Szerettem volna kimozdulni egy kicsit, ugyanakkor fáradt voltam ahhoz, hogy egy nagyobb túrát tegyek. Így esett a választásom a Merzse-mocsárra. A Merzse-mocsár egy természetvédelmi terület a XVII. kerület szélén. A Keleti pályaudvar irányából megközelíthető a Sülysáp felé menő személyvonattal, Rákoskertnél kell leszállni, onnan 15-20 perc gyalogút várt rám. Ez egy vizes-mocsaras terület. A felszín közelében levő vékony vízzáró réteg biztosítja, hogy megmaradhasson a víz. Korábban sok ilyen terület jellemezte Pest környékét, a Merzse ennek utolsó hírmondója. Az időjárás függvényében néha már-már olyan a terület, mint egy tó, máskor csak csöppnyi vizet látunk benne. A mocsár szélén egy szép kilátó fogadott engem. Felmászva a kilátóra, több madárfajt is meg lehetett tekinteni, többek közt szárcsákat és hattyúkat. A hattyúk kényelmesen úszkáltak és vadászták a vízből az élelmet. A szárcsák viszont állandó konfliktusban álltak egymással. Pár teknőst is megpillantottam, amint a víz felszínéhez közel lebegtek.
 |
| A Merzse-mocsár panorámaképe |
Jó panorámaképeket tudtam készíteni, azonban a madarakkal kevésbé voltam szerencsés, ide a (kezdők körében népszerű) 70-300 mm-es teleobjektív se elegendő.
 |
| Madárfotózásból még van mit tökéletesíteni, egyenlőre még csak ennyi sikerült |
A tanösvény végigvezet minket egy hosszabb úton, távolabb magától a mocsártól, a füzesek felé. Táblák mesélik el a mocsár történetét, mutatják be élővilágát. Rengetegféle madár énekelt, azonban még a lomb nélküli fákon is kitűnően elrejtőztek előlem és gyors repkedéssel nehezítették a dolgomat. A legnyugatibb oldalon azonban csalódás ért, mocsokkal, lerakott szeméttel találkoztam, a nyomor szélén álló emberek lakóhelye mellett vitt az út. Néhány lepusztult, feltöltődött kút mellett is elhaladtam, némelyik tele volt szeméttel is. Ezek a kutak a XIX. századból maradtak fenn. Visszafelé sétálva egy szántóföld mellett a szürkületben őzikét pillantottam meg.
 |
| Ha pár perccel később fotózom a pusztát, akár egy beugró őzikét is megörökíthettem volna :) |
 |
| Itatókút a 19. századból. A legtöbb mára elhanyagolt, eltömődött állapotban van |
A tanösvény nyugati részében csalódtam a kosz miatt, azonban magának a mocsárnak a területén érdemes eltölteni egy kis időt, az ember többféle állatot is megpillanthat.
Frissítve: 2016.07.06
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése