Téli hangulatban a Normafán

Hiába van január, ma már bizony eljutottunk oda, hogyha télen nagyobb mennyiségű havat szeretnénk látni, akkor autóba kell ülnünk és irány a Kékes, vagy a Nagy- Hideg- hegy. A Budapest környéki hegyekben is nagyrészt 2-3 centis, jellemzően olvadó, tiszavirág életű hóréteg szokott összejönni. Most azonban úgy tűnt, hogy kedvezőbbek lesznek az időjárási feltételek a kialakuló hó mennyiségét és minőségét tekintve. Dönteni kellett, hogy idén is bevállalok egy havas Kéktúrát, vagy fogom Ferikét és felhozom a Normafára.

Ösvény a Normafán- csütörtök este

Másnap irány az Erzsébet- kilátó

Végül az utóbbit választottam, hogy minél több emléke legyen a havas erdőről.

Miután egy-két nappal korábban már "be reklámoztam" a havazást, tegnap este izgatottan ültünk fel a 21-es buszra. A kezdeti optimizmusom az út előrehaladtával egyre csökkent. Már Svábhegynél jártunk, amikor még mindig csak az eső esett. A gyermek arcán is látni véltem a csalódottságot, amikor is néhány megállóval a gyermekvasút előtt az esőt havaseső, majd hó váltotta és elkezdett kifehéredni a táj.

Útban felfelé

A libegőnél már jóval több hógolyózásra is alkalmas hó volt

Bár messze nem az a mennyiség jött össze amire számítottam, még így is nagy volt a boldogság, hogy lehetett hógolyózni. :) Mivel már este volt és a Normafát nem fenyegette a halmazállapot váltás, ezért elhatároztuk, hogy másnap délelőtt újra feljövünk.

Másnap -péntek lévén- alig lézengtek a környéken. Az erdő egészen más arcát mutatta, mint csütörtök este és a hómennyiség is szépen gyarapodott. A buszról leszállva természetesen azonnal hógolyózni kellett- gyakorlatilag kifulladásig. Végül sikerült a gyermeket meggyőzni , hogy sétáljunk fel a kilátóig, motiválva azzal, hogy jó eséllyel a libegőnél még több hó lesz. Ez így is lett, az oda vezető út pedig egy természeti csoda volt.

Felértünk az Erzsébet- kilátóhoz

Kimerítő hógolyózás után, immár lefelé

Végül egy teljes napot töltöttünk el a János- hegy környékén, Ferikének pedig remélhetőleg örök emlékként marad meg az ott eltöltött idő...