2016. február 26., péntek

Látogatás a Veresegyházi Medveotthonban

Kellemes, tavaszt idéző időm volt, kevés napsütéssel. Hétköznap lévén nem jött sok látogató.
A medvék közül volt, amelyik azt leste, mikor juthat finom mézhez a látogatóktól, mások csak andalogtak fel-alá. Pár pihenő mackó félig lógott ki az odújából, egyiknek az orra, másiknak a vége - Micimackót juttatták az eszembe.
A farkasok nagy része pihengetett, hevert valahol. Viszont néha összeverődtek, egyszer össze is kaptak, és hallhattam a vonyításukat is. Érdekes, magas frekvenciájúnak tűnik és elég hangos, nem csoda, hogy e jelzés kilométerekig jut az erdőben. A mosómedvéket sajnos nem láttam, viszont az ormányos medvék folyamatosan hancúroztak, játszottak. Kettő ormányos harcművészeti bemutatót tartott nekem. A rénszarvasok viszont nem bizonyultak együttműködőnek.

Csendes pihenőből állt az egész nap
Ö legalább ébren volt
Bocsi a zavarásért... :D






Mosómacik nem, Ormányosok viszont voltak
Ők viszont elég aktívaknak bizonyultak
A park névadóit is láthattuk teljes életnagyságban


Még egy punnyadt farkas
Azt nem tudtam, hogy a park miniatürizált fekete párducot is tart :)
Találtam egy fotogén, együttműködő cicát is
Hazafelé Emuba botlottam
A park szélén áll egy kilátó is, ahonnan voltaképp az egész macikifutót be lehet látni. A kilátó mellett padokat helyeztek el, én is itt pihentem, ettem meg a szendvicsemet. A parkban láttam több macskát is, köztük egy-egy nagyobb kandúrt. Az egyik szelídebb cicáról, egy farkassal vagy medvével próbáltam közös képet készíteni. A macsek meglepően együttműködő volt velem, a többi állat már kevésbé.
A medveotthon környékén egyébként tartanak szürke marhákat, emukat, lovakat és bárányokat is. Őket is megnéztem és lencsevégre kaptam.
Ha hazafele az ember lekési a vonatot, akkor érdemes körülsétálni a megálló melletti tavat.

Frissítve: 2016.07.06

2016. február 20., szombat

Országos Kéktúra (13-as számú, OKT-131): Piliscsaba- Zsíros-hegy

Itt volt az ideje, hogy az eddig "felszabdalt" Pest megyei túráimat befoltozzam, és az eddig kimaradt, maradék szakaszokat is bejárjam. Választásom így a hátrahagyott Piliscsaba- Zsíros-hegy szakaszra esett, amely a 13-as számú Piliscsaba- Hűvösvölgy túra része. Utamat Piliscsabán, a vasútállomás közelében fekvő pecsételőhelyen kezdtem. Innentől körülbelül negyed órát kellett sétálnom, hogy elérjem a Kálvária-hegyet és besétáljak az erdőbe. Én most nem sétáltam fel a Gomba-sziklához, hogy cserébe több idő jusson a rám váró panorámák fotózására. Most is, mint az utóbbi túráimon mindig, a sár próbált hátráltatni, ezúttal azonban nem volt nagy befolyásoló tényező. Miután a Kálvária- hegynél beléptem az erdőbe, lassú, majd egyre intenzívebb emelkedésbe kezdtem, hogy elérjem a Nagy-Szénás csúcsait. Közben volt szerencsém egy őzikét látni, és egy Hóvirág csoportba is belefutottam.

Határ kő
[E4] Országos Kéktúra
Miután felértem a Nagy-Szénásra, hosszabb időt is eltöltöttem itt, függetlenül attól, hogy erős szél fújt.

Egy ismerős kilátó. A Csergezán Pál kilátóhoz még tavaly októberben volt szerencsém
Kilátás a Nagy-Szénásról



 A pihenő után már lefelé vezetett az utam, egészen a végcélig, a Zsíros-hegyig. Útközben elhaladtam a Nagy-Szénási turistaház emlékműve mellett, majd rövidesen elértem Nagykovácsi külterületeit is. 

A Nagy-Szénási turistaház emlékműve, amelynek felírata számomra már gyakorlatilag olvashatatlan volt. Az épületet az emberi hanyagság tüntette el
Megtekintettem a Bányászemlékművet, majd elsétáltam a Zsíros-hegyi kilátóponthoz, hogy ott megvárjam a naplementét. 

A Bányászemlékmű, amelyet néhány meghagyott tartóoszlop testesít meg




A végcél, a Zsíros-hegy - Muflon Itató volt. Az Itató előtt található a pecsételő, amelytől pár lépésnyíre egy újabb széthordott turistaház áll, a Zsíros-hegyi
Megvártam a naplementét, az Alsó Zsíros-hegyi kilátóponton
Ezt a képet nem hagyhattam ki... :) Hal és Titanic az Itatóban
Mivel nagyon jó időt mentem, ezért jutalmam két-két pohár forralt bor volt, melyet a szakasz másik pecsételőhelyén, a Muflon Itatóban fogyasztottam el. Itt nagyon jót beszélgettem az Itató tulajdonosával, olyannyira, hogy rám is sötétedett. Bár ez a túra is bőven igénybe vette az izmaimat, a kilátás és a Muflon Itató barátságos légköre mindenképp kárpótolt engem, összességében tehát elmondhatjuk, hogy ez a nap is egy kellemes szombati napként marad meg az emlékezeteimben.


A mai túra útvonala:

   Piliscsaba vá.-
  Kálvária-hegy-
  Kőris-völgy-
  Nagy-Szénás-
       Nagykovácsi, Zsíros-hegyi turistaház (Muflon Itató)


2016. február 5., péntek

Országos Kéktúra (15. számú, OKT-152): Pilisszentkereszt- Kevély-nyereg

A Pomázról induló buszról a Pilisszentkereszt, Pilisszántói elágazás megállóban szálltam le, ugyanott, ahonnan korábban a dobogókői túrát kezdtem. Ezúttal is a Szabadság téren található vegyesbolt-kocsma ablakrácsához rögzített bélyegzőt használtam, a magammal vitt párnára szükségem volt.
A településről kiérve nemsokára a gyönyörű pilisszentkereszti Szurdokban haladtam. A sziklás-köves Dera-patak fahidakkal, az avarral borított meredek domboldalak itt-ott kibukkanó sziklákkal, a felettem összeboruló fák igen hangulatossá tették ezt a szakaszt. Néhol erősen lejtett oldalirányban az út, ezért itt nehezebben haladtam a sárban.

A pilisszentkereszti Szurdok...
A szurdok végében a pihenőnél leültem egy padra, ittam egy kicsit és elfogyasztottam egy-egy szendvicset.
Továbbindulás után egy ideig kényelmes úton haladtam, majd egy sík legelőterületre értem ki, előttem kicsit messzebb Csobánka házai és az azt körülvevő hegyek, például a Kevélyek látszottak.
A legelőn találkoztam két szép fekete legelő lóval.

Legelésző lovak, háttérben Csobánkával
Készítettem pár képet és mielőtt továbbindultam volna az erdőbe vezető kék úton, a fák és cserjék takarásában egy pottyantóst vettem észre :)

Mátraházi kresztábla eddig mindent vitt, de a fák közé bújtatott pottyantós sem rossz... :)
Hirtelen emelkedni kezdett az út, majd ezt követően elhaladtam a Szent-kút kápolnája mellett. Nemsokára egy szélesebb útra értem ki, mely egyben autóút is. Kis séta után letértem a kék jelzésről, hogy felkeressem a Macska-barlangot. Két út közül választhattam: egy nagyon meredek rövidebb és egy konszolidáltabb, hosszabb állt rendelkezésre. Odafele a hosszabbikon ereszkedtem, ami saras és kavicsos volt, a jelzések pedig nem mindig mutatták egyértelműen, merre kell menni, így többször is szükségem volt a GPS iránymutatására. A Macska-barlangba nem mentem be, a meredek, szűk bejárata nem volt olyan vonzó, viszont tartottam egy kisebb pihenőt és készült pár fénykép is.

A Macska-barlang megközelítése már maga egy kihívás volt, a bejáratnak nevezett lyukon inkább nem mentem be
Visszafele a rövidebb, igen meredek ösvényen kapaszkodtam fel. Aránylag hamar feljutottam rajta, lefele viszont nem lett volna nyerő, nem bántam meg a korábbi döntésemet!
A kék jelzésre a Csobánkai-nyeregnél csatlakoztam vissza. Egy kicsit elsétáltam jobbra, ahol gyönyörű szép kilátás tárult elém. Ha nem figyelek eléggé, könnyen elgyalogolhattam volna mellette!

A Kis-Kevély...
Kereszteznem kellett a főutat, egy kicsit ereszkedtem majd nemsokára kezdődött a kaptató. Letértem a sárga jelzésre, hogy megtekintsem a Kevély oldalából nyíló Mackó-barlangot. Itt is meredek emelkedő várt rám, sárral, oldalirányban lejtő úttal. Besétáltam a barlangba, készítettem kintről és bentről is pár fényképet.

A Mackó-barlang kintről...
...és bentről
Szerencsére mire kijöttem a barlangból, már lement a nap. Még nem volt sötét, azonban már hűlt az idő, megfagyott a sár, így annak ellenére, hogy továbbra is oldalirányban lejtő úton kellett haladnom, már valamennyivel könnyebben sétálhattam. A Kevély-nyeregben pecsételtem, majd leültem a padhoz, ettem, ittam, pihentem egy kicsit. Itt már szükségem volt az elemlámpára. A kék úton kezdtem ereszkedni, ugyanott, ahol a múltkor felértem, azonban ezúttal a sárga útra tértem rá, mely Pilisborosjenő központjába vezetett. Ez az út immár széles és kényelmesebb volt, így nem jelentett gondot a haladás, a kis elemlámpás esti séta pedig kifejezetten hangulatos volt. Elég szerencsétlen időpontban érkeztem meg a Pilisborosjenő központjában fekvő buszmegállóba, sokat kellett várni a buszra.
Eddig talán legszebb, ugyanakkor legfárasztóbb túrám volt ez. Egyébként is sok emelkedővel kellett megküzdeni, főleg ha az ember meg szerette volna tekinteni a barlangokat, de a sár különösképp nem kedvezett nekem.


A mai túra útvonala:

       Pilisszentkereszt, Pilisszántói elágazás-
   Dera-patak, szurdok-
     Macska-völgy-
 Macska-barlang-
   Csobánkai-nyereg-
 Mackó-barlang-
       Kevély-nyereg (Rédlinger Adolf út)-
 Magas-erdő-
  Pilisborosjenő, Fő utca