Több szempontból rendhagyó volt a mai túra. Először kezdtem neki egyszerre két túraszakasznak, először Kékezek a Mátrában, illetve ez az első túrám, ahol havat is látok a Kéktúra keretein belül. Pontosan az volt a célom, hogy végre a saját klímámban túrázhassak, havas környezetben, ezért esett most a választásom a Mátrára és egyenesen a Kékestetőre.
 |
| Kékestető, 1014 m |
 |
| Távolban a havas Tátra |
Túrámat a kékestetői szanatóriumnál kezdtem, ahol a portánál volt lehetőség pecsételni. Mivel nem először járok erre, nagyjából tisztában voltam azzal, hogy mi merre van és, hogy merre vezet majd az utam Mátraházára. Kicsit el is kényelmesedtem az elején, viszont megérte a bámészkodást, mert a tiszta időnek köszönhetően egészen a havas Tátráig el lehetett látni anélkül, hogy felmentem volna a TV toronyba. A nézelődés után elindultam lefelé, Mátraháza felé. Nagyjából 12 km állt előttem és nem igazán voltam tisztában azzal, hogy mit is vállaltam be a Kéktúra legmagasabban húzódó szakaszával. Viszont nálam voltak a túrabotjaim, amit egy nappal korábban vettem, így ez az első botos túrám is a Kéktúra során. Eddig a jelzések a sípályán vezettek, azonban ez most változott és egy teljesen új útvonal került kijelölésre, amely nekem kevésbé feküdt a köves, kavicsos szakaszai miatt.
Eleinte a Kékestetőre vezető műúttal haladtam többé- kevésbé párhuzamosan, illetve kétszer kereszteztem is azt. Az első komolyabb megpróbáltatások 800 méter körüli szintmagasságtól kezdődtek, a Somor- patak térségében. Itt már alig volt hó, az ösvényt több helyen fagyott hólé és pocsolya tette tükörsimává. Sok esetben kikerülni sem lehetett, így csak a szerencsén múlott, hogy nem szakadt be alattam a jég.
 |
| Lefelé menet a Kékesről, de még a hóhatár felett |
Kezdtem azt érezni, hogy jól döntöttem akkor, amikor megvettem a túrabotokat és a továbbiakban nyilvánvalóvá vált számomra, hogy ezek nélkül valószínűleg el sem jutnék Galyatetőig, de még Mátraházáig is pokoli keservesen. A Somor- patakon az átkelés viszonylag könnyen ment, megint csak a botoknak köszönhetően. Az átkelés után folytatódott a jégpáncél kerülgetése az amúgy alapesetben jól járható földúton. Mátraházára érve a kezdeti sokk után pecsételtem a buszfordulóban és indultam tovább a következő pecsételőpont felé, a Vörösmarty fogadóhoz.
 |
| Mátraháza, Pagoda |
A 24-es úttal párhuzamos szakasz a mostani túrám legkényelmesebbike volt, itt igyekeztem valamit behozni abból a hatalmas késésből, amit a Kékestetőről való leereszkedéssel halmoztam fel magam előtt. Miután pecsételtem a fogadónál, lelkileg felkészültem a Galyatetőig tartó folyamatos emelkedésre. Az ösvény egy ideig még a 24-es út mellett haladt párhuzamosan- itt további jéggé fagyott szakaszokat kellett kerülgetni- majd a galyatetői útkereszteződést elhagyva brutális emelkedésnek indult az út.
 |
| Mátra- nyereg- útban felfelé a Csór- hegyre, háttérben a Kékestető |
Itt kezdődött a Mátra- nyereg, ahol elsőként a Csór- hegyet kellett megmászni. Többszöri megállás után is azt hittem, hogy kiköpöm a tüdőmet, pedig akkor még sehol sem látszott a vége. A Csór- hegyet elhagyva durva hullámvasutazás következett, a jelzések pedig hol keréknyomokra, hol ösvényekre vitt. Egyes helyeken újból havas útviszonyokkal szembesültem, ezért az akkor már jelentős fizikai fáradtság mellett, erősen kellett koncentrálnom arra is, hogy a két elesést egy harmadik lehetőleg ne kövesse. Bár egyre kimerültebb voltam, a páratlan kilátás ami az utamat kísérte mindenért kárpótolt.
 |
| A Mátra- baloldalt Parádsasvár |
 |
| Az utolsó panorámakép a Mátra- nyeregről |
Itt egy kicsit sajnáltam, hogy nem volt nálam a fényképezőgép, de úgyse lett volna időm művészi fotók készítésére. Mire a következő pecsételőpontra értem, már lemondtam a korábban kinézett buszról ami hazavitt volna, sőt az eggyel későbbi is veszélyben volt. Vércverés 699 méteres csúcsát elhagyva ugyan a hullámvasutazás befejeződött, de a kegyelemdöfést a 838 méteres Mogyorós- orom adta meg. Ezt még meg kellett mászni, mielőtt a Galyatetőre értem volna. Itt már körülbelül 50- 100 méterenként megálltam, hogy levegőhöz jussak- lélekben pedig a következő busztól is elbúcsúztam. Kisvártatva újból a hó birodalmában találtam magam a síri csendben és a lassanként lemenő nap sugaraiban. Össze kellett szednem magam, mert ha rám sötétedik, akkor az utolsó olyan buszt is valószínűsíthetően lekéstem volna, amivel még este 8 előtt hazaérek.
 |
| Gyaloglás Galyatető felé, Vércverés után |
A gyalogút lassanként egy sípálya mellé vezettek, ezt követően pedig megérkeztem az átépítés alatt álló Galyatető üdülőövezetébe. Nem sok időm volt a busz érkezéséig, ezért gyorsan pecsételtem az étterem udvarában. A kilátót most kihagytam, amúgy se lett volna sok értelme felmászni a szürkületben, mire leértem a megállóba, így is rám sötétedett. Sok év után ez volt az első komoly hegyvidéki túrám. Jól éreztem magamat a Mátrában, de még mindig a Nagy-Getére vezető út az, ami számomra örök és emlékezetes marad...
A mai túra útvonala:
Kékestető, Szanatórium- Jávoros- forrás- Somor- patak- 
Mátraháza- Nagy- Hidas- völgy- Vörösmarty fogadó- Mátra- nyereg, Csór- hegy- Vércverés- 
Mogyorós- orom- Galyatető