Miután most egy ideig az Országos Kéktúra teljesítésére ritkábban lesz lehetőségünk, ezért a múltkori túrát alapul véve a jóval rövidebb és kismama barátabb Közép- Dunántúli Piros útvonalának bejárását tűztük ki célul. Pontosabban én tűztem ki célul, Évinek bármerre jó, csak hallhassa a kedvenc madarai csipogását. ☺
Egy szó mint száz, belevágtunk a Mórhoz legközelebb eső szakaszba. Hogy ne ugyanaz a túra legyen mint utoljára, ezúttal a várostól nyugatra, tehát a Bakonyba mentünk, pontosabban Mecsérre és onnan túráztunk vissza Mórra. A túraútvonal maga egyébként 296 kilométer hosszú, Zirctől Piszke településéig tart, érintve a Bakonyt, a Vértest és a Gerecsét. Lényegében ugyanazok a szabályok élnek itt is, mint a Kéktúra esetében, beleértve a túraszakaszokat és az azt lezáró pecsételőhelyeket. A pecsétek azonban (ahogy eddig véljük) nincsenek kifüggesztve, hanem "be kell kopogni érte", vagy ha nem találjuk a hivatalos pecsételőt, akkor ahogy a Kéktúra esetében, úgy itt is jó bármilyen más igazoló pecsét. A túraszakaszok leghosszabbika sem haladja meg a 17 kilométert így abszolút teljesíthető- egyelőre.
Mecsérre érve már gondban voltam, hogy hol tudok pecsételni, hisz a Kéktúra kifüggesztett pecsételőinek a koordinátái mindig megvoltak ekkorra, itt viszont- ahogy írtam- nem teljesen így működik a történet, ezért koordinátáim sem voltak. Viszonylag rövid keresgélés után bementem a környék egyetlen nyitva lévő közértjébe és kértem a boltos nénitől egy pecsételést. Csak később jutott eszembe, hogy két pecsétet kellett volna kérnem, hisz ide majd vissza kell jönnünk és pech, ha éppen akkor nem lesz nyitva...
A pecsételést követően megtettük első kilométereinket immár hivatalosan, a Közép- Dunántúli Piros pecsételőfüzettel a táskámban. Természetesen itt is egy emelkedővel indítottunk, ez azonban nem volt olyan nehéz, mint a Kék esetében többször. Hamarosan egy szántóföld mellé értünk, ahonnan elég szép kilátás nyílt a környező tájra és a Kelet- Bakonyra.
 |
| Kilátás a Kelet-Bakonyra |
Ezt követően utunk befordult az erdőbe, majd pár perc erdőben gyaloglást követően öt vaddisznóba botlottunk. Én nagyon örültem a találkozásnak, mert vadon még egyet sem láttam, nemhogy ötöt. A későbbiekben is mindenfelé vaddisznóra utaló nyomokra leltünk. Egy kisebb ereszkedést követően jobbról a Mária út csatlakozott a Pirosba, hogy aztán a Velegi-vízfolyáson való átkelést követően balra le is csatlakozzon onnan. Valahol ezen a környéken futottunk bele még négy vaddisznóba, amelyet sajnos ezúttal annyira nem láttunk tisztán, mint az előző esetben, hisz ahogyan korábban, most is menekültek attól a minimális zajtól, amit mi csaptunk a gyaloglásunkkal. A Velegi átkelés után nem sokkal véget ért az erdő, innentől újra a szántóföldes szakasz következett, nagyjából 500 méter hosszan, minimális emelkedéssel. Az emelkedést követően kiértünk Nagyveleg egyetlen és csapnivaló minőségű sokad rangú "főútjára". Itt hála Istennek mindössze 200 métert sétáltunk, majd lekanyarodtunk jobbra. Ezen a szakaszon a 12 kilométeres túra 60%-án már túl voltunk, ezért lepihentünk, sőt napoztunk is egy jó órát a kellemes időben. Az evés, ivás, napozás után folytattuk utunkat Mór felé a nyílt terepen. Valahol itt értünk be az őzek birodalmába, mert rengeteg őzikével futottunk össze a következő két kilométeren.
 |
| Őzike a hátunk mögött... |
 |
| ...és előttünk is |
Körülbelül két kilométer után tévedésből jobbra fordultunk és kiértünk a Mórt Zirccel összekötő forgalmas 8216-os útra. Sokat nem tévesztettünk, ezért már nem fordultunk vissza, előbb-utóbb így is az út szélén kellett volna gyalogolnunk. Nagyjából egy kilométeres útszéli gyaloglás után értünk be Mórra, ahol én megismerkedhettem a város ezen szegletével is. Átkeltünk az 5-ös vasútvonalon, majd a Deák Ferenc utcán végigsétálva, a Lamberg-kastélyban pecsételtünk. Ezzel befejeztük az első túránkat a Közép-Dunántúli Piros útvonalán.
A mai túra útvonala:
Mecsér (Mecsér-telep)- 
Velegi- vízfolyás- Nagyvelegi bekötőút- Tizenhatos- Hatvanhármas- Körmendipuszta- 
Mór, Lamberg- kastély
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése