Közép- Dunántúli Piros (KDP-21): Pusztavám, festékgyár- Oroszlány

Ferike születésével érthető okokból nemcsak az Országos Kék, hanem a Közép- Dunántúli Piros túráim is háttérbe kerültek. Éppen ezért tegnap úgy határoztam, hogy a mai nap délelőttjét ennek a túramozgalomnak szánom. 

Az idő kiváló volt a túrázáshoz, kellemes 25-26˙C volt szinte egész nap egy korábban elvonuló hidegfrontnak köszönhetően. Azonban figyelnem kellett, mert erre a napra egy újabb gyors lefolyású hidegfrontot vártak a meteorológusok, előterében szórványos záporokkal.

Túrámat Pusztavámon kezdtem, a festékgyári pecsételőponthoz azonban jó 3 kilométert kellett sétálni a buszmegállótól. Ismerős környék volt már ez, Évivel kétszer is jártunk erre, így nem volt sok újdonság. A festékgyárnál balra fordultam, rátérve a Közép- Dunántúli Piros ösvényére. Szinte azonnal a dzsindzsásba értem jó szokás szerint, amihez lassan újból kezdek hozzászokni. Ezt egy sűrűn telepített fenyőerdő követte, ami 2017 márciusában még jóval barátságosabb arcát mutatta mint most. Nagyjából egy kilométer után elhaladtam amellett a tó mellett, melynél 2017-ben még romantikáztunk az akkor várandós feleségemmel. Most a rengeteg szúnyog miatt esélyem se lett volna megállni, nemhogy egy kicsit nézelődni, esetleg megreggelizni. 

A tavat egy aszfaltozott bekötőút kötötte össze egy Pusztavám felől érkező, szintén aszfaltozott erdei úttal. Ezen a bekötőúton kellett továbbhaladnom az erdőben. Mire kiértem az erdei útra, el kellett döntenem, hogy mit szeretnék. Ugyanis annyi szúnyog volt a környéken, hogy a túra felfüggesztésén gondolkodtam. Ehhez viszont az erdei úton kellett volna elindulnom vissza Pusztavámra, hogy ne kelljen teljesen visszafordulnom. Ha viszont úgy döntök, hogy ennek ellenére tovább folytatom, akkor nincs több letérési lehetőség a Pirosról, leszámítva egy jókora kerülőt a Zöld jelzésű úttal. 

Némi győzködés után végül tovább folytattam az utamat Oroszlány felé. A Piros ezen szakaszával korábban eléggé meggyűlt a bajunk Évivel, ugyanis akkor egy szinte teljesen az útra dőlt vadvédelmi kerítésen kellett átbotladoznunk. 

Most azonban ennek már nyoma sem volt, láthatóan rendezés alatt állt a terület, így kényelmesen tudtam haladni a keréknyomokban, majd a földúton haladó Közép- Dunántúli Piroson. 

Egy idő után balról a Piros Plusz jelzés ágazott ki, mely összeköttetést biztosít a Gerencsér várral. A Piros számomra ismerős szakasza idáig tartott, innentől kezdve fogalmam sem volt, hogy milyen terepviszonyokra és állapotokra kell számítani. Azonban szerencsém volt. Az elkövetkezendő 6-7 kilométert kiváló erdei sétaúton, illetve földúton tettem meg, így volt időm kiélvezni az erdő nyugalmát, hangulatát. Ha már a hangulatról írok: azért volt pár olyan szakasz, ahol eszembe jutott egy-két horror film, amit itt is simán le lehetett volna forgatni... :D

Oroszlány előtt balról a Pénzes- patak (valószínűsíthetően) felduzzasztásából kialakuló tavak mellett vezetett az utam, melyet aztán jobbról egy üdülő, ezt követően ismét csak balról egy urbex raktárépület követett, jelezvén, hogy lassan Oroszlány külterületéhez érek. 

A Dobai- tó. Csodák csodájára ezen a szakaszon már elmaradoztak a szúnyogok, így volt lehetőség egy kis megállásra, fotózásra

Két oldalról vadvédelmi kerítések vettek körül, majd az időközben a Pirosba csatlakozó Mária és Gyöngyök útjának közös szakaszába érkezett még az Országos Kéktúra felől a Kék Négyzet is. De ekkor már a jelzés az Oroszlány felől érkező aszfaltozott Mindszenti útra vitt. Ezen az úton érkeztem meg város vasútállomására, ahol a forgalmista hölgytől pecsételést kértem. A fél 1-es móri buszig még volt bő háromnegyed órám, amit pihenéssel, evéssel töltöttem.

Ezen a délelőttön megközelítőleg 17 kilométert gyalogoltam a felvezető szakaszokat is beleértve. A pünkösdi Kéktúrával ellentétben most kiváló túraidőben indultam el és leszámítva a teljesítés nagyjából 1/3-at részét, dzsindzsa és szúnyogmentesen tudtam haladni. A Közép- Dunántúli Piros most is hozta azt, amit szeretek benne: az erre járót kevésbé izzasztja meg a terepviszonyoknak köszönhetően, ugyanakkor egy kevésbé szem előtt tartott területet jár be, ahol az ember jó eséllyel találkozhat egy-egy őzzel vagy egy róka párral, ahogy ez velem is megtörtént a mai túra során. 

Tiszta sor, hogy nem lesz ez mindig így, mert vár még rám a Burok- völgy, illetve a Bakony nyugati része, de ez már egy másik történet....

A mai túra útvonala:

 Pusztavám, Petőfi utca- 

  Pusztavám, festékgyár- 

  Mária- kúti rész-

  Farkas- hegy-

  Cica- homok-

  Koporsó- hegy- 

   Dobai- tó-

   Oroszlány, Mindszenti út-

  Oroszlány, vasútállomás

Országos Kéktúra (9-es számú, OKT-091): Zirc- Bakonynána

Az eddigi szeszélyes és csapadékos hónapok után úgy döntöttem, hogy belekezdek az idei első Kéktúrámba, mielőtt a kánikula bedurvulna. Ugyanebben az időben Tomi öcsém is belekezdett a Kékbe, ő most kelet felé tart, jelenleg a Mátrában tartózkodik. 

Én Zircen kezdtem, a vasútállomáson volt az első pecsételőhely, ahol bele is nyomtam az idei első pecsétet a füzetembe. 

A vidéki tömegközlekedés Mórról errefelé botrányos, így a legmelegebb órákban voltam kénytelen Bakonynána felé gyalogolni. Zircről a Köztársaság utcán át, a 8216-os számú út mentén haladtam egészen Nagyesztergárig, enyhe emelkedésben. Már a településen meg kellett állnom, hogy bekenjem magam naptejjel, kullancs, később pedig szúnyogriasztó krémmel. Ekkor már dél körül jártunk, becsléseim szerint a napon 33-34 fok is lehetett, ami nekem kész horror volt. Nagyesztergáron a Radnóti Miklós, majd az Erdei Ferenc utcán végigsétálva léptem be az erdőbe. Klasszikus, jól járható turistaút vezetett egészen a Gaja- patak egyik mellékágáig, ahol aztán elkezdtek bedurvulni a "dolgok". A mellékágon átkelve egy gazos, dzsindzsás szakasz következett minimális árnyékkal. Itt nem csak a magas aljnövényzettel, de már a hőséggel is meg kellett küzdenem. Nagyjából úgy 500-600 méter megtétele után újból kereszteztem a mellékágat, innentől kezdve ugyan az út jól járható lett volna, de az árnyékos övezet és a májusi esőzések miatt hatalmas sár tette nehézkessé az előrehaladást. Közben elhaladtam az egykori Veimpuszta kísérteties épülete mellett és áthaladtam több kisebb irtáson is.

Veimpuszta

Veimpuszta után van a Kéktúra egyik legnehezebben követhető szakasza, a deréki érő gazban kell hirtelen jobbra fordulni egy alig látható csapásra és azon felkapaszkodni egy kisebb dombra. Ezt már 2011-ben Hörpölin is megírta az MTSZ Kéktúrás oldalán, így nem ért váratlanul a helyzet. Ugyanakkor egy csapásból nehezen néztem ki, hogy ez az Országos Kéktúra egy szakasza, de az elmúlt 300 kilométer során már láttam hasonlót, így bátran elindultam rajta. Jelzés csak később a dombon volt...
Innentől kezdve egy kacskaringózós, kidőlt fákat jobbról- balról kerülgetős gyalogösvényre vitt a jelzés, ami úgy két kilométeren át ki is tartott. Közben kereszteztem a Gaja- patak egyik mellékágát, itt nem volt áteresz, hanem kavicsokon kellett volna lépdelnem, ami az én egyensúlyérzékemmel kb. az esélytelen kategória, így nemes egyszerűséggel átgázoltam a gázlón. :D
Most derült ki, hogy milyen is a túracipőm, ugyanis a 10-15 centis mederből kilépve egy csepp sem jutott a cipőmbe, így szó-szoros értelemben megúsztam szárazon. A gyalogösvény után egy földútra tértem rá, amely megkerülte a Nagy- Csiga hegyet és a Bakonynánára vezető erdei aszfaltútba torkollott. Ezen az úton kellett úgy másfél kilométert gyalogolni Bakonynánáig, ahol a következő pecsételőhely várt.
A tavaly októberi kirándulás után ez a szakasz még kevesebb látnivalót tartogatott, de talán ez most nem is akkora nagy baj, hisz a hőségben, a szúnyogoktól úgysem tudtam volna sokat időzni egy helyen, illetve az idő is szorított. Ugyanakkor egy viszonylag jól járható szakasz a 91-es, kevés komolyabb emelkedővel, viszonylag sok irtásfolttal. Kellemesebb időben remekül éreztem volna itt magam, így viszont a hőség és a szúnyoginvázió kicsit elvitte a túrahangulatot.
Reményeim szerint a következőkben a Bakonynánától Kisgyónig tartó szakaszt járom majd be, immár több látványossággal és remélhetőleg egy kellemesebb, szúnyogoktól mentesebb időben.

A mai túra útvonala:

    Zirc, vasútállomás-

   Nagyesztergár- 

  Kis- Csiga- hegy-

  Nagy- Csiga- hegy-

    Bakonynána, Alkotmány utca-