Országos Kéktúra (10-es számú, OKT-104-103-911-102): Várgesztes- Gánt

Ahogy az utolsó Kéktúrás bejegyzésemben írtam, a pilisi szakaszok teljesítése után visszamentem a Vértesbe, hogy ott folytassam az utamat és hozzátegyek valamit az egyke Bodajk-Gánt szakaszhoz. Ezúttal Évi is csatlakozott hozzám, neki ez a szakasz volt az első hivatalos Kéktúrás kirándulása. Eredetileg úgy volt, hogy Környén csatlakozik hozzám, azonban ez nem úgy sült el, ahogyan mi ezt elgondoltuk. 

Erről ö bővebben így írt (illetve a napról általában):

"Az első OKT szakaszom margójára - Ismerkedés Fejér megyével

Többek számára ismertek kalandos és egyedi tömegközlekedési szokásaim. :P Ez ma sem történt másképpen. Tegnap este kinéztem a buszindulást a háztól nem messze lévő buszmegállóból. Anyukám javasolta, menjek a nagybuszmegből, az a biztos és még közelebb is van. Hát jó, apukám el is vitt. Ott közli az infós néni, hogy ide nem jön be ez a busz, csak ott áll meg, amit én ki is néztem előző este. :O Ránézek az órára és inkább futottam, biztos, ami biztos. :) Még nem szoktam meg, hogy mekkorák a távolságok, hová hány perc alatt lehet gyalog, illetve futva odaérni. Szerencsémre még én vártam a buszra és nem is számítottam arra, hogy a megállókat kijelző fogja mutatni, de azért a részletes jegyzetemet is néztem közben, nehogy rossz helyen szálljak le. :) Környén volt még bő 45 percem, hogy átszálljak a következő buszra. Nagyban figyelem a kijelzőn, hogy 8:35-kor érkezik a busz. Fel is szálltam, de közli a sofőr, hogy ő nem megy arra, ami nekem kell. :O :O A túloldalon láttam, hogy ott ment el a busz, ami jó lett volna... hopsz... Picit az időpont elvonta a figyelmem a helyes irányról. :) Így hát egy helyi "szakértő" tanácsára elindultam gyalog, hogy hátha eljutok valahogyan Várgesztesre. Időközben kiderült, hogy 10 km-re van a település, ami autóúton 40 fokban nem a legkényelmesebb. De várni sem akartam a következő buszra, mert 11-kor jött volna csak. És Ferit sem akartam váratni, aki már szerencsésen megérkezett gesztesre. Lesz ami lesz, gondoltam, kijőve a zöldségestől, aki nem biztatott sok jóval.. Először egy vasúti átkelőnél, a piros lámpánál várakozó bácsihoz kopogtam be, de ő nem abba az irányba ment. Aztán egy GLS futárnál jártam sikertelenül. Majd megyek pár lépést, lassít mellettem egy kocsi, és kérdezi a sofőr, hogy merre megyek. :D :D Még csak nem is stoppoltam. Elvittek a következő településre, ami már kb féltávot jelentett a célhoz képes. :) Közben a palotapincsijük majdnem leharapta a kezem. :D A gazdi sofőr néni erre megszidta és mondja nevetve: védi a kocsit. :) :) Aztán lehívta a bácsi ölébe és vezetés közben, egész úton úgy simogatta és gügyögött vele, mint ha a kis unokája lenne. :D Majd Vértessomlón folytattam gyalog utamat és a kis forgalomra való tekintettel hamarosan stoppoltam (életemben először:)), meg is állt egy srác, aki a geszteshez közel lévő hotelben dolgozik, de belefért az idejébe és bevitt egészen a buszmegállóig, ahol Feri már kiitta a kút vizének készletét. Ráadásul olyan figyelmes volt, hogy a padon egy levágott tetejű 0,5 l-es műanyag flakonba helyezett rózsával várt, mellette pedig egy pulcsi is volt. Azért nem semmi. :P :P

Ezután kerestük az első pecsételő helyet. Mint kiderült, elmentünk mellette, nem vette észre az abc-t. És mindezt úgy, hogy Feri már lepecsételte érkezésem előtt pár perccel. :D :D  Rendben, korán van mindkettőnknek. Aztán furcsa mód minden rendben ment. Sok-sok madár hangját hallottam és láttam is néhányat közülük:
tövisszúró gébics (beállt pózolni is elég közel), holló, fakopik, egerészölyv, fekete/énekes rigó, cini, erdei pinty, csilpcsalp füzike, vörösbegy, barátposzáta, sordély, szajkó és még biztos kihagytam párat. Aztán örültem, hogy láttam sok szép tájat, új terepeket, a kis szépséges Gántot. Innen pedig Székesfehérvárra mentünk tovább busszal és egy rövidebb városnézéssel zártuk a napot. Egy élmény volt és úgy érzem én így vagyok az igazi SzelesÉvi, aki rosszkor/rossz helyen száll le vagy fel a vonatra/ buszra, vagy épp nem tud leszállni a vonatról vagy lekési külföldön a csatlakozást stb. stb. :) Enélkül már unalmas is lenne az egész. :) "

Végül leküzdve minden nehézséget, a számomra inkább preferált nyugat-keleti irány helyett, ezúttal kelet-nyugati irányba mentünk. Vagyis Várgesztesről Gántra. Elhaladtunk a Gesztesi vár mellett, amelyen sokat "totóztam", hogy felmenjünk-e, vagy sem. Végül a továbbindulás mellett voksoltam, mivel kilátást máshol is láthatunk majd a későbbiekben. Utunk szinte végig Komárom-Esztergom és Fejér megye közigazgatási határa közelében haladt. Az út Kőhányáspusztáig hol emelkedett, hol ereszkedett, hol pedig szintben haladt, de egyik esetben sem volt különösebben nehéz a terep. Kettőnk között természetesen én voltam az aki a sziklásabb, gallyasabb szakaszokon esett-kelt. Évi mellett azonban nem volt idő az akrobata esésekre, haladni kellett. :) 

Átkeltünk a forgalmas 8119-es főúton, mely Kőhányáspuszta mellett halad el. Az út már a rómaiak korában is ismert volt, 1925-ben építették át országúttá. Kőhányáspuszta alapvetően pár házból álló település, amely közigazgatásilag Gánthoz tartozik. A település látványossága az Esterházy-kápolna.

Kőhányáspuszta, Esterházy-kápolna

Pecsételés után folytattuk utunkat a következő pecsételőhely, Mindszentpuszta felé. Évi jól bírta a meleget, nekem azonban egyre nagyobb gondot okozott főképp olyankor, mikor nem volt erdő ami árnyékot adjon. Ellenben talán ez volt az első olyan túrám, ahol nem kellett kényszer dagonyáznom. :) Valamit valamiért! A turistaút elhaladt a Csáki vár mellett, amit szerettem volna megnézni. Fel is gyalogoltunk érte, azonban csak néhány falmaradvány volt az, ami még a várra emlékeztetett.

Ez minden, ami a Csáki várra emlékeztet. Ennél azért többre számítottunk...

Az út mentén található több barlang is (Oroszlánkői, Mindszentpusztai), ezeket azonban nem érintettük.

Mindszentpuszta előtt egy kisebb szakaszon, helyenként fejmagasságig érő szúrós, csalánost kellett túlélnünk (kaszával nem készültünk :)), majd ezt követően tudtunk pecsételni, ahol egy kicsit pihentünk is (hangulatos kulcsosházak vannak itt). A következő pecsételőhely már maga a végpont, Gánt volt. A körülményekhez képest egész jó időt mentünk egészen addig, míg Évi észre nem vette az ösvény két oldalán hosszasan húzódó szamóca sokaságot. A többsége alig volt nagyobb 3-4 milliméternél, de legalább érett volt. Innentől kezdve többet volt a tekintetünk a szamócaleveleken, mint az ösvényen. :)

A szamócás, árnyékos Pap-völgyből lassan kiértünk a nyílt Réti-földekre, ahol a szamócák helyett, a 32 fokból és az erős UV sugarakból táplálkozhattunk egészen Gántig. 

A Réti-földek

A bájos és csendes Gánton pecsételtünk, majd felszálltunk a Székesfehérvárra tartó buszra. Mivel a szamócázással együtt is volt időnk, ezért Fehérváron fagyiztunk egyet (megj.: gigantikus mennyiséget adnak itt, hasonlóval csak Szegeden és Vácon találkoztam), majd tartottunk egy rögtönzött városnézést. Itt utoljára márciusban jártam, ekkor még a csendesebb arcát mutatta a város. Most azonban teli volt élettel.

Márciusban még nem volt kész állapotban, most azonban fotózható volt. Székesfehérvár, virágóra

Évi negyed 8-kor felszállt a hazafelé tartó buszra, én pedig nem sokkal később a Kőbánya-Kispest felé tartó vonatra. Úgy érzem remek napot zártunk... :)

A mai túra útvonala:

   Várgesztes-

     Kőhányáspuszta-

 Csáki vár-

  Som-hegy-

    Mindszentpuszta-

  Pap-völgy-

     Gánt

Országos Kéktúra (16-os számú, OKT-163-164-165): Pilisszentlászló- Visegrád

Gyakorlatilag ott folytattam az utamat, ahol múltkor abbahagytam. Visszamentem a Kis Rigó vendéglőhöz, ahol utoljára pecsételtem, majd a Pap-réti erdészház felé vettem az utamat, ahol az első pecsételő volt. Rögtön Pilisszentlászló után az ösvény erőteljes emelkedésbe kezdett, ami a Pap-rétre vezető aszfaltozott erdészútig ki is tartott. Ott kis pihenőt tartottam, hisz elszoktam már az effajta keményebb szakaszoktól. Az ösvény itt rávisz az erdészútra, majd körülbelül 300-400 méter után le is tér róla, hogy azzal párhuzamosan vezessen minket egészen az erdészházig. 

A Szarvas-szérűnél

Lefelé a Pap-réthez

A Pap-réti pecsételés után hosszú ideig nem kellett elővennem a pecsételő füzetet, innen ugyanis egy jó 8 kilométeres táv várt rám egészen a Nagy-Villámig. Elhaladtam a Palócki-rét mellett, majd egy éles bal kanyarral az Urak asztala felé vettem az irányt.

Sok ehhez hasonló réten mentem keresztül,úgyhogy a végén már nem is fotóztam őket. A képek visszanézésekkor bele is zavarodtam, hogy melyik- melyik lehet. Ez itt a Palócki-rét

Az Úrasztal-oldaltól eléggé tartottam a korábbi beszámolók alapján, hisz úgy tűnt, hogy az ösvény több száz méteres szakaszon oldalirányba fog leejteni, de ez végül túlzónak bizonyult, így szépen végig tudtam haladni rajta.

Kilátás a Naszályra, az Úrasztal-oldalról

Az Urak asztala után kiértem a Vízverés nyergéhez, ahol egy újabb réten haladtam keresztül. A tűző nap és a meleg miatt itt sem álltam meg, hanem haladtam a Moli-pihenő felé, mondván, hogy ott majd eszem-iszom, pihenek.

A Vízverés nyergének rétje

A Moli-pihenőnél valóban sikerült megpihenni, bár nem sokáig élvezhettem a csendet, mert egy csoport hangoskodva beért, így meg kellett várnom míg ők tovább indultak, hogy a továbbiakban is élvezhessem a nyugalmat.

Kilátás a Moli-pihenőről a Dunakanyar felé

A pihenőtől nem sokkal távolabb fekvő Borjú-fői kilátónál is megálltam, bár ennek a megközelítése a sziklás terepviszonyok miatt már kisebb kalandnak minősül számomra.

Kilátás a Borjú-fői kilátóról

A két kilátót követően beértem a Sóstói-rétre, ahol az eddigi szűk ösvényt "autópálya minőségű" haladós turistaút váltotta, amely egészen a Nagy-Villám tisztásáig tartott, csupán az előtte lévő 100-150 méteres szakasz volt még sáros és nehezen járható.

A Sóstói- rét

Elhaladtam a visegrádi bobpálya mellett, majd megkerestem az 1933-ban épült Zsitvay-kilátót, amelynek az ajtajára volt függesztve a következő pecsét. Ennyi panoráma után már nem mentem fel külön a kilátóba, már csak azért sem, mert rettenetesen melegem volt és el is fáradtam. Pecsételés után egyenesen a visegrádi rév felé vettem az utamat, ahol az utolsó pecsételés várt rám. Az hittem könnyű dolgom lesz lefelé, de a helyenként "gatyafékesnek" tűnő meredek, sziklás szakaszok alaposan lelassítottak.

A Zsitvay kilátó...

...és a Visegrádi fellegvár bejárata

Az ereszkedés közben elhaladtam a visegrádi kálváriák mellett, majd beértem Visegrádra.

Mini kápolna a Kálváriák közelében

Pecsételés után felszálltam a Nagymarosra tartó kompra, ezzel a Budai-hegyvidék után a Pilistől, illetve a Visegrádi-hegységtől is búcsút vettem. A továbbiakban a Vértes még be nem járt szakaszai, illetve a Börzsöny fog elsőbbséget élvezni túráim során.

Ég Veled Pilis, Isten hozott Börzsöny... :)

A mai túra útvonala:

     Pilisszentlászló-

   Szarvas-szérű-

    Pap-rét, erdészház-

  Urak-asztala-oldal-

  Vízverés nyerge-

  Borjú-fő-

   Sas-hegy-

  Nagy-Villám (Zsitvai kilátó)-

      Visegrád (komp)