Visszatérés az Erzsébet- kilátóhoz

Az egyik kedvenc helyem Budapesten és vonzáskörzetében, a János-hegyi kilátó. Már maga a Normafa is időutazás számomra hisz gyermekkoromban jó párszor kezdtük, vagy fejeztük be itt kirándulásokat, de a későbbiekben is előkelő szerephez jutott, mikor épp romantikázni akadt kedvünk az akkor aktuális barátnőmmel. Történelmileg is elég gazadag a hely, a turistautak menti évtizedes favéseteket már csak a szocreál építészeti stílusban épült Hotel Olimpia tudja csak felülmúlni. De ott van a Fogaskerekű, az Úttörővasút, elnézést Gyermekvasút és a rétesesről se nagyon feledkezzünk meg, ami legalább 20 éve a túrázók rendelkezésére áll. Mindezeken túl a János-hegyi kilátó már csak hab a tortán, az elénk táruló panorámáról már nem is beszélve. Többek közt ezek miatt, no meg a mindenkori társaság miatt is szeretek ide járni- persze, ha az időm engedi. A mindenkori társaságot ezúttal Tibi szolgáltatta, aki már korábban elhatározta, hogy feljön ide fotózgatni, én pedig csak úgy mellécsapódtam. Szerettem volna panorámás, naplementés képet a Budai hegyvidékről és egy estit Budapestről. A naplemente mindig hálás téma, amit szerintem bármilyen típusú és jellegű fényképezőgéppel el lehet készíteni. A budapesti téma már egy kicsit nehezebb szösszenet, főleg úgy, hogy esti panorámás képet még nem nagyon készítettem eddig. Aki olvassa a bejegyzéseimet, talán még emlékszik, hogy jártam áprilisban a Hármashatár-hegyi kilátóval. A fenti szél, illetve a kilátó kilengése teljesen tönkretette az esti fotóimat, gyakorlatilag csak a naplementés sikeredett vállalhatóra. Az Erzsébet- kilátó hála az égnek nem fából van, szél azonban volt, így nem tudtam a legmagasabb pontjáról fotózni, mert az állványt ugyanúgy bemozgatta a gép alatt, ahogy ez történt áprilisban is. Több sikertelen kép után egy szinttel lejjebb, szélárnyékosabb helyen próbálkoztam tovább.

Naplementés panorámakép a Budai hegyvidékről

Ez pedig itt az első sötétben készített panorámafotóm

Végül ez a megoldás bizonyult a legjobbnak és így sikerült elkészítenem a fentebb látható esti képet. Fotózás után elindultunk lefelé Tibivel a vak sötétben. Én azonban hoztam magammal a Kéktúrás fejlámpámat, így azért nem volt elesésveszély. Apropó Kéktúra: jelenleg vadász szezon van, ezért október közepéig a Kéktúra teljesítés számomra pihenőn van. Hogy hol folytatjuk tovább, még megbeszélés tárgya. Visszatérve a fotózásra: egy újabb bohóckodással teli délutánt zártunk, melyre -ha időm engedi- legközelebb is bármikor vevő leszek. :)

Frissítés (2016.10.01): a következő bohóckodásra, az előző írásomat követően egy héttel került sor. Szerettünk volna elemlámpás fotókat készíteni, ezért csak a lámpákat felejtettem otthon, semmi mást. Ettől függetlenül felmentünk a Normafára, majd rosszul lettünk az ott látottaktól. Milliónyi ember, amerre a szem ellát. Tibi hozott magával egy komplett éttermet és miközben ettünk, felkészítettük magunkat arra, hogy ez bizony nem az a nyugodt fotós nap lesz, mint az előző alkalommal. Miközben már felfelé tartottunk, azzal nyugtatgattuk magunkat, hogy biztos csak a közeli rétre, illetve a játszótérig mennek az emberek. Ez nagyrészt igaz volt, illetve a Libegő is vett le embereket a tömegből, azonban a kilátóhoz érve be kellett látni, hogy itt bizony most nem lesz nagy fotózás. Felfelé menet még az Anna kápolnát is szerettük volna megtekinteni, lefényképezni, itt azonban épp mise folyt, így fényképezésről le is mondhattunk- sebaj, majd máskor.
A kilátón felkészültem arra, hogy elkészítem életem első Timelapse videóját a naplementéről, azonban ebből sem lett semmi, mivel az ott tartózkodó emberek makacsul bukdácsoltak át az állványainkon sokszor gyerekestül, mert a mi irányukban 2 méterrel közelebb volt a lépcsőház.
Egy szó mint száz, komolyabb fotósoknak egyáltalán nem ajánlom hétvégén az Erzsébet kilátó környékét, hétköznap viszont szinte bármikor igénybe vehető. Ettől függetlenül én most is jól éreztem magam, ment a poéngyár is! :) Tibinek köszönöm a sört, a rétest és a sajtokat is!  :)

Felfelé a Vasas síház, erős 70-es évekbeli kinézete adta a retro hangulatot :)

Timelapse helyett egy újabb esti panoráma. A kép készítése előtt nemsokkal kapcsolták fel a közvilágítási lámpákat, nem is égett ki annyira, mint az egy héttel ezelőtti képemen :)

A Kacár tanya

Örülök, hogy lehetőségem nyílt arra, hogy erről a helyről is írhassak pár mondatot. Mikor utoljára itt jártam, nyirkos, csapadékos idő volt, most azonban szikrázó napsütés és már-már kánikula. Kiválóan alkalmas egy könnyed kirándulásra. A program szervezője -mint ahogy az sok esetben lenni szokott- Tibi volt. Reggel a Nyugatiban verődött össze a társaság. Sokakat ismertem, de voltak olyanok is akikkel csak most hozott össze a szerencse. A Szili által vontatott bmx zónázóval Kismarosig utaztunk, onnan kb. egy órás tartózkodás után indultunk tovább Szokolyára, a Királyréti Kisvasúttal. Szokolya-Mányoki megállóhelytől egy rövidebb, enyhén emelkedős szakasszal kezdtük a napot, amely adott esetben szerintem senkinek sem jelent komolyabb kihívást, de a meleg ekkorra már kezdte éreztetni hatását. A picit szuszogtató séta után értünk el a tanyára, amelyről visszatekintve bámulatos panoráma tárult elénk.

Csúcsforgalom a kismarosi kisvasúti végállomáson

A Királyréti Erdei Vasút korábban úttörővasútként is üzemelt, ennek emlékét őrzi a Kismaroson található emléktábla. Ugyancsak Kismaroson, az állomásépület mellett állították ki a Triglav gőzmozdonyt is, mely 1973-ig dolgozott a vonalon. Később Nagycenkre került, majd 2007-ben visszakerült Kismarosra

Ez már a Börzsönyi panoráma, nem messze a tanyától

A tanya bejáratnál Lénárt István, a tanya tulajdonosa várt minket. Beterelt minket a saját maga épített "látogatóközpontba", ahol köszöntött bennünket, mi pedig őt születésnapja alkalmából. A csapat itt nagyjából kettészakadt, volt aki inkább itt maradt elbújva a melegtől. A többség azonban Istvánnal tartott, aki részletesen bemutatta a tanyát, mesélt a létrehozásának körülményeiről. 

Ez itt nem az állatkert, a kiengedett állatok szabadon sétálgathattak, amerre csak szerettek volna

A pulyka durcis madárka...

...de kiválóan fotózhatóak. :)

Itt minden épület, építmény István két keze által lett felépítve. Az épületek többsége a Felső Tisza vidékéről származó épületekről lett mintázva, ahol többé-kevésbé a mai napig megtalálható a régi vidéki élet egy-egy darabkája. A képen egy mozdonykemence látható, taposott szalmafedéllel

A kemence működés közben. A kép jobb oldalán megfigyelhető a sütésre váró kenyerek sora

A kovácsműhely

Fedeles karámok (remélem jól tudom :))

Barik. Őket most nem engedték ki, korábban azonban volt szerencsém hozzájuk a nyílt terepen is

István korábban kérte, hogy a pulykákat lehetőleg hagyjuk békén, így tisztes távolban igyekeztem róluk vállalhatóbb képet készíteni

Hollandi típusú szélmalom, mely a XVII században terjedt el Magyarországon. István elmondta, hogy a malom eredetije Ópusztaszeren található. 

Az eredeti ópusztaszeri malom, 2012-es ottjártamkor

A malomlátogatás után a háziállatok látogatása következett

Bocik és pacik mindenfelé

A frissen meszelt vályogházikóra tekintve, leginkább Hollókő képe ugrott be

A körbevezetéssel, kenyérdagasztással lazán eltöltöttünk 2-3 órát, így a beszámoló után mindenki egy kicsit széjjel széledt, hogy egyénileg is körbenézzen a nem mindennapi tanyán. Ekkora nagyjából a kenyerek is megsültek a kemencében, így friss kenyérrel a táskánkban készíthettük el az utolsó fotóinkat, mielőtt visszatértünk Szokolyára, hogy onnan felvonatozzunk Királyrétre.

Talpas ház. István több szakszót, vagy inkább régies kifejezést mondott nekünk, melynek fejben tartása többszöri próbálkozás után is esélytelennek látszott

Az utolsó fotók a tanyáról...

Itt már Szokolyán vagyunk, pontosabban Szokolya-Mányoki megállóhelynél. Vártuk, azaz inkább fotóztuk az Mk-48-as dieselmozdony vontatta személyvonatot, hogy aztán ugyanezzel a szerelvénnyel felmehessünk Királyrétre

Királyrét számomra kicsit olyan mint Kisinóc környéke, sok-sok emlékkel. A vasúttól egy kisebb sétával felgyalogoltunk a Bajdázó-tóhoz, ahol én már nem sok időt töltöttem, mert indultam vissza Pestre egyéb elfoglaltságaim miatt.

A Bajdázó-tó

A tó egy másik szemszögből

Bár előbb el kellett jönnöm, ez semmit sem vont le a nap értékéből. Szívesen tértem vissza a tanyára és több esetben új információkat is hallhattam, arról nem is beszélve, hogy aki ide ellátogat az egy komplett időutazásban vesz részt és csöppen vissza a régmúlt tanyavilágába. Szeretnék egyszer ide úgy eljutni, hogy lehetőségem nyíljon arra, hogy a havas Kacár tanyát fotózhassam. :) 

Addig is köszönöm ezt a remek napot!

Országos Kéktúra (18-as számú, OKT-181-913-182): Nógrád- Szendehely

Mártival eredetileg úgy terveztük, hogy Kóspallagról folytatjuk túránkat kelet felé egészen Nógrádig, ezzel befejezve a 17-es túraszakaszt. Azonban már pár nappal korábban látni lehetett, hogy ezen a hétvégén is marad a 30 fok körüli a hőmérséklet, így jeleztem, hogy a világmegváltó, ambiciózus hegymászó hajlamomat most igazán félreraknám egy nyugisabb szakaszért. Ezért a Nagy Hideg-hegyre, illetve a Csóványosra is felvezető szakaszt most kihagytuk, folytattuk utunkat a 18-as túrával, illetve annak egy szakaszával, Nógrádtól Szendehelyig. Ez nem egy hosszú szakasz, mindössze 14 kilométer, de én szerettem volna felmenni a Nógrádi várba ha már Nógrádon vagyunk és ismerve magamat, egy ilyen helyen lazán elfotózgatok 1,5-2 órát, utána viszont nem szerettem volna rohanni csak azért, hogy egy 20-25 kilométeres szakasz teljesítve legyen.

Mártival 9-kor találkoztunk a Nyugatiban, majd Vácig vonatozva ott Bz-re szálltunk, hogy aztán azzal egészen Nógrádig utazhassunk. A 75-ös vasútvonal (Vác-Balassagyarmat) egyenesen a Börzsöny szívében visz minket keresztül, ennek eredményeképpen olyan természeti látványosságokban volt részünk, mellyel nem sokszor találkozik az ember ha vonattal (bocs Bz-vel) utazik. 

Nógrádra érve a vasútállomáson pecsételtünk, majd elindultunk ellenkező irányba, fel a várba (a Nógrádi vár képes beszámolója itt). Nagyjából 1-1,5 óra ott tartózkodás után már Nógrádból tartottunk kifelé az Országos Kéktúra turistaútján.

Soha nem gondoltam volna, hogy egyszerre két bicskám is lesz :P Köszi Márti!

Nógrádon

Napi retro (ÁFÉSZ), ezúttal Nógrád külterületéről

A települést elhagyva enyhe emelkedésbe kezdett az ösvény. Egy mezőn keresztülhaladva botlottunk bele az első komolyabb panorámába, amit nem a vár nyújtott nekünk.

Panoráma Berkenye felé, háttérben a Cserhát

Visszatekintve Nógrád, és a Börzsöny hegyvonulata jelenik meg

Fotózás után beértünk az erdőbe, amelynek köszönhetően megint csak 2-3 fokkal volt hűvösebb, mint kint a mezőn. Az út itt még mindig enyhe emelkedésben volt, helyenként dagonyával nehezítve a haladást.

Nem szabadulok a kötött pályától :P Ez a sínszál jelenleg egy magánterületi sorompó szerepét tölti be

Az erdőből egy tisztásra jutottunk, amely már ismerős volt a Bz-ből kitekintve. A tisztáson keresztülhaladva, nagyjából 200 méter után kereszteztük is a 75-ös vasútvonalat. Itt egy kicsit megálltunk, mert meg szerettem volna nézni telefonon, hogy jön-e esetleg valami. Bár nem vagyok oda a Csehszlovák motorkocsikért, egy fotót mégis csak megér a történet a Börzsönnyel a háttérben naphelyesen, feltéve ha nem kell órákat várni rá- gondoltam magamban. A telefonomon kutatva láttam, hogy épp akkor kereszteznek Berkenyén, így arra kértem Mártit, hogy várjuk meg a szerelvényt.

Nem kellett sokat várni a Nógrád felé haladó mini Bz anakondára. 

Bz fotózás után indultunk tovább a Nagy-Kő-hegy felé. Innentől kezdve utunk erősebb emelkedésbe kezdett. A vasúttól nagyjából 100 méterre, balról kiágazott a Kék Plusz, mellyel később még találkoztunk Magyarkút után. Az emelkedés kb. 400-500 méteren keresztül tartott, majd 340 méteres magasságban megszűnt, onnantól pedig szintezve haladtunk tovább a hegy oldalában. Eddig szemből egyetlen emberrel sem találkoztunk- egészen idáig. Akit akkor viszont megláttunk, attól leesett az állunk: egy igazi vándor haladt el mellettünk... Nagy, bozontos szakálla volt és a haja is elég rendezetlennek tűnt. Cipője nem volt és mindössze egy mellényt, illetve egy rövidnadrágot viselt. A kezében egy partvisnyél, melyet a vállára támasztva, a végén egy kis zöld csomagocska himbálódzott. Tipikusan olyan ember volt, mint akit a Magyar Népmesékben láthattunk. A találkozás után még többször szóba került, elemeztük, hogy vajon mit vihetett magával, mennyivel teljesebb, nyugodtabb életet élhet mint mi, akik majd a túra után visszatérünk a rohanásba. Az is elgondolkodtatott, hogy miközben nála alig volt valami, nálam gyakorlatilag kész hadifelszerelés volt 2x2 liter vízzel, 3 szendviccsel, bicskával, elemlámpákkal, kullancsriasztó permettel, zsebkendővel és a fényképezőgépemmel, illetve annak tartozékaival...
A Nagy-Kő-hegy tetején bámulatos kilátás tárult elénk a Börzsönyre, illetve a Dunakanyarra. Itt volt egy nagyon takaros, fából készült pihenő is, ezért itt ebédeltünk meg.

Kilátás a Börzsönyre, a Dunakanyarra és Szokolyára

Evés és pihenés után folytattuk utunkat immár Magyarkút felé, ahol a következő pecsét várt ránk. Az ösvény innentől kezdve gyakorlatilag végig kényelmes ereszkedésbe kezdett, többször földúton haladva.

Magyarkút felé ilyen gombákba botlottunk

Ezt sokat nem fotózgattam, mert egy pók tenyészet volt...

Lefelé még egy kis békát is találtunk

Magyarkútra érve besétáltunk a helyi kocsmába, ott tartottuk a következő pihenőt. Kávézás, üdítőzés után pecsételtünk a kocsma oldalában található Irma-forrásnál, majd indultunk tovább az aznapi végcél, Szendehely- Katalinpuszta felé.

Az Irma-forrás

Elhagyott szoc' faházak Magyarkúton

Magyarkúttól egy széles erdészeti úton haladtunk az erdőben, párhuzamosan a Keskeny-bükki-patakkal. Időközben becsatlakozott a Kék Plusz is, mely még a vasútnál ágazott ki az Országos Kékből. Az erdészeti útból néhány kilométer után egy szokványos földút lett.

Aranyoskút

Nevesincs tisztás Magyarkút közelében

Egy kicsit később, visszatekintve

A földúton olyan jól lehetett haladni, hogy észre sem vettük, ahogy a Kék jelzés letér jobbra egy kis ösvényre, ami levisz minket a patak völgyébe. Egy kis kitérő után visszasétáltunk a letéréshez, majd a völgyben egy kis fahídon átkeltünk a patak felett. Ezt követően egy újabb jobbos kanyar jött, mely után egy szélesebb turistaúton folytattuk utunkat, egyre meredekebb emelkedésben.

Miközben a Kék út jobbra tért a Keskeny-bükki-patak völgyébe, mi lazán továbbsétáltunk a széles, jól járható földúton és hosszú percekig nem is tűnt fel, hogy már rossz irányba haladunk. Viszont ennek köszönhető, hogy megcsodálhattunk a közelben lévő halastavat

[E4] Országos Kéktúra

Nagyjából 400 méter után az emelkedés megszűnt, kiértünk az erdőből egy mezőre, mely már Szendehely közvetlen közelében húzódott.

A táj Szendehely közelében. 

Az úttól nem messze egy vadászles állt, melyre szerettem volna felmászni, hogy elkészíthessen a naplementés képeimet. A leshez közeledve láttam, hogy az elég rozzant állapotban van, de próbáltam megkerülni, hogy jobban megbizonyosodhassak az állapotáról. A les közvetlen közelében nem volt lekaszálva a fű, így a derékig érő növényzetben gázoltam, mikor éreztem, hogy valami szúrósba léptem bele. Az első percekben meglehetősen kellemetlen volt, le is tettem arról, hogy oda felmásszak. Márti viszont utánanézett annak, hogy mibe is léphettem bele. Míg én más helyet találtam a napnyugta fotózására, ö talált egy deszkadarabot, melyből egy hatalmas szög állt kifelé. Minden bizonnyal ez korábban a leshez tartozott, de idővel leszakadt onnan és én voltam az első "szerencsés" aki ráléphetett.

Vadászleses panoráma helyett...

A veszélyes, szöges deszkát biztonságosabb helyre helyeztük, majd túránkat tovább folytatva, hamarosan beértünk Szendehelyre.

Nem messze a vadászlestől, egy szép kis kápolnára bukkantunk

A településen keresztülhaladva több Jézus szobor mellett vitt el az utunk

A 2-es útra kiérve, egy csárda bejáratánál pecsételtünk. A 18-as túra börzsönyi szakasza itt véget ér, bár a Kéktúrás füzetünk már ezt a szakaszt is a Cserháthoz tartozónak tekinti, szerintünk az igazi cserháti Kéktúra csak most kezdődik. Nekünk azonban még van dolgunk a Börzsönyben, meg kell másznunk a Nagy-Hideg-hegyet és a Csóványost is. Számomra még mindig nem volt az a durva meleg, mint akkor ott Pusztamaróton, de meg kell hagyni, szerintem jól döntöttünk, mikor erre a túraszakaszra esett a választásunk, mely számomra eddig az egyik legkönnyebben járható szakasza volt az Országos Kéktúrának.

A mai túra útvonala:

      Nógrád, vasútállomás-

 Nógrádi vár-

 Nagy-kő-hegy-

  Magas-hegy-

  Magyarkút, Irma-forrás-

  Keskeny-bükki-patak völgye-

   Szendehely