Országos Kéktúra (9-es számú, OKT-096): Bakonykúti- Fehérvárcsurgó

Sok minden változott az utolsó gerecsei Kéktúra óta. Ami a lényeges: Márti pár nappal a túra után Svájcba költözött, illetve azóta Évi nemcsak a túratársnőm, hanem a Párom is lett. ❤

A március 4.-i szombat volt hosszú hetek után az első olyan nap, amikor kellemes meleg volt és napsütés. Igaz, a szél rontott a hőérzetünkön, de a kedvünkön nem, így is örültünk Évivel, hogy egy kicsit kimozdulhattunk otthonról, a többhetes mínuszok és ónos esők után ami a telet jellemezte. 

Mivel régen tettünk meg hosszabb távokat, ezért először egy olyan szakaszt kellett választanom, ami mindkettőnk számára egyfajta bemelegítésként is szolgál, mert nem örültünk volna egy "rögtön sziklamászós" szakasznak. Ennek megfelelően a már bejárt túraszakaszaim nyugati végpontjától, Fehérvárcsurgótól terveztem elindulni Bakonykútiig, ami se nem túl hosszú, sem nem túl nehéz terep. A történet azonban annyiban változott a túra előtti napon, hogy az ellentétes K-Ny-i irány helyett, a megszokott NY-K-i irányt választottuk, így Bakonykútiról indultunk. A falu központjában pecsételtünk, majd nekiindultunk a 8 kilométeres bemelegítő távnak. Hamar elhagytuk Bakonykútit, átkeltünk a Hideg-Völgyi patakon, majd természetesen emelkedni kezdtünk a Bakonykútipusztai fennsíkig, ahol az emelkedés megszűnt és szintezve haladtunk tovább Bakonykútipusztáig, ami lényegében gazdasági épületek összessége. Megpillantottam az első urbex épületeket, ami gyakorlatilag pár falat jelentett, mintsem egy komplett lepusztult épületet. Az urbex helyek egyébként a mai túra jellemző látványosságai voltak.

Megjelentek az első romos épületek

Bakonykútipusztát elhagyva ismét enyhén emelkedésnek indult ösvényünk, majd ezt követően egy enyhe ereszkedéssel egy szántós mellé értünk. A szántó mellett körülbelül egy kilométert haladtunk, mikor Évi az úttól jobbra felmászott egy kisebb, de meredek töltésen és megpillantott egy hatalmas (vagy csak számunkra az) elhagyott bányaterületet. Ez akkora látványosság volt számunkra, hogy onnan továbbindulva fel sem tűnt, hogy időközben a Kék út már korábban jobbra kanyarodott a lábunk alól, fel a Bogrács-hegyre. 

Az idei első táj- panorámám, az ébredező Bakonyról készült

Panorámával is nehezen tudom szemléltetni a hatalmas bogrács-hegyi kőbányát

Némi kerülőt téve és egy szuszogtatósabb szakaszt letudva, visszatértünk a Kék útra, mely ezen a szakaszon egy jól járható földút volt. Már a túra elején aggódtam az esetleges sár miatt, mert a tavaly tavaszi szezonban szinte hetekig kellett kerülgetni a nagyobbnál nagyobb dagonyát. Most azonban óriási szerencsénk volt, ezúttal nem kellett ilyen tereppel számolnunk a túránk során. A  325 méter magas Bogrács-hegy tetején szép kilátás nyílt a környező tájra és településekre, többek közt Isztimérre és Székesfehérvárra. A hegytől folyamatos ereszkedésben voltunk, míg a Csúcs-hegy tövében ki nem értünk a 8203-as útra. 

Évi hívta fel a figyelmem ezekre a romokra, miközben sétáltunk lefelé a Bogrács-hegyről. Igazából gőzünk sincs, hogy itt korábban mi lehetett

A hátsó épületet lett volna igazán érdemes körbefotózni, azonban megközelíthetetlensége miatt felhagytam ezzel a gondolattal

A 8203-as út Isztimér felé

Megpillantottuk az első Hóvirágokat is

Az útról letérve gyakorlatilag már nem volt komolyabb emelkedés vagy ereszkedés a túra végéig. Az időközben becsatlakozott Piros úttal egy ösvényen haladtunk a Fehérvárcsurgói víztároló felé, megkerülve a Vontató-hegyet. A víztárolóhoz érve a Piros balra, mi viszont jobbra fordultunk egy aszfaltos útra, mely már a civilizációt és egyben lassan a túra végét is jelezte. Évivel egy kicsit megpihentünk a tóparton, a Kopasz-hegy tövében. 

A Fehérvárcsurgói- víztároló

Továbbindulva és megkerülve a tároló láposabb részeit, elsétáltunk egy romos mérlegelő mellett, melyen egy kicsit kiélhettem urbexes hajlamaimat. Ezt követően pecsételtünk a már jól ismert Becsali büfé bejáratánál.

Az egykori mérlegelő

 Az út innentől ismerős volt, hisz innen kezdtünk neki tavaly augusztusban a Fehérvárcsurgó- Bodajk szakasznak, aminek eredetileg a mostani túra is része lett volna, mivel azonban Bakonykúti térségében honvédségi gyakorlatozás folyt, ezért eltekintettünk akkor a mostani szakasztól.

Fehérvárcsurgóra érve elsétáltunk a Károlyi- kastély mellett a kastélyparkban, mely most még nagyon egyhangú képet mutatott.
Nem is tudom mit írhatnék zárszóként... Nemcsak a térképen, a valóságban is egy könnyen és jól járható szakasza a Kéktúrának, a 096-os szakasz. Semmi szívatás, semmi dagonya, csak a szép napos, ám szeles idő- madárcsicsergéssel. Mi élveztük! ☺

A mai túra útvonala:

   Bakonykúti-

  Bakonykútipuszta-

  Bogrács-hegy-

  Csúcs-hegy- 

    Vontató-hegy- 

   Fehérvárcsurgói-víztároló (Kopasz-hegy)- 

    Kincsesbánya (Fehérvárcsurgó)-

 Fehérvárcsurgó, Károlyi-kastély