2018. október 22., hétfő

Országos Kéktúra (9-es számú, OKT- 095): Bakonykúti- Kisgyón

A hosszú hétvége közeledtével és másfél év kihagyással a hátam mögött, elkezdtem tervezgetni a Kéktúra újabb szakaszát. Választásom a Bakonykúti- Kisgyón közötti 095-ös szakaszra esett. Ez egy mindössze 11,5 km-es táv, kis szintkülönbségekkel, de tökéletes volt arra, hogy egy kicsit felerősítsem magam a következő komolyabb túrákra. 
Bakonykútin a buszmegállóban pecsételtem, majd elindultam Kisgyón felé. A Szabadság utca végén az út erősen balra fordult, az aszfalt ekkorra már elfogyott a lábam alól, így földúton folytattam az utamat. Nyílt terepre értem, földutak indultak mindenfelé. Mivel a térképes alkalmazásom lényegében használhatatlan volt és a jelzések is elég ritkásak voltak, lévén, hogy lényegében nem volt mire felfesteni őket, ezért a megérzésemre hagyatkoztam és random választottam útirányt. Egyszer- kétszer el is hibáztam a helyes utat, de a szokásos "jelenségek" szépen  jöttek elő, úgy mint a rosszul járható benőtt földút, ezért gyorsan vissza tudtam fordulni. A helyes út hamar a Burok- völgy pereme mellé juttatott, ahol a Kéktúra ösvénye a Közép- Dunántúli Piros és a Kék Plusz ösvényébe futott bele. Nagyjából 2 kilométert gyalogoltam a Burok- völgy mentén, szűk ösvényen. Sajnos az egykori kilátókat mára benőtte a fenyőerdő, így erről a vidékről nem készült kép. 

A Kéktúra és a Közép- Dunántúli Piros közös ösvénye kanyarog a Burok-völgy peremén, az erdőben


Ellenben az ősz színeibe lépten nyomon belefutottam, így inkább arra használtam el az expóimat. Az ösvény lassan eltávolodott a völgytől és a sűrű erdőből is kiértem, ami a Burok- völgy vidékét jellemezte. Innentől egy jól járható földút váltotta az ösvényt, a maradék fás területek is elmaradtam mellőlem, újra a szeles szántóföldi területekre jutottam. Nagyjából egy kilométert gyalogolhattam így, mire egy újabb erdősávba jutottam, ahol szintén nem tartózkodtam sokat, mert ezt a szakaszt is szántóföld váltotta. 

Puszta a Burok- völgy után
Erdősáv két puszta között
A szántóföld után a változatosság kedvéért újra egy fásabb szakasz következett, ahol utunk ezúttal már gyenge emelkedésbe kezdett. Ezen a szakaszon nyílt először lehetőségem egy-két vállalhatóbb panoráma kép készítésére. Ezt követően már egy jóval sűrűbb erdőbe jutottam, ami ki is tartott a túra végéig. Utam a "panorámás" szakaszt követően, itt már erős ereszkedésbe kezdett. 

A panorámás szakasz
Kilátás a Kelet- Bakonyra és a távoli Vértesre
A panorámás szakaszt először egy ritkás...
...majd a sűrű erdő követte. Itt már végig lefelé vezetett az út Kisgyón felé
Ez lényegében már Kisgyónig tartott, ahol a földút a Közép- Dunántúli Piros murvás útjába csatlakozott. Itt újból pecsételtem, majd a kisgyóni focipálya mellett megebédeltem. Innentől a terv az lett volna, hogy tovább haladok a Közép- Dunántúli Piroson, egészen a Hamuházig, ahol elvileg a KDP pecsétje található. Azonban a Kisgyón utáni meredek, szűk, sáros és sűrű aljnövényzettel megáldott útszakasz elriasztott a tovább túrától, attól tartva, hogy lekésem az egyetlen móri buszt Bakonycsernyéről. Helyette inkább a kisgyóni körzetben kerestem fel a helyi látnivalókat és a 094-es OKT szakaszból is lesétáltam pár kilométert, tájékozódva a várható terepviszonyokról. 

Erdei szentély Kisgyón határában
Ammonitesz fosszilia


Ettől a lámpaoszloptól urbex érzésem támadt...
...és igen! :D
A Zöld jelzésű turistaút aszfaltozott szakasza őszi színekben

A kisgyóni terepfelmérés után utamat a Kisgyónt Bakonycsernyével összekötő Kék Négyzeten folytattam, amit egy év alatt sem sikerült rendbe rakni...
Mindent egybevéve az Országos Kéktúra 095-ös szakasza nem egy nagy látványosság, arra azonban tökéletes volt, hogy felkészüljek a várható durva szintkülönbségekre és egy kicsit visszarázódjak a Kéktúrás életérzésbe.


A mai túra útvonala:

   Bakonykúti-
   Burok- völgy-
  Mellár- dűlő-
  Dűltfás-
       Kisgyón, Természetbarát- telep
 Bakonycsernye


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése