A harmadik nap:
A harmadik nap reggelén legalább annyira nyomorultan ébredtem, mint az előző nap. Mivel a célba érkezést követően még egy éjszakát Badacsonytördemicen töltöttünk, ezért nem kellett magunkkal cipelni a fél Világot, hanem elég volt csak a legszükségesebbeket elhozni. Azonban a helyi kisbolt nyitva állt, ezért tettünk róla, hogy ismét nehéz pakkokkal induljunk útnak.
A harmadik nap útvonalvezetése összességében nekem kedvezett, mely javarészt országúti és városi vonalvezetésű volt, egyedül csak a Szent György- hegytől kellett "rettegnem". Tomitól már az indulást követően próbáltam információkat kicsikarni a hegyről, melyre általánosságban a "nem olyan vészes" volt a válasz. Na most Tominak és nekem is mást jelentett a "nem olyan vészes" fogalma, ezért csak bízni tudtam abban, hogy nem kell a harmadik napon is egy Csobánccal szembesülnöm. Utunk Badacsonytördemicet elhagyva a 73123-as út szélén, majd Szigliget közelében már a járdán folytatódott. Nekem ez továbbra is könnyebbséget jelentett a vonalvezetés monotonitása ellenére is, azt azonban tudtam, hogy a többiek nem osztoztak volna a véleményemmel. Bő két kilométer aszfaltjárást követően az Avasi templomrom volt az, amely egy kicsit félbeszakította ezt a monoton gyaloglást.
A rom megtekintését követően folytattuk az utunkat az út mentén, de már elérhető közelségbe került a Szigliget vár, a túra következő pecsételőpontja.
 |
| Badacsonytördemic macskaköves főutcája |
 |
| A 301-es Classic Csörgő érkezik Balatonfüred felől Badacsonytördemic- Szigliget vasútállomásra |
 |
| Az Országos Kéktúra emlékezete a felvételi épület falán |
 |
| Az Avasi templomrom Szigliget határában |
 |
| Egy kis retró: kúpos EKA lámpa a kerítésen túl |
 |
| Szigliget- Öregfalu: Bámulatos szakasza volt ez a Kéktúrának |
A jelzés leterelt minket a főútról és egy csapásra a szigligeti Öregfalu gyönyörűen felújított parasztházai között találtuk magunkat. Még magunkhoz sem tértünk a látványtól, amikor jött a Várkávézó...
Nos ez volt az a pillanat, amikor félredobtuk az időt és a további út nehézségeit és betértünk egy fagyira, sütire. Az édességek elfogyasztása után még Évi is elismerően nyilatkozott és fogadkoztunk, hogy ide egyszer még visszatérünk. A kávézó mellett akár már pecsételhettünk volna, de mindenképp fel akartunk menni a várba, ahol szintén volt lehetőség a pecsételésre. Mivel a harmadik nap volt időjárási szempontból a legmelegebb, ezért a várhoz vezető viszonylag rövidebb emelkedő is eléggé megviselt. Természetesen Tomi és Troy már fent várt. A kimerültség és a viszonylagos tériszony miatt én már nem mentem fel a vár legmagasabb pontjára, Évi és Tomi viszont helyettes is megtették ezt. :) Szépen elhelyezkedtem a várfal jelentette árnyékban és lélekben készültem a továbbiakra. Valahol tudtam, hogy győztem, győztünk, de csak ott volt még az a Szent György- hegy ami pontosan a szigligeti Várheggyel szemben tornyosult, mint egy utolsó legyőzendő akadály.
 |
| Kilátás a Szigligeti várból a Balatonra... |
 |
| ...és a Káli- medencére |
 |
| Előttünk a Szent György- hegy |
 |
| A Szigligeti vár udvara |
 |
| Toronyiránt a Szent György- hegy felé |
 |
| Tanúhegyek |
 |
| Útban a Lengyel kápolna felé (Évike fotó) |
Szigliget után újra egy kevésbé látványos szakasz következett, majd a jelzés rávitt minket a 71-es út melletti bicikliútra. Egy nagyjából 1 kilométeres szakasz után ráfordultunk a 7318-as útra, mely egyenesen a Szent György- hegynek vitt minket. Jobbra tekintve bámulatos panoráma nyílt a tanúhegyekre, így a tekintélyt parancsoló Badacsonyra, Gulácsra és természetesen a Csobáncra. Ha máshol talán nem is, de itt biztosan érzi az erre járó, hogy milyen bámulatos hely a Káli- medence. Miután a 7318-as út lefordult a lábunk alól, földúton folytattuk az utunkat enyhe emelkedésben, mely az idő múlásával egyre meredekebbé vált. Szőlősök mellett haladtunk el melynek okán egyre inkább úgy éreztük, hogy nem is Magyarországon, hanem inkább Olaszországban, Toscana tartományban járunk.
 |
| Az 1760-ban szentelt Lengyel kápolna és az 1780-ban épült Lengyel- Tarányi présház a Szent György- hegy lábánál |
 |
| A magyar Toscana |
Mire felértünk a Lengyel kápolnához már késő délután volt, ezért egy gyors pihenő után azonnal folytattuk az utunkat. A Kék szerpentin szerűen vitt fel minket a Szent György- hegyre, melyre egy meglepően széles turistaút vezetett. Talán az út minősége, vagy szélessége lehetett az, ami miatt a harmadik nap vége felé magamhoz mérten egész jól haladtam, és végül is bejött az amit Tomi még a nap elején mondott.
 |
| Kilátás a Szent György- hegyről |
 |
| Az utolsó panoráma a tanúhegyekről |
Bár a Kéktúra átmegy a hegyen, a csúcson lévő kilátópontra egy tanösvényen keresztül vezetett az út. A 415 méter magas Szent György- hegy tetején aztán lenyűgöző panoráma nyílt, gyakorlatilag az összes tanúhegyre és úgy magára a Káli- medencére. Ez egyfajta visszatekintés és búcsú is volt a hegyektől, melyek meghatározók voltak az elmúlt három napban. Tekintve, hogy lassan kezdett ránk sötétedni muszáj volt tovább menni, ha még a hegy északi oldalában látható Bazaltorgonákat meg akartuk nézni.
Sajnos a lejutás már kevésbé volt gördülékeny, a Bazaltorgonák környékén már erősen a Tomi segítségére voltam utalva. Természetesen a tempóval kapcsolatos terveimet ezen a napon is a kukába dobhattam, így semmi sem lett abból, amit fejben elterveztem ezzel kapcsolatban. Még épp elég fény volt ahhoz, hogy az Orgonákról lehessen egy-két használható képet készíteni, ezt követően azonban kuka sötétben, a fejlámpám fényénél haladtunk tovább és pecsételtünk a Szent György- hegyi Kaán Károly kulcsosháznál.
 |
| Útban a bazaltorgonák felé |
 |
| (Évike fotó) |
 |
| Pecsételés a Kaán Károly vendégháznál már sötétben (Tomi fotó) |
A pecsételés után erdős, bozótos szakasz következett. A szűk, de szépen szegélyezett turista utat követően a jelzés egy földútra, majd a 7345-ös harmadrendű útra terelt minket. A hátunk mögött a Szent György- hegy magasodott immár a sötétbe burkolódzva, előttünk a távolban pedig Tapolca fényei hívogattak minket. Ismét egy monoton aszfaltos szakasz következett, mely kiváló alkalmat nyújtott arra, hogy egy kicsit jobban is belemélyedjünk a beszélgetésbe. Tapolcára érve a jelzés bevitt minket a városközpontba, ahol az idő előrehaladottságának ellenére is megálltunk egy kicsit időzni. Tomi szeretett volna valahova beülni, de mindez fél 10 környékén már nem volt annyira egyszerű mutatvány, ezért végül egy gyrososnál kötöttünk ki, amivel a mennyiséget és a minőséget tekintve annyira nem is jártunk rosszul. Gyakorlatilag a rakott krumpli óta nem ettünk meleg ételt, így a gyrost egy kicsit "más felfogásban" fogyasztottuk el. Evés és pihenés után indultunk tovább a vasútállomásra, melynek közelében volt a tapolcai pecsételő. Az utolsó közbenső pecsételést követően indultunk tovább a végcél, Lesenceistvánd felé, ahol az autót is hagytuk. Folytatódott az aszfaltjárás- ameddig lehetett a járdán, majd a forgalmas 77-es út szélén. Ezen a szakaszon nemsokkal az érkezésünk előtt változtatott az MTSZ, ugyanis korábban a 77-es úton vitt tovább a jelzés, most azonban nem sokkal Tapolca közigazgatási határát követően letért az útról és egy legelőre vitt minket. Ez a szakasz már Tominak is új volt, hiszen korábban neki még a 77-esen kellett végig gyalogolnia. A legelős pusztaság a sötétben elhagyatott területnek tűnt, beleértve a romos mezőgazdasági épületeket is. Egyszer csak legalább egy tucat boci került elő a sötétség homályából, nem kis meglepetést okozva. Vélhetően nem voltak lelkesek a kései látogatásunk miatt...
 |
| Tapolca hangulatos belvárosa este (Évike fotó) |
 |
| Kék jelzés a mobilvécén... :) |
 |
| Retró és... |
 |
| ...Kéktúra tábla Lesenceistvándon |
A legelőt elhagyva gazos földútra, majd murvás, végül aszfaltos útra terelt minket a jelzés, amiről hamar újra egy földútra kellett térnünk. A velünk párhuzamosan futó 26-os vasútvonalon hiába vártam a vonatot, vélhetően az aznapi utolsó szerelvény már korábban elment. Időközben egy barátságtalan erdő mellé vitt az amúgy jól járható földút, majd egy nagyobb kerülővel átkeltünk a forgalmas 84-es úton. Egy szűk aszfaltos úton haladtunk tovább, melyet bozótos vett körül. Elérkeztünk a három napos túra sajnos legocsmányabb kétszáz méteréhez, ugyanis az út mentén szanaszéjjel dobált háztartási és ipari hulladékok mellett kellett elsétálni, egyes helyeken pedig kupacokban állt a háztartási szemét. Amit én ilyenkor gondolok, azt általában két szóval szoktam jellemezni, de ez nem blogra való...
Hála Istennek gyorsan túl voltunk ezen a rövid szakaszon, majd rátértünk a Lesenceistvándra vezető 73167-es bekötőútra. Innentől fogva nem maradt más, mint begyalogolni a település központjába és pecsételni.
 |
| Az OKT70 utolsó pecsétje kerül a helyére a lesenceistvándi pecsételőponton (Tomi fotó) |
Rendhagyó módon éjjel 23 óra 59 perckor, néhány órával a határidő letelte előtt pecsételtem be az Országos Kéktúra füzetébe a soron következő, az OKT70-es füzetbe pedig az utolsó pecsétet.
Ezzel teljesítettük az Országos Kéktúra 70. születésnapjára kiírt kihívást, melynek órája a nagyvázsonyi pecsételés óta ketyegett számunkra.
A pecsételést követően viszonylagos csend ült a csapatra, ami nem is csoda, hisz egyikünk sem gondolta igazán, hogy éjfélkor nyomom be az utolsó pecsétet. Badacsonytördemicre visszatérve csak két dolog foglalkoztatott: enni és aludni. Nem igazán fogtam akkor még fel, hogy mit is vittünk véghez. Az azonban nagyon is tiszta volt, hogy nélkülem Évi és Tomi is ledurrantotta volna az egész távot feleannyi idő alatt és ahogy Tomi fogalmazna, "az is megvan a fejben", hogy ezt a segítségük nélkül rettenetesen nehezen, de inkább sehogy sem tudtam volna teljesíteni- gondolok itt elsősorban a Csobáncra, vagy akár a Hajagosra.
Vacsora után gyorsan elaludt a társaság, én abban a hitben, hogy holnap szépen összepakolunk és haza indulunk. Azonban ez erős tévedés volt részemről...
A mai túra útvonala:
Badacsonytördemic- Szigliget, vasútállomás-
Szigliget- Öregfalu, Szigligeti vár- 
Szent György- hegyi turistaház (Kaán Károly vendégház), Bazaltorgonák 7345-ös út-
77-es út-
Hegyesd (község)-
Hegyesd, vár-
Szent György- hegy-