2019. június 10., hétfő

Országos Kéktúra (9-es számú, OKT-091): Zirc- Bakonynána

Az eddigi szeszélyes és csapadékos hónapok után úgy döntöttem, hogy belekezdek az idei első Kéktúrámba, mielőtt a kánikula bedurvulna. Ugyanebben az időben Tomi öcsém is belekezdett a Kékbe, ő most kelet felé tart, jelenleg a Mátrában tartózkodik. 
Én Zircen kezdtem, a vasútállomáson volt az első pecsételőhely, ahol bele is nyomtam az idei első pecsétet a füzetembe. 
A vidéki tömegközlekedés Mórról errefelé botrányos, így a legmelegebb órákban voltam kénytelen Bakonynána felé gyalogolni. Zircről a Köztársaság utcán át, a 8216-os számú út mentén haladtam egészen Nagyesztergárig, enyhe emelkedésben. Már a településen meg kellett állnom, hogy bekenjem magam naptejjel, kullancs, később pedig szúnyogriasztó krémmel. Ekkor már dél körül jártunk, becsléseim szerint a napon 33-34 fok is lehetett, ami nekem kész horror volt. Nagyesztergáron a Radnóti Miklós, majd az Erdei Ferenc utcán végigsétálva léptem be az erdőbe. Klasszikus, jól járható turistaút vezetett egészen a Gaja- patak egyik mellékágáig, ahol aztán elkezdtek bedurvulni a "dolgok". A mellékágon átkelve egy gazos, dzsindzsás szakasz következett minimális árnyékkal. Itt nem csak a magas aljnövényzettel, de már a hőséggel is meg kellett küzdenem. Nagyjából úgy 500-600 méter megtétele után újból kereszteztem a mellékágat, innentől kezdve ugyan az út jól járható lett volna, de az árnyékos övezet és a májusi esőzések miatt hatalmas sár tette nehézkessé az előrehaladást. Közben elhaladtam az egykori Veimpuszta kísérteties épülete mellett és áthaladtam több kisebb irtáson is.

Veimpuszta
Veimpuszta után van a Kéktúra egyik legnehezebben követhető szakasza, a deréki érő gazban kell hirtelen jobbra fordulni egy alig látható csapásra és azon felkapaszkodni egy kisebb dombra. Ezt már 2011-ben Hörpölin is megírta az MTSZ Kéktúrás oldalán, így nem ért váratlanul a helyzet. Ugyanakkor egy csapásból nehezen néztem ki, hogy ez az Országos Kéktúra egy szakasza, de az elmúlt 300 kilométer során már láttam hasonlót, így bátran elindultam rajta. Jelzés csak később a dombon volt...
Innentől kezdve egy kacskaringózós, kidőlt fákat jobbról- balról kerülgetős gyalogösvényre vitt a jelzés, ami úgy két kilométeren át ki is tartott. Közben kereszteztem a Gaja- patak egyik mellékágát, itt nem volt áteresz, hanem kavicsokon kellett volna lépdelnem, ami az én egyensúlyérzékemmel kb. az esélytelen kategória, így nemes egyszerűséggel átgázoltam a gázlón. :D
Most derült ki, hogy milyen is a túracipőm, ugyanis a 10-15 centis mederből kilépve egy csepp sem jutott a cipőmbe, így szó-szoros értelemben megúsztam szárazon. A gyalogösvény után egy földútra tértem rá, amely megkerülte a Nagy- Csiga hegyet és a Bakonynánára vezető erdei aszfaltútba torkollott. Ezen az úton kellett úgy másfél kilométert gyalogolni Bakonynánáig, ahol a következő pecsételőhely várt.
A tavaly októberi kirándulás után ez a szakasz még kevesebb látnivalót tartogatott, de talán ez most nem is akkora nagy baj, hisz a hőségben, a szúnyogoktól úgysem tudtam volna sokat időzni egy helyen, illetve az idő is szorított. Ugyanakkor egy viszonylag jól járható szakasz a 91-es, kevés komolyabb emelkedővel, viszonylag sok irtásfolttal. Kellemesebb időben remekül éreztem volna itt magam, így viszont a hőség és a szúnyoginvázió kicsit elvitte a túrahangulatot.
Reményeim szerint a következőkben a Bakonynánától Kisgyónig tartó szakaszt járom majd be, immár több látványossággal és remélhetőleg egy kellemesebb, szúnyogoktól mentesebb időben.


A mai túra útvonala:

   Zirc, vasútállomás-
  Nagyesztergár-
 Kis- Csiga- hegy-
 Nagy- Csiga- hegy-
   Bakonynána, Alkotmány utca


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése