Gyakorlatilag ott folytattam az utamat, ahol múltkor abbahagytam. Visszamentem a Kis Rigó vendéglőhöz, ahol utoljára pecsételtem, majd a Pap-réti erdészház felé vettem az utamat, ahol az első pecsételő volt. Rögtön Pilisszentlászló után az ösvény erőteljes emelkedésbe kezdett, ami a Pap-rétre vezető aszfaltozott erdészútig ki is tartott. Ott kis pihenőt tartottam, hisz elszoktam már az effajta keményebb szakaszoktól. Az ösvény itt rávisz az erdészútra, majd körülbelül 300-400 méter után le is tér róla, hogy azzal párhuzamosan vezessen minket egészen az erdészházig.
 |
| A Szarvas-szérűnél |
 |
| Lefelé a Pap-réthez |
A Pap-réti pecsételés után hosszú ideig nem kellett elővennem a pecsételő füzetet, innen ugyanis egy jó 8 kilométeres táv várt rám egészen a Nagy-Villámig. Elhaladtam a Palócki-rét mellett, majd egy éles bal kanyarral az Urak asztala felé vettem az irányt.
 |
| Sok ehhez hasonló réten mentem keresztül,úgyhogy a végén már nem is fotóztam őket. A képek visszanézésekkor bele is zavarodtam, hogy melyik- melyik lehet. Ez itt a Palócki-rét |
Az Úrasztal-oldaltól eléggé tartottam a korábbi beszámolók alapján, hisz úgy tűnt, hogy az ösvény több száz méteres szakaszon oldalirányba fog leejteni, de ez végül túlzónak bizonyult, így szépen végig tudtam haladni rajta.
 |
| Kilátás a Naszályra, az Úrasztal-oldalról |
Az Urak asztala után kiértem a Vízverés nyergéhez, ahol egy újabb réten haladtam keresztül. A tűző nap és a meleg miatt itt sem álltam meg, hanem haladtam a Moli-pihenő felé, mondván, hogy ott majd eszem-iszom, pihenek.
 |
| A Vízverés nyergének rétje |
A Moli-pihenőnél valóban sikerült megpihenni, bár nem sokáig élvezhettem a csendet, mert egy csoport hangoskodva beért, így meg kellett várnom míg ők tovább indultak, hogy a továbbiakban is élvezhessem a nyugalmat.
 |
| Kilátás a Moli-pihenőről a Dunakanyar felé |
A pihenőtől nem sokkal távolabb fekvő Borjú-fői kilátónál is megálltam, bár ennek a megközelítése a sziklás terepviszonyok miatt már kisebb kalandnak minősül számomra.
 |
| Kilátás a Borjú-fői kilátóról |
A két kilátót követően beértem a Sóstói-rétre, ahol az eddigi szűk ösvényt "autópálya minőségű" haladós turistaút váltotta, amely egészen a Nagy-Villám tisztásáig tartott, csupán az előtte lévő 100-150 méteres szakasz volt még sáros és nehezen járható.
 |
| A Sóstói- rét |
Elhaladtam a visegrádi bobpálya mellett, majd megkerestem az 1933-ban épült Zsitvay-kilátót, amelynek az ajtajára volt függesztve a következő pecsét. Ennyi panoráma után már nem mentem fel külön a kilátóba, már csak azért sem, mert rettenetesen melegem volt és el is fáradtam. Pecsételés után egyenesen a visegrádi rév felé vettem az utamat, ahol az utolsó pecsételés várt rám. Az hittem könnyű dolgom lesz lefelé, de a helyenként "gatyafékesnek" tűnő meredek, sziklás szakaszok alaposan lelassítottak.
 |
| A Zsitvay kilátó... |
 |
| ...és a Visegrádi fellegvár bejárata |
Az ereszkedés közben elhaladtam a visegrádi kálváriák mellett, majd beértem Visegrádra.
 |
| Mini kápolna a Kálváriák közelében |
Pecsételés után felszálltam a Nagymarosra tartó kompra, ezzel a Budai-hegyvidék után a Pilistől, illetve a Visegrádi-hegységtől is búcsút vettem. A továbbiakban a Vértes még be nem járt szakaszai, illetve a Börzsöny fog elsőbbséget élvezni túráim során.
 |
| Ég Veled Pilis, Isten hozott Börzsöny... :) |
A mai túra útvonala:
Urak-asztala-oldal-
Vízverés nyerge-
Borjú-fő-
Nagy-Villám (Zsitvai kilátó)-
Sas-hegy-
Ez király beszámoló volt ;) Eddig nekem a legjobban tetszett és illusztrált! Várom a következőt :)
VálaszTörlésKöszönöm szépen! :) A következő valószínűleg jövőhéten íródik a témában. :)
Törlés