Utunkat Galyatetőről indítottuk, ahol 2021 januárjában jártam utoljára. Akkor a Péter- hegyesén található Galya- kilátót az idő szűke miatt természetesen ki kellett hagynom, most azonban időben voltunk, így lehetőségünk nyílt a panoráma megtekintésére. A kilátót magunk mögött hagyva Mátraszentlászló- Mátraszentistván felé vettük az irányt, ahol a hóolvadást követően meglepően jól járható turistaúton haladtunk tovább. A csillagvizsgáló mellett elhaladva, lassan elfogytak magunk körül a viszonylagos jó időben előmerészkedő rövidtávú kirándulók. Mátraszentlászlóra beérve aztán tartottunk egy rövid ebédszünetet. Tekintettel a közel 17 kilométeres túrára és a korai sötétedésre, nem sokat időztünk itt- bár a jó útviszonyok miatt kissé kezdtem elkényelmesedni, ami a későbbi események tükrében óriási hiba volt.
 |
| A Galya kilátó, a Péter- hegyese csúcsán |
 |
| Panoráma a kilátó tetejéről |
A szomszédos Mátraszentistvánt hátrahagyva, az eddigi ereszkedő és jól járható turistaút itt véget ért és ezzel megkezdődött az én szempontomból, a túráim során oly sokszor megélt megpróbáltatások sorozata. A jelzés egy keskeny, szintező ösvényre vitt rá, melyen körülbelül további 3 kilométert kellett gyalogolnunk a túra közbenső pecsételőpontja, az Ágasvári turistaház mellett elhelyezett pecsételőig. Az idő előrehaladtával a korábbi pozitivitásom szépen lassan a ködbe veszett, és megindult a szokásos "harc" a környezeti elemekkel, melynek fényében ha nyerek, akkor esés nélkül érek célba, ha pedig vesztek, akkor minimum egy térd környéki sáros túranadrággal számolhatok...
 |
| Útban Mátraszentlászló felé... |
 |
| ...ahol aztán beköszöntött a retró érzés |
A nagy koncentráció közepette észre sem vettem, hogy a környezetemben szépen lassan ismét gyarapodásnak indult a kirándulók száma. Ez már a turistaház, azaz a Foton- rét közeledtét jelezte. A rét széléhez érve, az ott elhelyezett pecséttel pecsételtem, majd egy-két kiránduló eligazítását követően indultunk tovább most már Mátraverebély felé. Sajnos ezzel a kanyargós ösvénnyel elég sok időt vesztettünk, ezért bíztam abban, hogy most már egy fokkal jobb útszakaszokkal fogunk találkozni.
 |
| "Mint a mókus fenn a fán..." :) |
 |
| Ágasvár határában |
Csalódnom kellett...
Bár a keskeny ösvény az Országos Kék és a Piros jelzésű turistautak elágazásával véget ért, jött helyette a masszív sár és dagonya. Ugyanis 600 méteren már nem volt talajmenti fagy, ezáltal az amúgy remekül járható széles földút gyakorlatilag járhatatlanná vált a felázott talaj okán. Ezen a ponton már a táj sem nyújtott akkor változatosságot, mint korábban. Lényegében az erdő sűrűsége és jellege váltogatta egymást- mondjuk ez elég is volt, hogy elterelje a figyelmem az út katasztrofális állapotáról. Sajnos ezáltal kétszer "padlót is fogtam", így csak nem úsztam meg a sáros nadrág viselését. Végül 6 kilométer kisebb- nagyobb küzdés árán kiértünk a Mátraverebély határában fekvő tisztásra, amelyen már szürkületben haladtunk keresztül. A településen végig haladva elértük a Mátraverebélyt lényegében kettévágó 21-es utat, ahol még tovább 10-15 percünk volt arra, hogy kicsit rendbe tegyük magunkat a busz érkezéséig.
 |
| Ágasvártól lefelé szembejött a téli túrák megszokott valósága... |
Összességében elmondható, hogy alapvetően ez egy remek szakasza az Országos Kéktúrának, ugyanakkor kár az Ágasvártól Mátraverebélyig terjedő dagonyáért...
A mai túra útvonala:
Galyatető- 
Mátraszentlászló- 
Ágasvári turistaház (Ágasvár)- Agyagos- tető- Kőerdő- tető- Mátraverebély
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése