhaladtam az 500 éves platánfa mellett. A jelzés utcáról utcára vezetett, míg végül az Ólmódi útra térve kivezetett a városból. A 87-es úti kereszteződést követően az aszfaltot földút, az eddigi pusztást pedig erdő váltotta. Rövid időn belül útelágazásához érkeztem, melynek közvetlen szomszédságában az osztrák- magyar határ húzódott. A Kéktúra lényegében a határ vonalát több kilométeren át követő Zöld jelzésű turistaútba torkollott, ahol a Kék jelzés jobbra mutatott, ezáltal közös útvonalat alkotva a Zöld jelzésű úttal és a Mária úttal, mely Kőszeg óta egy útvonalon osztozik a Kékkel.

Sembajer- hegy a távolban, mögötte már Ausztria

Érkezés az országhatárhoz: képen a Zöld jelzésű turistaút, tőle jobba a határvonalat jelző kövek

Balról a Mária út és a Kéktúra érkezik Kőszeg felől, jobbra a Zöld halad tovább az országhatár vonalával párhuzamosan

A túrabotomat Ausztriában hagytam :)

Séta a határ vonalában. A földúttól balra már Ausztria...

A határkövek egyike

Regeszarvas emlékmű

A Gradics- forrás az Ablánc- patak völgyében

Szűk egy kilométer múlva ismét elágazás, ezúttal a Zöld vált ki a Kékből, mely balra kanyarodva Ólmod település felé vette az irányt, nekem pedig jobbra, a határtól eltávolodva kellett tovább haladnom. Sűrű és sötét fenyőerdő határához értem, majd az erdőbe érve hosszú, bő négy kilométeres egyenes szakasz következett. A barátságtalan fenyőerdő körülbelüli határát a 8627-es számú út jelentette, melyen átkelve már egy világosabb, ligetesebb erdő fogadott. Itt egy picit megpihentem, majd folytattam tovább az utam a nyílegyenes szakaszon. 

Tömörd, Chernel- kastély. Az 1809-ben épült kastély 2019 óta felújítás alatt áll

Kihasználva az erősen felhős időt, ellátogattam a fotózási szempontból amúgy teljesen ellenfényes, 1780 körül épült Chernel- kiskastélyhoz is

A szakasz végétől kezdett egy kicsit izgalmasabbá válni az utazás, mert az eddigi széles és jól járható földútról keréknyomokra, majd egy erős balra téréssel ösvényre terelt a Kék jelzés. Az erős leejtésnek induló szűk és sáros ösvényen külön "öröm" volt a túra. Az ösvény az Ablánc- patak völgyéig ereszkedett, majd jobbra fordulva azzal párhuzamosan haladt tovább. Itt elméletileg egy földvárat kellett volna meglátnom (Ilonavár), de ahol a térkép szerint lennie kellett volna a várnak, ott nem találtam semmit. A vár helyett végül egy forrásra leltem, mely után az ösvény visszavezetett arra az útra, melyről a jelzés letérített. Innentől nem volt más dolgom, mint a hangulatos Tömörd Dózsa György utcáján besétálni, majd a Szent Ilona templomnál pecsételni.

A mai túra útvonala:

     Kőszeg, Fő tér-

     Tacherlgraben-

  Ablánc- patak/ Ilona- völgy-

  Vas- hegy alja-

  Gradics- forrás-

   Tömörd