A második nap:
Reggel arra ébredtem, hogy fájt mindenem és úgy éreztem magamat, mint aki két órát sem aludt. Tegnap este elfogyasztottuk a rakott krumplit és a palacsintából is jóval kevesebb maradt, ezért abba hitbe ringattam magam, hogy a második napon némileg könnyebb lesz a táskám- nem így lett...
Ugyanis a helyi kisboltban -ami szerencsénkre egyébként nyitva volt- túl jól sikerült a vásárlás, így érzésre nemhogy könnyebb, hanem némileg még nehezebb is lett a tegnapi súlyánál. A vásárlást és a kávézást követően az eredeti elképzelésekhez képest, jelentős késéssel indultunk a következő célpont, Badacsonytördemic felé. Szentbékkállán egy kis kitérőt tett a Kék a Velétei palotarom felé, majd a települést elhagyva, útba ejtette a szentbékkállai kőtengert.
 |
| Szentbékkálla |
 |
| A Velétei palotarom: nevének eredete máig nem tisztázott |
 |
| A szentbékkállai kőtenger a Káli- medence egyik legnépszerűbb kirándulóhelye... |
 |
| ...utunk ezen geológiai képződményen vezetett keresztül |
 |
| Útban a Hajagos- hegy (a képen jobbra), avagy a Láz- tető felé, a távolban a Gulács és a Badacsony |
 |
| Elvadult erdő a Láz- tető (Hajagos- hegy) oldalában. A szerteszét heverő vasúti betonaljak a hegytetőn található elhagyott kőfejtő utolsó hírmondói... |
Tegnaphoz képest érezhetően melegebb volt, ami abból is látszott, hogy már a Láz- tető előtt meg kellett, hogy álljunk- elsősorban miattam. Kis pihenő és némi élelem elfogyasztását követően indultunk tovább, a Láz- tetőt megkerülve a Csobánc felé. Igazi trágya szakasz következett: a szűk ösvény először emelkedésnek indult, majd dzsindzsás, kidőlt- bedőlt, elvadult fákkal tarkított erdőbe vezetett utunk a Láz- tető oldalában, többé- kevésbé szintezve. Évi és Tomi segítségével ugyan sikerült átjutnom a hegy Csobánc felőli oldalára, de a kialvatlanságom okán még inkább kimerülve és további késést összeszedve. A Láz- tetőt elhagyva kényelmes, de rövid séta következett, amolyan felkészítő a Csobáncra. Kereszteztük a Diszelt Káptalantótival összekötő utat, majd megindult a kaptató a viszonylag jó minőségű, széles turistaúton. A nehéz táska és az egyre melegebb idő mind inkább hátráltatott, ezért sokszor meg kellett állni ami a csapat sebességét lassította. A hegytetőhöz közeledve egyre szebb panorámában volt része annak, aki ezen az oldalon közelítette meg a hegytetőn álló várat. Az utolsó szakaszokon a kavicsos út érthetetlen módon vasúti betonaljakkal lett "burkolva", ami nemhogy segítette volna az előre haladásom, hanem inkább tovább lassította azt. A betonaljakat elhagyva köves szakasz következett, mely talán egy fokkal jobb volt mint a betonaljak, de túlságosan ez sem segített a sebességemen. Évi persze hősiesen próbálta tartani bennem a lelket, miközben én megesküdtem magamban, hogyha fizetnek érte, akkor sem fogok ide többet visszatérni és gondolkodás nélkül azokhoz a hegyekhez soroltam a Csobáncot, amely negatív értelemben vált emlékezetessé számomra.
 |
| A csobánci vár felé |
 |
A hegytetőn...
A pecsételést követően nem sok kedvem, energiám maradt a fotózásra, így vár körbejárása is elmaradt |
 |
| Valahol azért csak megéri felmászni a Csobáncra, mert a hegytetőről ilyen kilátás nyílik a környező hegyekre |
A tetőre érve gyors pecsételés és pihenő következett. Egy- két kép a várról, illetve a lenyűgöző panorámáról és már indultunk is lefelé a hegyről a Badacsony irányába. Nos ahogy felfelé, úgy a lejutásban sem volt sok köszönet. A hegyoldalban szűk és egyre meredekebb ösvényen vitt a jelzés, amely a kisebb kavicsok miatt folyamatosan csúszott. Tomi megpróbált mindenhogy segíteni, Évi pedig -ahol erre lehetőség nyílt- igyekezett biztonságosabb kerülőutakat találni. Az ösvény végül egy földútra terelt minket a hegy aljában, ezen folytattuk az utunkat. A földutat elhagyva országúti gyaloglás következett aminek én határozottan örültem, mivel általános esetben semmilyen lassító körülménnyel nem kell ilyenkor számolnom, sőt a korábbi túráimon is az ilyen jellegű szakaszokon szoktam visszahozni valamit abból az időből, amit valamilyen okból elvesztek. Persze a többiek nem osztoztak ebben az örömben, Évinek és Tominak is a hegyvidék a tuti. Az út Káptalantóti településre vezetett, ahol tartottunk egy kis uzsonna szünetet és rövid pihenő, majd pecsételést követően indultunk tovább Badacsonytördemic felé.
 |
| Ezzel sem tegnap álltak ki utoljára... |
További, nagyjából két kilométeres országúti séta várt ránk a 7344-es út mentén, majd a jelzés egy jobb töréssel bevitt minket az erdőbe. A Kék itt a 393 méter magas Gulácsra vitt, azonban a csúcsra csak a Kék Háromszög jelzésen lehetett feljutni. Időközben ránk sötétedett, ezért már az elemlámpa fényénél kellett a Láz- tetőhöz hasonló, de annál azért lényegesen könnyebb terepen végig sétálnunk. A Gulácsot elhagyva már sehol sem álltunk meg nézelődni, sok értelme már úgysem lett volna a sötétben. A Badacsony érintésével Badacsonytördemicre végül este 9, fél 10 körül értünk. A nehezen leírható fáradtság mellett valahol örültem, hogy a három napos túra legnehezebb szakaszán már túl vagyunk és elérhető közelségbe került a végcél, Lesenceistvánd.
A mai túra útvonala:
Badacsony-
Badacsonytördemic- Szigliget, vasútállomás
Gulács- 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése