Merzse-mocsár

Szerettem volna kimozdulni egy kicsit, ugyanakkor fáradt voltam ahhoz, hogy egy nagyobb túrát tegyek. Így esett a választásom a Merzse-mocsárra. A Merzse-mocsár egy természetvédelmi terület a XVII. kerület szélén. A Keleti pályaudvar irányából megközelíthető a Sülysáp felé menő személyvonattal, Rákoskertnél kell leszállni, onnan 15-20 perc gyalogút várt rám. Ez egy vizes-mocsaras terület. A felszín közelében levő vékony vízzáró réteg biztosítja, hogy megmaradhasson a víz. Korábban sok ilyen terület jellemezte Pest környékét, a Merzse ennek utolsó hírmondója. Az időjárás függvényében néha már-már olyan a terület, mint egy tó, máskor csak csöppnyi vizet látunk benne. A mocsár szélén egy szép kilátó fogadott engem. Felmászva a kilátóra, több madárfajt is meg lehetett tekinteni, többek közt szárcsákat és hattyúkat. A hattyúk kényelmesen úszkáltak és vadászták a vízből az élelmet. A szárcsák viszont állandó konfliktusban álltak egymással. Pár teknőst is megpillantottam, amint a víz felszínéhez közel lebegtek.

A Merzse-mocsár panorámaképe

Jó panorámaképeket tudtam készíteni, azonban a madarakkal kevésbé voltam szerencsés, ide a (kezdők körében népszerű) 70-300 mm-es teleobjektív se elegendő.

Madárfotózásból még van mit tökéletesíteni, egyenlőre még csak ennyi sikerült

A tanösvény végigvezet minket egy hosszabb úton, távolabb magától a mocsártól, a füzesek felé. Táblák mesélik el a mocsár történetét, mutatják be élővilágát. Rengetegféle madár énekelt, azonban még a lomb nélküli fákon is kitűnően elrejtőztek előlem és gyors repkedéssel nehezítették a dolgomat. A legnyugatibb oldalon azonban csalódás ért, mocsokkal, lerakott szeméttel találkoztam, a nyomor szélén álló emberek lakóhelye mellett vitt az út. Néhány lepusztult, feltöltődött kút mellett is elhaladtam, némelyik tele volt szeméttel is. Ezek a kutak a XIX. századból maradtak fenn. Visszafelé sétálva egy szántóföld mellett a szürkületben őzikét pillantottam meg.

Ha pár perccel később fotózom a pusztát, akár egy beugró őzikét is megörökíthettem volna :)

Itatókút a 19. századból. A legtöbb mára elhanyagolt, eltömődött állapotban van

A tanösvény nyugati részében csalódtam a kosz miatt, azonban magának a mocsárnak a területén érdemes eltölteni egy kis időt, az ember többféle állatot is megpillanthat.

Frissítve: 2016.07.06

Országos Kéktúra (10-es számú, OKT-101): Bodajk- Gánt

A Népligettől induló autóbusszal érkeztem Bodajkra. A település szélén, Csókakő vasúti megállóhely mellett egy villanypóznán található a pecsételő. Túrám innen indult.

Bodajk- Balinka vasútvonal felhagyott, Bodajk- Felső megállóhelye. Innen nem messze található a 5-ös vasútvonal csókakői megállóhelye, amely még mai is üzemel

Az első egy-két kilométeren át Bodajk bekötőútján majd a 81-es főút szélén kellett gyalogolnom, utóbbin sok kamion süvített el mellettem, ezért nagyon kellett figyelnem. Miután rákanyarodtam a Csókakőhöz vezető 81117-es útra, emelkedni kezdtem. Az utat itt látványos fasor szegélyezte.

A Csókakőre vezető 81117-es utat szegélyező fasor

Csókakő hangulatos, gondozott település, melynek kertjeiben a mai napig folyamatos az állattartás.

A Csókakői Vár

A Csókakői Várba ezúttal nem mentem fel. A vár után közvetlenül a szép, hangulatos Vár-völgyben haladtam. Lefelé, a lábam elé tekintve már több, a tavaszt idéző virágzó növényt is láttam. A szemem magasságában  pedig szép összhangot alkottak a lejtőn álló, összezáruló koronájú fák, az élénkbarna avar és a  zöld moha által benőtt kövek. A szurdokból hirtelen érünk ki. Innentől szerencsére nem emelkedünk, hiszen felérünk a fennsíkra. Sáros, traktorkerekek által vájt földutak, néhol aszfaltozott erdei utak váltották egymást. Unalmas, egyhangú rész következett, hol kopárabb, irtásokkal tarkított, hol kevésbé kopár területekkel. Egyszer csak jobbra tekintve az úttól körülbelül 100 méterre egy elhagyatott Robur teherautót pillantottam meg. A jármű meglehetősen le volt fosztva. Nem tudni, mi lehetett az eredeti rendeltetése, ugyanis parafából állt az oldala, volt rajta egy (betört) rácsos üvegablak és egy szellőzőcső.

Igencsak meglepődtem a lecsupaszított Robur látványán...

A Robur után folytatódott az egyhangúság, miközben lassanként már ereszkedtem. Érdekes vadászlesek közelében gyalogoltam el: teljesen fedett "faházacskák" voltak, zárt ajtóval, ablakkal. Én ilyeneket még nemigen láttam. A kék sávot elhagyva pár száz méter után elérünk a Géza-pihenőig. A Dr. Göblyös Géza megyei Kék-túra bizottsági vezető emlékére állított pihenőnél készítettem pár képet.

Kilátás a Géza-pihenőről

Az ereszkedő végén a hajdani Kápolnapusztára vezető völgyet érjük el. Itt homokos úton  gyalogolunk. Balra egy idő után sziklák tűntek fel, valahol ott található a Gánti-barlang,  amit most nem sikerült megtalálnom. A sziklák tövében kulturált pihenőt létesítettek kis fa  házacskával, padokkal, tájékoztató táblával. Pár perc gyaloglás után feltűntek előttem Gánt házai. Gánt kicsi, de egyben rendezett, szép település. Itt is találkoztam legelésző bárányokkal, kecskékkel, elhaladtam egy lovarda mellett is.

A község főutcáján, a Vértes vendéglő bejárata mellett található a bélyegző.

A mai túra útvonala:

      Bodajk (Csókakő vm.)-

   8209-es út-

    Csókakő (vár, Vár-völgy), feltételes pecsételőhely-

   Szenes-vágás-

  Hajdúvár-

   Géza pihenő-

  Kápolnapuszta (Gánti-barlang)-

     Gánt

Frissítve: 2016.07.06

Országos Kéktúra (12-es számú, OKT-121-122-123-124): Dorog- Piliscsaba

Ez a túrám sokban különbözött az eddigiektől. Első ízben hagytam magam mögött Pest megyét barangolásaim során, és az első Kéktúrás sétám óta, most először sikerült egy teljes túrát lesétálnom. 

A 12-es túra, Dorog vasútállomásáról indult. Viszonylag hamar kiértem a településről, nem sokkal később pedig kereszteztem a 117-es utat, majd azt követően be is értem Kesztölc településre. Miután keresztül sétáltam a településen, az ösvény egy erősebb emelkedésbe kezdett, egészen a Kétágú-hegy alatti dűlőkig, ahol a Kék jelzés jobbra fordul.

A Kétágú- hegy

Kilátás Dorog és Esztergom- Kertváros felé

Kesztölc szőlősei

 Gyakorlatilag a heggyel párhuzamosan haladtam, körülbelül 2,5- 3 kilométert. Miután elsétáltam a kesztölci szőlősök felett, utam ereszkedésbe kezdett, egészen a Kesztölcöt Klastrompusztával összekötő közútig.

A Pilis hegyvonulatai Klastrompuszta felé nézve

Szerettem volna megnézni a Tündér- barlangot is, azonban szó szerint falba ütköztem. Több irányból is megpróbáltam megközelíteni- sikertelenül. Az idő azonban szorított engem, ezért tovább indultam

 Itt egy másfél kilométeres aszfaltos gyaloglás várt rám, egészen Klastrompusztáig, ahol pecsételnem is kellett. A Kesztölchöz tartozó nyaraló övezetben, körülbelül fél órát pihentem, majd továbbindultam Piliscsév felé. Természetesen, ahogyan már megszokhattam, hatalmas sár és dagonya szakaszok hátráltatták a haladásomat. 

Piliscsévre érkezésem előtt, még a naplementében is gyönyörködhettem :)

Sötétedés után, megelevenedett az élővilág is

Piliscsévre érve már erősen sötétedett, így megtettem a szükséges előkészületeket a sötétben való túrázáshoz. Maga Piliscsév egy rettentő tiszta és rendezett település, az emberek kedvesek és közvetlenek, többször rám is köszöntek! Arra a fél órára, míg ott tartózkodtam, én is ennek a közösségnek a tagjának érezhettem magamat. Miután elhagytam a települést, egy homokos, enyhén emelkedő, 2 kilométeres szakasz várt rám Piliscsabáig- immár sötétben. Piliscsabára a vonatom érkezése előtt 20 perccel értem be, így nagyobb kapkodás nélkül sikerült pecsételnem is.

A mai túra útvonala:

     Dorog vá.-

  Kesztölc-

  Kétágú-hegy-

   Klastrompuszta-

    Piliscsév-

  Tinnye-hegy-

   Piliscsaba vá.