Mártival eredetileg úgy terveztük, hogy Kóspallagról folytatjuk túránkat kelet felé egészen Nógrádig, ezzel befejezve a 17-es túraszakaszt. Azonban már pár nappal korábban látni lehetett, hogy ezen a hétvégén is marad a 30 fok körüli a hőmérséklet, így jeleztem, hogy a világmegváltó, ambiciózus hegymászó hajlamomat most igazán félreraknám egy nyugisabb szakaszért. Ezért a Nagy Hideg-hegyre, illetve a Csóványosra is felvezető szakaszt most kihagytuk, folytattuk utunkat a 18-as túrával, illetve annak egy szakaszával, Nógrádtól Szendehelyig. Ez nem egy hosszú szakasz, mindössze 14 kilométer, de én szerettem volna felmenni a Nógrádi várba ha már Nógrádon vagyunk és ismerve magamat, egy ilyen helyen lazán elfotózgatok 1,5-2 órát, utána viszont nem szerettem volna rohanni csak azért, hogy egy 20-25 kilométeres szakasz teljesítve legyen.
Mártival 9-kor találkoztunk a Nyugatiban, majd Vácig vonatozva ott Bz-re szálltunk, hogy aztán azzal egészen Nógrádig utazhassunk. A 75-ös vasútvonal (Vác-Balassagyarmat) egyenesen a Börzsöny szívében visz minket keresztül, ennek eredményeképpen olyan természeti látványosságokban volt részünk, mellyel nem sokszor találkozik az ember ha vonattal (bocs Bz-vel) utazik.
Nógrádra érve a vasútállomáson pecsételtünk, majd elindultunk ellenkező irányba, fel a várba (a Nógrádi vár képes beszámolója
itt). Nagyjából 1-1,5 óra ott tartózkodás után már Nógrádból tartottunk kifelé az Országos Kéktúra turistaútján.
 |
| Soha nem gondoltam volna, hogy egyszerre két bicskám is lesz :P Köszi Márti! |
 |
| Nógrádon |
 |
| Napi retro (ÁFÉSZ), ezúttal Nógrád külterületéről |
A települést elhagyva enyhe emelkedésbe kezdett az ösvény. Egy mezőn keresztülhaladva botlottunk bele az első komolyabb panorámába, amit nem a vár nyújtott nekünk.
 |
| Panoráma Berkenye felé, háttérben a Cserhát |
 |
| Visszatekintve Nógrád, és a Börzsöny hegyvonulata jelenik meg |
Fotózás után beértünk az erdőbe, amelynek köszönhetően megint csak 2-3 fokkal volt hűvösebb, mint kint a mezőn. Az út itt még mindig enyhe emelkedésben volt, helyenként dagonyával nehezítve a haladást.
 |
| Nem szabadulok a kötött pályától :P Ez a sínszál jelenleg egy magánterületi sorompó szerepét tölti be |
Az erdőből egy tisztásra jutottunk, amely már ismerős volt a Bz-ből kitekintve. A tisztáson keresztülhaladva, nagyjából 200 méter után kereszteztük is a 75-ös vasútvonalat. Itt egy kicsit megálltunk, mert meg szerettem volna nézni telefonon, hogy jön-e esetleg valami. Bár nem vagyok oda a Csehszlovák motorkocsikért, egy fotót mégis csak megér a történet a Börzsönnyel a háttérben naphelyesen, feltéve ha nem kell órákat várni rá- gondoltam magamban. A telefonomon kutatva láttam, hogy épp akkor kereszteznek Berkenyén, így arra kértem Mártit, hogy várjuk meg a szerelvényt.
 |
| Nem kellett sokat várni a Nógrád felé haladó mini Bz anakondára. |
Bz fotózás után indultunk tovább a Nagy-Kő-hegy felé. Innentől kezdve utunk erősebb emelkedésbe kezdett. A vasúttól nagyjából 100 méterre, balról kiágazott a Kék Plusz, mellyel később még találkoztunk Magyarkút után. Az emelkedés kb. 400-500 méteren keresztül tartott, majd 340 méteres magasságban megszűnt, onnantól pedig szintezve haladtunk tovább a hegy oldalában. Eddig szemből egyetlen emberrel sem találkoztunk- egészen idáig. Akit akkor viszont megláttunk, attól leesett az állunk: egy igazi vándor haladt el mellettünk... Nagy, bozontos szakálla volt és a haja is elég rendezetlennek tűnt. Cipője nem volt és mindössze egy mellényt, illetve egy rövidnadrágot viselt. A kezében egy partvisnyél, melyet a vállára támasztva, a végén egy kis zöld csomagocska himbálódzott. Tipikusan olyan ember volt, mint akit a Magyar Népmesékben láthattunk. A találkozás után még többször szóba került, elemeztük, hogy vajon mit vihetett magával, mennyivel teljesebb, nyugodtabb életet élhet mint mi, akik majd a túra után visszatérünk a rohanásba. Az is elgondolkodtatott, hogy miközben nála alig volt valami, nálam gyakorlatilag kész hadifelszerelés volt 2x2 liter vízzel, 3 szendviccsel, bicskával, elemlámpákkal, kullancsriasztó permettel, zsebkendővel és a fényképezőgépemmel, illetve annak tartozékaival...
A Nagy-Kő-hegy tetején bámulatos kilátás tárult elénk a Börzsönyre, illetve a Dunakanyarra. Itt volt egy nagyon takaros, fából készült pihenő is, ezért itt ebédeltünk meg.
 |
| Kilátás a Börzsönyre, a Dunakanyarra és Szokolyára |
Evés és pihenés után folytattuk utunkat immár Magyarkút felé, ahol a következő pecsét várt ránk. Az ösvény innentől kezdve gyakorlatilag végig kényelmes ereszkedésbe kezdett, többször földúton haladva.
 |
| Magyarkút felé ilyen gombákba botlottunk |
 |
| Ezt sokat nem fotózgattam, mert egy pók tenyészet volt... |
 |
| Lefelé még egy kis békát is találtunk |
Magyarkútra érve besétáltunk a helyi kocsmába, ott tartottuk a következő pihenőt. Kávézás, üdítőzés után pecsételtünk a kocsma oldalában található Irma-forrásnál, majd indultunk tovább az aznapi végcél, Szendehely- Katalinpuszta felé.
 |
| Az Irma-forrás |
 |
| Elhagyott szoc' faházak Magyarkúton |
Magyarkúttól egy széles erdészeti úton haladtunk az erdőben, párhuzamosan a Keskeny-bükki-patakkal. Időközben becsatlakozott a Kék Plusz is, mely még a vasútnál ágazott ki az Országos Kékből. Az erdészeti útból néhány kilométer után egy szokványos földút lett.
 |
| Aranyoskút |
 |
| Nevesincs tisztás Magyarkút közelében |
 |
| Egy kicsit később, visszatekintve |
A földúton olyan jól lehetett haladni, hogy észre sem vettük, ahogy a Kék jelzés letér jobbra egy kis ösvényre, ami levisz minket a patak völgyébe. Egy kis kitérő után visszasétáltunk a letéréshez, majd a völgyben egy kis fahídon átkeltünk a patak felett. Ezt követően egy újabb jobbos kanyar jött, mely után egy szélesebb turistaúton folytattuk utunkat, egyre meredekebb emelkedésben.
 |
| Miközben a Kék út jobbra tért a Keskeny-bükki-patak völgyébe, mi lazán továbbsétáltunk a széles, jól járható földúton és hosszú percekig nem is tűnt fel, hogy már rossz irányba haladunk. Viszont ennek köszönhető, hogy megcsodálhattunk a közelben lévő halastavat |
 |
| [E4] Országos Kéktúra |
Nagyjából 400 méter után az emelkedés megszűnt, kiértünk az erdőből egy mezőre, mely már Szendehely közvetlen közelében húzódott.
 |
| A táj Szendehely közelében. |
Az úttól nem messze egy vadászles állt, melyre szerettem volna felmászni, hogy elkészíthessen a naplementés képeimet. A leshez közeledve láttam, hogy az elég rozzant állapotban van, de próbáltam megkerülni, hogy jobban megbizonyosodhassak az állapotáról. A les közvetlen közelében nem volt lekaszálva a fű, így a derékig érő növényzetben gázoltam, mikor éreztem, hogy valami szúrósba léptem bele. Az első percekben meglehetősen kellemetlen volt, le is tettem arról, hogy oda felmásszak. Márti viszont utánanézett annak, hogy mibe is léphettem bele. Míg én más helyet találtam a napnyugta fotózására, ö talált egy deszkadarabot, melyből egy hatalmas szög állt kifelé. Minden bizonnyal ez korábban a leshez tartozott, de idővel leszakadt onnan és én voltam az első "szerencsés" aki ráléphetett.
 |
| Vadászleses panoráma helyett... |
A veszélyes, szöges deszkát biztonságosabb helyre helyeztük, majd túránkat tovább folytatva, hamarosan beértünk Szendehelyre.
 |
| Nem messze a vadászlestől, egy szép kis kápolnára bukkantunk |
 |
| A településen keresztülhaladva több Jézus szobor mellett vitt el az utunk |
A 2-es útra kiérve, egy csárda bejáratánál pecsételtünk. A 18-as túra börzsönyi szakasza itt véget ér, bár a Kéktúrás füzetünk már ezt a szakaszt is a Cserháthoz tartozónak tekinti, szerintünk az igazi cserháti Kéktúra csak most kezdődik. Nekünk azonban még van dolgunk a Börzsönyben, meg kell másznunk a Nagy-Hideg-hegyet és a Csóványost is. Számomra még mindig nem volt az a durva meleg, mint akkor ott Pusztamaróton, de meg kell hagyni, szerintem jól döntöttünk, mikor erre a túraszakaszra esett a választásunk, mely számomra eddig az egyik legkönnyebben járható szakasza volt az Országos Kéktúrának.
A mai túra útvonala:
Nógrádi vár-
Nagy-kő-hegy-
Magas-hegy-
Magyarkút, Irma-forrás-
Keskeny-bükki-patak völgye-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése