Közép- Dunántúli Piros (KDP-25-24): Csabdi- Szár

A múltkori vértessomlói családi délutánba "fulladt" 23-as túra után, folytattam az utam északi irányba. A kezdőpont ezúttal is északi volt, a végpont viszont déli, így "fentről lefelé" haladtam. Csabdin a pecsételést követően, a település határában fekvő templomrom irányába vettem az utam. Már a rom térségében emelkedésnek indult az út, mely egyre meredekebbé vált. Egy fenyőerdő határában vezetett az ösvény, melynek emelkedése csak a 250 méter magas Dobogó csúcsának közelében ért véget.

Első látványosság, a Csabdi határában látható XIII. századi templomrom

Innentől hosszú kilométereken át kényelmes séta vette kezdetét. A fenyőerdőt először egy hagyományos fás erdőség követte, majd rövid időn belül egy szántóföldes terület, mely a Bicskei erdőt választotta el az M1-es autópályától. Az ösvény itt véget ért, a jelzés pedig egy, az erdő szélén haladó földútra vitt rá. Haladás közben jobbra tekintve az erdőre, balra pedig az M1-es autópályára volt rálátás. Mivel az autópálya lényegében párhuzamosan haladt a földúttal- attól körülbelül 600 méterre- nem épp ez volt a KDP legcsendesebb szakasza. Időközben egy kisebb zápor is elkapott, a napos, felhős, olykor záporos idő pedig állandó társam lett a túrám során. 

A következő érdekesebb területet a térképek felhagyott bauxitbányaként írja le, én viszont a bánya területe mellett elhaladva láttam valamiféle mozgást... A KDP jelzése elhagyja az eddigi földutat, majd 100 méter erejéig egy poros, de burkolt útra visz rá. Óbarok határához érünk, a település szélén nyaralóházakkal. Itt a KDP korábban jobbra tért -be a nyaralóövezetbe- most azonban egyenesen kellett haladni, ezért egy rövid szakaszon ismét földútra tértem. A földút végén közvetlenül az autópálya mellé érünk, a jelzések annak zajvédő falaira vannak festve. 

Rövidesen egy aluljáróhoz értem, melyen az autópálya alatt átkelve Óbarok központjába jutunk. Korábban a pecsétért be kellett térni a településre, mára azonban új helyre, az aluljáró bejáratához került a doboz. Az aluljárót követően a jelzés egyre távolabb visz minket az autópályától és egy kitérőt tesz a régi kőfejtő felé. Az aszfalt utat ismét földút, azt pedig ösvény váltotta.

Az óbaroki régi kőfejtő

Kilátás a Nagy, illetve a Horvát- hegyre. Utam annak túloldalán ért véget

Séta a Váli- víz medrében

A kőfejtőt követően utam továbbra is a Bicskei erdő határában, az autópályával lényegében párhuzamosan haladt. Óbarok külterületét elhagyva a jelzés először az erdőbe visz, majd a Váli-víz mellé, sőt egy-egy rövidebb szakasz erejéig annak medrében halad. Az olykor dzsindzsássá vált erdőben szépen lassan eltávolodtam az autópályától, annak moraját egyre kevésbé lehetett hallani, helyét az erdő csöndje vette át. Időközben kereszteztem a Mária utat, majd egy éles balra térést és egy rövidebb, de meredekebb kaptatót követően a 11 magyar honvéd emlékművéhez értem. Nagyjából háromszáz méter után elbúcsúztam a Bicskei erdőtől- a jelzés a Nagyegyházára vezető Bánya útra vezetett. Itt aztán 2 kilométeres aszfaltos séta várt rám. 

Nem teljesen volt ismeretlen a környék, hisz itt csatlakozik be az Országos Kéktúra a Közép- Dunántúli Pirosba, melynek erre eső szakaszát 5 évvel ezelőtt, 2016 júliusában teljesítettem. Így azt is tudtam, hogy a Zuppa- tetőig tartó közös szakaszon mi vár majd rám és hol lehet előtte pihenni. Miután megejtettem a pihenőt, az M1-es autópálya alatt húzódó aluljárón keresztül elhagytam Nagyegyházát és megkezdődött az utolsó jelentősebb kaptató a túra során, mely csak a hegytetőhöz közeledve enyhült fokozatosan. A Zuppa- tetőhöz érve hármas kereszteződéshez érünk. Itt véget ér Kéktúra és a Piros közös szakasza- jobbra fordulva a Kéken Szárligetre, balra térve a KDP-n Szárra lehet eljutni. De a szemközt induló Mária úton is el lehetett jutni Szárligetre, jóval hamarabb, mint a Kéken.  A kereszteződést elhagyva 2,5 kilométeres séta várt rám, mely alatt a jelzés gyakran váltott a földutak között. Az 1-es út közelségét ismét az autóforgalom morajlása jelezte, majd egy-két kiránduló jelenléte.  A jelzést követve át kellett kelnem a főúton, ami az erős forgalom miatt nem volt egyszerű, sőt a vonatom érkezéséig sem volt már sok idő, ezért az utolsó pár száz métert erőltetett menetben tettem meg. Hivatalos KDP-s pecsétet sajnos továbbra sem tudtam szerezni Száron, melynek későbbi pótlása továbbra is elsődleges feladat. 

Nem ez volt a Közép- Dunántúli Piros legszebb szakasza, de ami a környezetet illeti, talán az egyik legváltozatosabb. Április révén egyre melegszik majd az idő, ami azt is jelenti, hogy ez volt az egyik utolsó túrám a 2020-2021-es túraszezonomban. Innentől minden további túra ajándék, tekintve, hogy a szélsőséges hőhullámok miatt évekkel ezelőtt lényegében feladtam a nyári túrázást. Amennyiben ez az utolsó túra, úgy folyt. köv. ősszel! :)

A mai túra útvonala:

  Csabdi-

 Dobogó-

 Bicskei erdő-

  Óbarok-

 Váli- víz-

   Nagyegyháza-

   Zuppa- tető-

 Nagy- hegy-

  Szár, Rákóczi Ferenc utca

Közép- Dunántúli Piros (KDP-23): Szár- Vértessomló

 A rövidke 22-es túra után a jóval hosszabb 23-as túrával folytattam a KDP bejárását, összességében az északi irányba haladva. A 23-as túraszakaszt azonban most északról dél felé túráztam le. Száron a helyi kocsmában sajnos nem tudtam pecsételni, tekintve, hogy a járványhelyzet miatt az is zárva volt. Így első ízben kezdtem el úgy túrát, hogy üres maradt a füzetem erre vonatkozó része. Ilyen még a jóval hosszabb Kéktúrán sem fordult elő velem és remélem, hogy ez így is marad. A szári pecsét meglétéről természetesen később gondoskodom. Ilyen előzmények után, kissé keserédes szájízzel hagytam el a települést. 

Száron még él és virul gyermekkorunk játszótere

A település határában legelő mellett vezetett az út

Az utolsó utcát is elhagyva elfogyott az aszfalt a lábam alól, a szilárd burkolatot jó minőségű, széles földút váltotta. Kiváló volt a terep a Fáni- völgy felé, ezt elérve újra szilárd, de gyenge minőségű burkolatú útra vitt rá a jelzés, melyen körülbelül 700 métert kellett megtennem, míg nem egy éles jobbra tartással elkezdődött a 481 méter magas Körtvélyes megmászása. Az aszfaltútról egy, a környező fakitermelés miatt nehezen járható ösvényre kellett rátérni. Itt aztán kidőlt- bedőlt faágakat kellett kerülgetni és a szétszóródott fatörmelék miatt nagyon nem volt mindegy, hogy hova lépek. Így ment ez nagyjából fél kilométeren keresztül, majd az ösvény egy földútba torkollott, melyen kezdődött az igazi kaptató. 

Kaptató a Körtvélyesre. A Kis- Szállás- hegy környékén járunk

Ahogy feljebb és feljebb vezetett az út, a sűrű erdőt sziklás, kavicsos, bokros környezet váltotta és ennek megfelelően változott az út minősége is. Ahogyan korábban, itt is figyelni kellett, hogy hova lépek, nehogy esetlegesen egy bokaficam legyen a vége. Ez az állapot nagyjából a hegygerincig tartott, ott a Piros Háromszög jelzésű turistaút érkezett meg balról. Ezen a ponton ismét a sokkal több árnyékot adó, klasszikus erdőbe vezetett az út, közben a kaptató is megszűnt. 

A Naszály után, ezúttal a Körtvélyesen találkoztam egy újabb mérőtoronnyal

Emlékek...

Néhány perces kellemes sétát követően balra a Körtvélyes tetején álló Geodéziai mérőtornyot lehetett megtekinteni azoknak, akik vették a fáradságot a pár perces kitérőre. A tornyot követően egy körülbelül 2,5 kilométeres kényelmes séta következett a hegygerincen. A vírus sajnos megtette a hatását- olykor elhagyott maszkokat lehetett látni az út mentén...

A Körtvélyes északnyugati végéhez érve útelágazódáshoz érkeztem. A Macska- bükknek nevezett területen jobbról, az Országos Kéktúra felől érkező Kék Plusz és a Mária út közös útja torkollik a Közép- Dunántúli Piros útvonalába, majd egy éles bal kanyart követően, immár egy közös ösvényen folytatódtak a jelzések. Itt kezdődött a túra legtöbb odafigyelést igénylő szakasza. Az eddigi klasszikus erdőt egy dzsungeles, fás terület váltotta, ahol megint csak nagyot lehetett esni, ha az ember nem figyelt eléggé- ráadásul a jelzés a korábbi kényelmes földutat leváltva, egy meredeken eső, keskeny ösvényre vitt. Az erős lejtő egészen a Szép Ilonka forrásig tartott. 

Kidőlt- bedőlt fák a Macska- bükk utáni ereszkedés mentén

Szűz Mária szobor a Szép Ilonka- forrás közelében. Balra a KDP, a Kék Plusz és a Mária út közös útvonala 

Itt megint változott a táj- a forrás mellett elhaladva, sűrű aljnövényzetben kellett  kisebb- nagyobb pocsolyát kerülgetni. Túrám során nem csak itt találkoztam a legtöbb emberrel, hanem a legnagyobb szemétdombbal is. Nagyjából 400 méteren keresztül tartott a szemétmező, ami legfőképp gumiabroncsokat és egyéb csomagolóanyagokat tartalmazott. Sanszos, hogy volt ott más is, csak azt már a sűrű aljnövényzet elfedte...

A szemétmezőt elhagyva egy nagyobb tisztásra vezetett a jelzés, majd egy erős, de rövid kaptató következett. Ezt követően egy jól járható, erdei járművek által is használ széles, murvás úton folytatódott a KDP 23-as túraútvonala. A pihentető séta bő egy kilométeren át tartott, enyhe ereszkedésben- végét a Kéktúrával közös csomópont jelezte. A kereszteződésben található rozsdás "Áfor" tábla többszörös nosztalgiát ébresztett bennem, mely nemcsak a tábla korára korlátozódott, hanem eszembe juttatta azt is, mikor erre túráztam 2016 júliusában.

Az öreg Áfor tábla, mely jelenleg is a Kéktúra irányát mutatja. A tábla nem, csak a környék változott sokat azóta...

A kereszteződést elhagyva újabb kaptató következett fel az Eper-hegyre. Ekkorra már eléggé kimerült voltam ahhoz, hogy mindenre is fogva nehezményezzem az újabb emelkedős szakaszt. A Szép Ilonka forrás után újból emberek kezdtek szállingózni szemből, mely már Vértessomló közelségét jelezte. Erőt adott az is, hogy ezúttal nem csak a pecsét vár rám egyként, hanem Éviék is ott fognak várni. A terv az volt, hogy Családostul sétáljunk majd fel a Nagy-Somlyó tetején található kilátóhoz.

A kaptató az Eper- hegyet elhagyva véget ért és innen már könnyű volt az út Vértessomlóig. Jobbról becsatlakozott a Piros Háromszög is, mely a fentebb említett kilátóhoz vezetett. Pecsételni természetesen a Vértesi Natúrpark táblájánál tudtam- ott, ahol februárban a 22-es túrát befejeztem. Mivel Éviék még nem érkeztek meg, volt időm regenerálódni, ezt követően pedig megindult a Családi csúcstámadás a Nagy-Somlyóra...

Vértessomló, Sarlós Boldogasszony templom

Útban a kilátó felé

Nagy-Somlyó, végállomás. Ferike a kilátónál

A mai túra útvonala:

  Szár, Rákóczi Ferenc utca-

 Fáni- völgy-

 Kis- Szállás- hegy-

 Körtvélyes, Geodéziai torony-

   Macska- bükk-

    Szép Ilonka- forrás-

     Vörös- lyuk-

 Eper- hegy-

  Kálvária- hegy-

  Vértessomló-

 Nagy- Somlyó, kilátó

 Vértessomló