Országos Kéktúra (3-as számú, OKT-035-036): Gyöngyösi csárda- Keszthely

Mivel a mai napra záporos idővel kellett számolnom, gondoltam egy nagyot és a legközelebbi aszfaltos túrára esett a választásom, ami a Gyöngyösi csárda és a Keszthely közötti szakaszt jelentette.

A Gyöngyösi csárda bár Rezihez jóval közelebb van, közigazgatásilag Cserszegtomajhoz tartozik. Túrámat innen indítottam a szokásos pecsételéssel. 

A forgalmas 7331-es út melletti első kilométer nem volt valami kellemes, de ennek egy határozott balos hajtűkanyar vetett véget és a jelzés egy jól járható, murvás útra vitt. 

Ezen az úton folytatódott a túra körülbelül két kilométeren keresztül. Ezt követően az út jellege megváltozott, a jól járható murvás útból földút, majd keréknyom lett. Jobbra térve dzsindzsás területre értem, mely mellett az út is erőteljes emelkedésbe kezdett. A kaptató vége már az erdőbe vitt. A jelzéseket követve először balra, majd 500 méter megtétele után ismét balra kellett fordulni. Még szinte bele se jöttem az erdőjárásba, amikor rendezett telkek sora kezdett feltűnni az út szélén. 

A földútból aszfaltút lett, ami már azt jelezte, hogy elértem Hévíz határát. A hosszú Dombföld utcán végighaladva elsőként az egregyi Árpád- kori Szent Magdolna templom késztetett megállásra.

A Szent Magdolna templom Hévíz határában

A Szentlélek templom, Hévíz legnagyobb befogadóképességű temploma

Ekkor azonban már eleredt az eső, de tekintve, hogy a túra útvonalának nagy része innentől már burkolt úton haladt, kevésbé hátráltatott a haladásban. A Szent Magdolna templomot követően kihalt vendéglátó egységek sora következett, majd ezt a kertvárosias lakövezet követte. A jelzések végigvezettek a forgalmas Széchenyi utcán, majd a Hévízi fürdő híres bejáratánál kereshettem a pecsétet. 

A fürdő Deák Ferenc téri bejárata

Gyaloglás a tó mellett

Szerencsémre ekkor csendesedett, illetve állt el az eső, így kevésbé kellett tartanom attól, hogy a füzetem esetleg elázik. Tekintve, hogy az OKT táblára felfüggesztett pecsételő minden része vizes volt, egy kisebbfajta művészet volt tisztességes lenyomatot szerezni, amivel azért szépen elment az idő. De nem csak a pecsételéssel, hanem a város fotózásával is repkedtek a percek, ugyanakkor ennyi látványosság mellett vétek lett volna csak úgy elsétálni. 

A Hévízt Keszthellyel összekötő bicikliút

A Kéktúra megkerülte a tavat, majd a Hévízt Keszthellyel összekötő bicikliútra vitt. Hosszú, egyenes, monoton gyaloglás következett. Keszthely határában ismét elkapott az eső, mely ezúttal rövidebb életűnek bizonyult az előbbinél. A 71-es úton átkelve, az idő szűke miatt erőltetett menetben értem a keszthelyi Festetics kastélyhoz, hogy ott több időm legyen fotózni, pihenni. A kastélynál azonban többen megtaláltak azzal a szándékkal, hogy örökítsem meg őket az épülettel. Alapesetben szívesen teszek eleget az ilyen kéréseknek, de nem akkor, amikor a vonat indulása előtt vagyok egy órával és saját képem még nincs az épületről. Miután mindenkit elhajtottam az elkészült képekkel és a sajátomat is megfelelőnek tartottam, a következő megállás a tervek szerint immár a keszthelyi vasútállomás volt. 

A híres Festetics- kastély. Mire ideértem már kisütött a nap, így "szerencsémre"  ellenfényben fotózhattam a város egyik legnagyobb turisztikai látványosságát...

A jelzés a továbbiakban a Vajda János Gimnázium érintésével a Helikon parkon át vezetett, ahol szintén rengeteg időt el lehetett volna tölteni, ha épp olyan a közlekedés, hogy erre lehetőség nyílik. De nem nyílt, olyannyira nem, hogy a vonatindulás előtt 7 perccel értem a vasútállomásra és a szükséges teendők után 3 perccel az indulást megelőzően szálltam fel a vonatra...

A Vajda János Gimnázium épülete, a Helikon park közelében

Visszatekintve többszörösen is jól döntöttem akkor, amikor az időjárást figyelembe véve, a 3-as számú túra 35-ös és 36-os szakaszát választottam úti célul. Egyrészt mert Hévíz és Keszthely környéke csodálatos, teli látványossággal, amihez egy Kéktúrás bejárás édeskevés. Ez megint csak az a része az országnak, ahová mindenképp érdemes visszatérni, szigorúan több napra. Másrészt azzal, hogy egy aszfaltos túrát választottam, nem kellett a dagonyával és sárral küzdeni és attól tartani, hogy leparancsolnak a buszról, esetlegesen a vonatról.

 

A 3-as számú túra Gyöngyösi csárda és Keszthely közötti szakaszával megkezdődött a Balaton felvidék bejárása az Országos Kéktúra útvonalán.

A mai túra útvonala:

   Gyöngyösi csárda-

   Egregy- Pityókás- 

   Hévízi- fürdő-

  Keszthely, vadaskert-

  Keszthely, Festetics- kastély-

   Keszthely, vasútállomás

Országos Kéktúra (8-as számú, OKT-085): Borzavár- Zirc

 Két héttel azt követően, hogy hazautaztam Borzavárról a nem túl pozitív Kőris- hegyi élményeimmel, most újra a településen találtam magam. Bár még náthásan, de jóval frissebb állapotban indultam neki a maradék négy kilométernek, ami még hátra volt az egész 8-as túrából. Mivel a 4 km megmosolyogtatóan kevés, ezért volt idő bőven fotózni. 

A településről kiérve ezúttal már nem tévesztettem irányt és nem egyenesen, hanem a közúttal megegyező irányba, jobbra fordulva folytattam az utam. A kaptatót így sem úsztam meg, egy szűk, sáros ösvény vezetett fel a Pintér- hegyre. Az erdő fent a késő őszi képét mutatta. Már nyoma sem volt a lehulló zöldessárga lombkoronáknak, helyét átvette a köd és a csupasz fák látványa, amely egyfajta misztikumot kölcsönzött az egész környéknek. Ennek és a múltkori túrához képest jó erőlétnek köszönhetően annyira nem is bántam, hogy újra itt vagyok, jobb volt ez így, mintha akkor folytattam volna a túrát kimerülten a sötétben. 

Útban Zirc felé

Bányászemlékmű Zircen

Zirc, Deák Ferenc utca

A Zirci Apátság

Korabeli turistaút térkép a zirci felvételi épület falán

A hegy megmászását követően sem voltak olyan jók az útviszonyok. A falevelekre lecsapódott pára miatt az út végig csúszós és sáros maradt egészen addig, amíg ki nem értem Zircre. 

Zircen aztán volt idő megtekinteni az Apátságot is, igaz be most sem mentem. Annak egy külön napot szánnék, mint oly sok másnak az Országos Kéktúra mentén, amit idő hiányában többségében csak felületesen, vagy egyáltalán nem tudok megtekinteni.

Mivel a 4 kilométeres séta még nézelődéssel, fotózással együtt sem volt több 2-3 óránál, elhatároztam, hogy pecsételést követően, ezúttal Észak felé, Győr érintésével indulok haza. Így első alkalommal vonatozhattam végig a Bakonyvasút legszebb részein. 

Érkezés a 319-es remot Csörgővel Győrbe

Ezzel a párás, ködös, késő őszi idővel búcsúzott tőlem a Városlődtől Zircig tartó 8-as túra, melyet idő és időjárás függvényében a 7-es túra Kab- hegyi szakasza követ majd.

A mai túra útvonala:

   Borzavár-

  Pintér- hegy-

    Zirc, vasútállomás