Az újévet az OKT tekintetében a 25-ös számú, Boldogkőváralja és Encs közötti szakaszával nyitottam, mely közel 6 év után a bejárt szakaszok figyelembevételével az eddigi legkeletibb kiszemelt túraútvonal. Boldogkőváraljára már az eljutás sem volt teljesen zökkenőmentes, sőt a figyelmetlenségem okán sikerült a szomszédos faluban leszállnom, így jócskán elvesztegetve a túrára fordítható időből. A várhoz így aztán esélyem sem volt felmenni, de a borult, párás időben amúgy sem lett volna sok értelme. A mintegy 13 kilométeres túra első két kilométere "természetesen" közúti gyaloglás volt.
 |
| A majd egy órás átszállási időbe ez is belefért: Hidasnémeti felől érkezik a 34-es Gigant "classic Bhv-s" szerelvényével Forró- Encs vasútállomásra és indul tovább Miskolcra |
 |
| Immár Boldogkőváralján |
 |
| A jelzés közvetlenül a vár előtt vezetett el. Az idő szűkössége és az időjárás miatt a várat el is engedtem... |
 |
| Boldogkőváralja határában- visszatekintés a távolodó Zemplénre. Még bőven lesz itt keresnivalóm... |
Az eseménytelen talpalást követően a jelzés a boldogkőváraljai vasúti megállóhelyhez vezetett, ahol lehetősége van pecsételni annak, aki nem akar felsétálni a várhoz. Én is itt pecsételtem, bár az előre nem jelzett erős szél alaposan megnehezítette a dolgomat. A lepusztult megállóhelyet elhagyva a jelzés a síneken túlra vitt. Bár a 98b jelzésű vasútvonal nem a sűrű menetrendjéről híres, ettől függetlenül bíztam abban, hogy esetleg sikerül lekapni egy erre kószáló Bz-t, Dácsiát, bármit- háttérben a Zemplén hegyvonulataival. Sajnos ezúttal sem volt szerencsém, így ennek tudatában folytattam az utam Hernádcéce, majd Gibárt érintésével Encs felé, ezúttal már a szántóföldek határában a földúton. Másfél kilométer gyaloglást követően az út bevezetett Hernádcécére, mely az első közbenső pecsételőpont volt a túra során.
 |
| Újabb visszatekintés- előtérben a boldogkőváraljai vasúti megállóhellyel. Itt azért bántam, hogy nem jött semmi |
 |
| Hernádcéce. Az első közbenső pecsétet itt kellett megkeresni. A település külterülete nem épp a legbizalomgerjesztőbb arcát mutatta.. |
Mivel a Kéktúra lényegében csak érinti Hernádcécét, a pecsételést követően szinte azonnal magam mögött hagytam a települést. Újabb szántóföldes gyaloglás következett amit én összességében élveztem. A hátam mögött hagyott Zemplén vonulatai most bal kéz felől intettek búcsút, majd az enyhe leejtésnek köszönhetően eltűntek a dombos szántóföldek mögött.
 |
| Utolsó pillantások a Zemplénre. A túraútvonal ezt követően a gibárti temető mellé ért, majd észak-nyugat felé fordulva a 39-es főút vonalát követte |
Bár a Zempléntől ideiglenesen el kellett búcsúznom, a túra így sem lett egyhangú. Ugyanis a táj csendjét hamar felverte a jobbról mellém érkező Hernád csobogása. Gibárt közelségét a helyi temető jelezte, majd a jelzés rávezetett a 39-es út nem teljesen veszélytelen szerpentines szakaszára. A község központjába érve átsétáltam a Hernád feletti közúti hídon, majd a főútról letérve a Petőfi Sándor utca végén található, 1903-ban átadott Gibárti Vízerőmű kapujára rögzített pecsételő segítségével hitelesítettem az itt tartózkodásomat.
 |
| A Gibárti Vízerőmű kiállított turbina és generátor gépcsoportja a község központjában. A Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyár Részvény Társulat által gyártott gépcsoport 115 évig üzemelt a Vízerőmű részeként |
 |
| A Hernád közúti hídja Gibárton |
 |
| A Gibárti Vízerőmű bejárata- a másik közbenső pecsételőhely |
A pecsételés után nem maradt más, mint egy 4 kilométeres gyaloglás a 39-es úttal párhuzamos bicikliúton- egészen Encsig. Ez a szakasz már látnivalóban elég szegényes volt, így be is tudtam hozni valamit abból az elvesztegetett időből, ami a nap elején felhalmoztam. Encsre már szürkületben érkeztem, cserébe a Kassa felől érkező Hernád IC-re mindössze 20 percet kellett várnom.
A mai túra útvonala:
Kunhalom-
39-es főút-
Boldogkőváralja-
