2016. június 18., szombat

Országos Kéktúra (16-os számú, OKT-163-164-165): Pilisszentlászló- Visegrád

Gyakorlatilag ott folytattam az utamat, ahol múltkor abbahagytam. Visszamentem a Kis Rigó vendéglőhöz, ahol utoljára pecsételtem, majd a Pap-réti erdészház felé vettem az utamat, ahol az első pecsételő volt. Rögtön Pilisszentlászló után az ösvény erőteljes emelkedésbe kezdett, ami a Pap-rétre vezető aszfaltozott erdészútig ki is tartott. Ott kis pihenőt tartottam, hisz elszoktam már az effajta keményebb szakaszoktól. Az ösvény itt rávisz az erdészútra, majd körülbelül 300-400 méter után le is tér róla, hogy azzal párhuzamosan vezessen minket egészen az erdészházig. 


A Szarvas-szérűnél
Lefelé a Pap-réthez
A Pap-réti pecsételés után hosszú ideig nem kellett elővennem a pecsételő füzetet, innen ugyanis egy jó 8 kilométeres táv várt rám egészen a Nagy-Villámig. Elhaladtam a Palócki-rét mellett, majd egy éles bal kanyarral az Urak asztala felé vettem az irányt.

Sok ehhez hasonló réten mentem keresztül,úgyhogy a végén már nem is fotóztam őket. A képek visszanézésekkor bele is zavarodtam, hogy melyik- melyik lehet. Ez itt a Palócki-rét
Az Úrasztal-oldaltól eléggé tartottam a korábbi beszámolók alapján, hisz úgy tűnt, hogy az ösvény több száz méteres szakaszon oldalirányba fog leejteni, de ez végül túlzónak bizonyult, így szépen végig tudtam haladni rajta.

Kilátás a Naszályra, az Úrasztal-oldalról

Az Urak asztala után kiértem a Vízverés nyergéhez, ahol egy újabb réten haladtam keresztül. A tűző nap és a meleg miatt itt sem álltam meg, hanem haladtam a Moli-pihenő felé, mondván, hogy ott majd eszem-iszom, pihenek.

A Vízverés nyergének rétje
A Moli-pihenőnél valóban sikerült megpihenni, bár nem sokáig élvezhettem a csendet, mert egy csoport hangoskodva beért, így meg kellett várnom míg ők tovább indultak, hogy a továbbiakban is élvezhessem a nyugalmat.

Kilátás a Moli-pihenőről a Dunakanyar felé
A pihenőtől nem sokkal távolabb fekvő Borjú-fői kilátónál is megálltam, bár ennek a megközelítése a sziklás terepviszonyok miatt már kisebb kalandnak minősül számomra.

Kilátás a Borjú-fői kilátóról
A két kilátót követően beértem a Sóstói-rétre, ahol az eddigi szűk ösvényt "autópálya minőségű" haladós turistaút váltotta, amely egészen a Nagy-Villám tisztásáig tartott, csupán az előtte lévő 100-150 méteres szakasz volt még sáros és nehezen járható.

A Sóstói- rét

Elhaladtam a visegrádi bobpálya mellett, majd megkerestem az 1933-ban épült Zsitvay-kilátót, amelynek az ajtajára volt függesztve a következő pecsét. Ennyi panoráma után már nem mentem fel külön a kilátóba, már csak azért sem, mert rettenetesen melegem volt és el is fáradtam. Pecsételés után egyenesen a visegrádi rév felé vettem az utamat, ahol az utolsó pecsételés várt rám. Az hittem könnyű dolgom lesz lefelé, de a helyenként "gatyafékesnek" tűnő meredek, sziklás szakaszok alaposan lelassítottak.

A Zsitvay kilátó...
...és a Visegrádi fellegvár bejárata
Az ereszkedés közben elhaladtam a visegrádi kálváriák mellett, majd beértem Visegrádra.

Mini kápolna a Kálváriák közelében
Pecsételés után felszálltam a Nagymarosra tartó kompra, ezzel a Budai-hegyvidék után a Pilistől, illetve a Visegrádi-hegységtől is búcsút vettem. A továbbiakban a Vértes még be nem járt szakaszai, illetve a Börzsöny fog elsőbbséget élvezni túráim során.

Ég Veled Pilis, Isten hozott Börzsöny... :)


A mai túra útvonala:

     Pilisszentlászló-
   Szarvas-szérű-
    Pap-rét, erdészház-
  Urak-asztala-oldal-
  Vízverés nyerge-
  Borjú-fő-
   Sas-hegy-
  Nagy-Villám (Zsitvai kilátó)-
      Visegrád (komp)


2 megjegyzés:

  1. Ez király beszámoló volt ;) Eddig nekem a legjobban tetszett és illusztrált! Várom a következőt :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! :) A következő valószínűleg jövőhéten íródik a témában. :)

      Törlés