Tokaj

A Füzéren töltött hétvége után hazafelé vettük az utunkat, de a család megszavazta, hogy útközben térjünk be Tokajra, ha már úgyis lényegében útba esik. Én titkon még reméltem, hogy esetleg egy várnál, vagy kastélynál fogunk megállni, de Tokajnak is örültem, hisz még a környékén se nagyon jártam. 

A Kossuth tér egy részlete

A Jézus szíve templom: épült 1912-ben, neoromán stílusban (a korábbi templom többszöri tűzesetet követően elbontották)

A rövid, de lényegre törő városnézést az ottani Kossuth téren kezdtük. A tér egészen hangulatos, csupán egy, erősen szocreál(?) kinézetű épület töri meg ezt az egységet, amelyben a helyi élelmiszerbolt működik. Sétánkat a Rákóczi úton folytattuk, amely a pesti sokszor soksávos autópályával ellentétben itt sétálóutca. 

II. Rákóczi Ferenc szobrát a szabadságharc 300. évfordulójának emlékére avatták fel

A Városháza barokk stílusú épülete

A Hegyalja Galéria kivételesen nem az épületével hívja fel magára a figyelmet...

...hanem a porcelán macskáival :)

Elhaladtunk II. Rákóczi Ferenc szobor, a Városháza és a Hegyalja Galéria mellett, az eddigi térkőburkolatú járda pedig nagyjából a Hajdú köz magasságában aszfaltozottá válik. A Rákóczi út innentől kezdve inkább egy külvárosi csendesebb utcára hasonlít, mintsem egy belvárosi sétáló utcára, azonban ez nem sokat ront a környék hangulatán. Nem sokkal később kiérünk a forgalmas Tisza hídhoz, amelyen jelenleg a 38-as út halad át. Itt aztán végképp a járdához vagyunk kötve, látnivalóból viszont van bőven.

A Hősök terénél áll Borsod-Abaúj-Zemplén megye nevezetes várainak kőből vésett kicsinyített másai. Tokaj...

...Sárospatak...

...Szerencs...

...és Regéc

Az ismeretlen borivó szobra, a Tisza híd lábánál. A város egyik jelképét 2011-ben avatták fel

A Tisza hidat, illetve a Hősök terét elhagyva, nagyjából a körforgalom után sikerült lejutni a Tisza partjára. Itt már jóval csendesebb volt a légkör, ezért tovább sétáltunk a centrumtól néhány percre lévő vasúti hídig. A hídnál a rögtönzött városnézés gyakorlatilag véget ért mivel gyorsan telt az idő és még előttünk volt kb. 200 kilométer a hazaútból. Lassan visszasétáltunk a kocsihoz és folytattuk a utunkat Budapest és Mór irányába.

A vasúti hídig tartott a városnézés

Visszafelé az elmaradhatatlan panoráma is meglett a Bodrog és a Tisza találkozásáról

A Rákóczi úti épületek falára azonban visszafelé is érdemes volt figyelni

Egyelőre búcsúzik Tokaj-Hegyalja

Amit eddig láttam Tokajból az tetszett, bár még rengeteg látványosság vár arra, hogy egyszer megtekintsük. Remélem minél előbb alkalmunk nyílik rá. :)

2017.05.01