Az Országos Kéktúra keretein belül először léptem át a Duna vonalát és folytattam tovább az utamat a Börzsönyben, csatlakozva ezzel a bejárt Kéktúra szakaszom keleti végéhez. Mint mostanában majdnem mindig, Márti is csatlakozott hozzám, hogy együtt teljesítsük a Kóspallagtól Nagymarosig tartó Kéktúra szakaszt. A túra különlegessége, hogy augusztus 20. révén szerettük volna egy tűzijáték nézéssel megkoronázni a napot, idő függvényében Budapesten, vagy a nagymarosi Julianus barát kilátótoronyban- feltéve, ha a Dunakanyarban akad ilyen jellegű program.
Utunkat a kóspallagi római Katolikus templom mellől kezdtük, majd egy kb. egy kilométeres aszfaltos út menti séta jött, egészen a Kisinóci turistaházig ahol az első pecsételőnk volt.
 |
| Túránk a kóspallagi római Katolikus templomtól indult |
 |
| A számomra egyik legkedvesebb épület, a Kisinóci turistaház |
Mind az épülethez, mind magához a Börzsönyhöz rengeteg emlék fűz, hisz nagyon sokat kirándultam erre általános iskolai éveim alatt. Azóta nagyon szépen rendbe rakták az épületet, mely mellesleg a kastélyszerű kinézetével nekem abszolút kedvencem legalább 16-17 éve.
A pecsételés után a turistaháztól még kb. 100 métert kellett gyalogolni azon az aszfaltos úton, amelyen jöttünk Kóspallag felől, ezúttal viszont már a Kék jelzést követve. 100 méter után egy erős balos kanyarral betértünk az erdőbe, követve az Országos Kék és a Sárga Négyzet közös ösvényét.
 |
| Indul a buli! |
 |
| A túra első fele nem igazán a nagy panorámás szakaszokról szólt, így több figyelem hárult a részletekre |
Hogy érezzük a törődést, rövidesen egy patak átkelésével kezdtük a mókát, megspékelve egy kis ereszkedés-emelkedéssel, hogy aztán az általunk kevésbé imádott irtásra érjünk ki, annak minden varázsával meghintve (csalán, -nekem- kánikula). Az irtás után egy újabb patak következett, majd egy durvább emelkedés, amely hamar enyhe ereszkedésbe váltott.
 |
| Az irtásfoltok pozitív hozadéka :) |
 |
| A második patakátkelést követően, azonnal emelkedni kezdett az ösvény |
Lassan lehetőségünk nyílt az első tájképek elkészítésére, illetve a kóspallagi Kálváriák és vallási emlékhelyek megcsodálására is.
 |
| Az első komolyabb kilátás a Börzsönyre |
 |
| A Kék út visszavisz oda ahonnan jöttünk, Kóspallagra |
A Kéktúra útvonala bevitt minket Kóspallagra, ezáltal gyakorlatilag ugyanoda értünk le, ahonnan korábban elindultunk.
 |
| Kóspallag határában |
 |
| Szép település a Börzsöny ölelésében |
Sajnos már nem találtam itt azt a nénit, akitől pár évvel ezelőtt még lekvárt és mézet tudtunk venni, egy spontán "céges" kirándulás alkalmával. Keresztülhaladtunk a község főutcáján, majd azt elhagyva nem sokkal később egy útelágazódáshoz érkeztünk, melynek környezetében egy pihenő is volt padokkal, így ott elfogyasztottuk a második reggelinket (az első felvonás még a vonaton volt, a Márti által készített fitnesz palacsinta kíséretében).
 |
| Jézus szíve, a római Katolikus templom oldalában |
 |
| A település főutcája |
 |
| Éééééés egy kis retro!! Kutak együttállása Kóspallagon :) |
 |
| Jézus szobor a község határában |
A reggelit követően még a kóspallagi bekötőúton haladtunk tovább, majd egy enyhe jobbos kanyarral letértünk az útról és egy kisebb kaptatót követően kényelmes, szintben haladó szakasz következett. Azonban itt ért minket először egy komolyabb muslinca vagy szúnyog invázió, mely egészen addig tartott, míg ki nem értünk egy napraforgó ültetvényhez. Az ültetvényt megkerülve jutottunk el a Békás-rétre, melyről csodálatos kilátás nyílt a Börzsöny csúcsaira.
 |
| Napraforgó ültetvénybe ütközött az ösvényünk, innen jobbra vezetett utunk |
 |
| Egyre szebb lett a kilátás a Börzsönyre |
 |
| Napraforgó tengerben a Börzsöny |
 |
| Végül találtunk egy vadászlest, melyre megérte felmászni a látványért |
 |
| A Békás-rét |
A réten belebotlottunk egy pár bociba, melyet mindenképp érdemes volt meglesni.
 |
| Bocik a Békás-réten :) |
Bocizás után indultunk tovább a következő pecsételőhely felé, mely a Törökmezői turistaház oldalában működő vendéglő bejáratához volt rögzítve. A Békás-rétet elhagyva ösvényünk bevezetett az erdőbe, mely továbbra is szintben, majd egy 90 fokos kanyart követően kicsit emelkedve haladt. Kiértünk egy földútra, itt megszűnt az emelkedés, ezért elég jó tempóban tudtunk haladni egészen a Malom-patakig, ahol egy rövidebb ereszkedést követően becsatlakoztunk a börzsönyi Zöld útba, majd kisebb dagonyázást követően átkeltünk egy fahídon a patak felett. Itt a Kék elbúcsúzott a Zöld úttól, majd egy durva emelkedés kezdődött, mely gyakorlatilag a Törökmezői turistaház focipályájáig tartott. Mikor felértünk időt kértem Mártitól, hogy életképessé tegyem magam, ezért egy árnyékban lévő padhoz ültünk. Erre a napra 30 fokot jósoltak, amit ezúttal nem éreztem annyinak, de egy meredekebb emelkedő így is megviselt. Tanultam a
mogyorósbányai túrából, ott a 2x1,5 liter víz kevésnek bizonyult és ha nem lett volna a péliföldszentkereszti Szent kút hűvös vize, bizony nagy bajban lettem volna. Most 2x2 literrel jöttem, ami már bőven elegendő volt ahhoz, hogy kitartson a túra végéig. Miután rendbe raktam magam ettünk, illetve itt fogyasztottam el az első pálcikás kókuszos jégkrémemet, ami a várakozásokkal ellentétben nagyon finom volt.
 |
| Az első pálcikás kókuszos jégkrém, elfogyasztás előtt |
Tudomásul véve az időt, döntöttünk arról is, hogy a nagymarosi Julianus barát kilátóban fogjuk megnézni a tűzijátékot, feltéve ha lesz olyan település a környéken, amely tart ilyet. Pecsételés után továbbindultunk most már a végcél, Nagymaros felé. Időközben becsatlakozott a Piros út is, így a Kékkel közös ösvényen haladtunk kényelmesen. Kiértünk egy tisztásra, amelyet hamar el is hagytunk és újból beléptünk az erdőbe. Hamar levált tőlünk a Piros út is. Utunk itt széles, autópálya minőségű volt, ezért elég jól haladtunk. Szükségünk is volt rá, mert szerettem volna a naplementére a toronyhoz érni. Nagyjából bő 1 km után egy durvább emelkedő kezdődött, mely egészen a Gubacsi-hálás oldalában húzódó hosszan elnyúló tisztásig tartott. A hely nekem nagyon tetszett, azonban itt kezdődött a szúnyoginvázió második felvonása, amely csak a Köves-mező környékén enyhült elfogadható mértékig.
 |
| A Gubacsi-hálás oldalában húzódó ligetes terület, mely egy tisztásban folytatódott |
Itt ért minket a nap legszomorúbb eseménye. Egy, a kutyájukat kétségbeesve kereső párba futottunk bele, akiknek csak annyit tudtunk felajánlani, hogyha utunk során a kutyusra lelünk, természetesen értesítjük őket. Sajnos nem leltünk...
Innen a Hegyes-tetőig vezető szakasz már enyhe emelkedéssel kezdett, mely a tetőn található kilátóhoz közeledve egyre durvább lett. Mire felértünk a kilátóhoz már zajlott a naplemente, ezért pár perces pihenő után tipliztem fel az építmény tetejére.
 |
| A tetszetős bástyaszerű Julianus barát kilátótorony |
 |
| Ez pedig a soklájkos, naplementés dunakanyari felvétel a kilátó tetejéről. Köszönöm az elismeréseket. :) |
A naplemente után ettünk a kilátó környezetében található pihenők egyikénél, majd vártunk a tűzijátékra, vagy a semmire...
 |
| Az utolsó panorámás képem, az esti sötétségbe burkolódzó Dunakanyarról |
 |
| Nagymaros és Visegrád fényei a Dunakanyarban |
Már besötétedett, mikor lassan kezdtük feladni a reményt, hogy a Dunakanyarban tűzijátékot lássunk. Ekkor azonban megszánt minket a jó Isten és Kisoroszi felől elindult a műsor.
 |
| Indul a buli Kisorosziban |
A kisoroszi tűzijátékot a zebegényi folytatta, némileg a hegy takarásában.
 |
| Kisoroszi után Zebegény következett (a távolban Szob fényei). |
Nem reménykedtünk, hogy bármit is látunk majd a pesti tűzijátékból, ezért amikor Márti elkiáltotta magát, hogy nézzek a Pilis felé, el sem hittük amit látunk.
 |
| A Hold alatti apró piros pötty, a budapesti tűzijáték részlete (baloldalt valószínűleg Vác, vagy Göd fényei láthatók). |
A -számunkra- pár másodperpercig látható mini budapesti tűzijátékot követően, Dömös vette át a fényjátékhelyszín szerepét.
 |
| Hatalmas fényjáték Dömösön |
Még tartott Dömösön a parádé, mikor a távolban is piros villanó pöttyökre lettünk figyelmesek.
 |
| A dömösi buli mellett, a háttérben is volt egy kisebb fényjáték. Azt már nehezen tudtam beazonosítani, hogy honnan, vagy a felvidék valamely településén, vagy ami valószínűbb, hogy Ipolydamásdon volt egy kis helyi tűzijátékozás |
A dömösi tűzijáték egész sokáig kitartott, majd annak végeztével összepakoltunk és indultunk lefelé Nagymaros irányába. Mivel sejthető volt, hogy lesz egy kis éjszakai túrázás, hoztam a Kéktúrás elemlámpám, illetve sikeresen leteszteltem a frissen beszerzett fejlámpámat is, mely így együtt elég komoly fényerőt biztosítottak közelre és a távolabbi, több tíz méteres helyekre is. Márti nem azok közé tartozik, akik imádják az éjszakai túrázást és annak varázsát, illetve a varázs nála is megvolt csak egy kicsit tágabb értelemben. Minden kisebb-nagyobb zajra felhívta a figyelmem, néha kérdéseket feltéve a zaj forrásáról. Bármit is gondolt a neszről, sajnos ki kellett ábrándítanom és közöltem vele a komor valóságot: minden bizonnyal egy madár, vagy egy kisebb rágcsáló, esetleg őzike borzolhatta az idegeit. A gonosz koboldok nem most fogják elvinni. :)
A kilátótól utunk ereszkedésbe kezdett, majd elhaladtunk egy irtás mellett. Ezt követően beléptünk az erdőbe, majd Szent-Mihály nyergénél ösvényünk élesen szögben balra fordult, leválva ezzel az időközben becsatlakozott Sárga ösvénnyel alkotott közös szakaszról. Ami ezután következett, azt már egyszer megjártam. Pontosabban az egész szakaszt megjártam már egyszer, a kilátótól Nagymarosig. Ugyanis évekkel ezelőtt egy éjszakai túra keretében én már jártam a Julianus kilátóban, csak akkor Nagymarosról jöttünk felfelé. Nekem akkor az emlékeimben a Sárga turistaút szerepelt, melynek egy szakasza elég komoly figyelmet igényelt, mivel az a Hegyes-tető oldalában haladt, oldalirányba lejtve. Mi most a Kéken haladtunk, de kísértetiesen ugyanaz a szakasz kezdett formálódni a lámpám fényénél. Elég gyorsan rádöbbentem, hogy akkoriban is itt jöhettünk el és nem a Sárgán, ezt azonban csak akkor jeleztem Mártinak, mikor elhagytuk a veszélyes szakaszt és a szűk ösvény kiszélesedett beérve a Templom-völgybe. Itt már egész jól haladtunk, Márti is megfeledkezett a koboldokról, most már csak a vonat miatt aggódtunk, hogy haza tudunk-e menni, hisz 11 óra felé járt. A Templom-völgyet követően kiértünk a burkolt Diófa utcába, majd innentől egy kicsit kilépve elindultunk a vasútállomás felé. Szerencsénk volt az utolsó vonat még nem ment el, ezért gyorsan pecsételtünk, majd pár percre rá már szálltunk is fel a Szob felől érkező Classic Szilis, posta bhv-s fecske ingára. Úgy érzem remekül sikerült ez a szűk 20 kilométeres séta, melyben tény és való, hogy volt megpróbáltatás, de az ország Kék útja erről is szól. Jó érzés volt visszatérni a Kisinóci turistaházhoz, betérni Kóspallagra, fagyizni egyet Törökmezőn és perce pontosan felérni a már ismert Julianus kilátóhoz, hogy ott szemtanúja legyünk a dunakanyari naplementének, majd ezt követően a kisoroszi, a zebegényi, a budapesti, a dömösi, illetve egy kicsit az ipolydamásdi tűzijátéknak is. Mártinak meg köszönöm a reggeli fitnesz palacsintákat. :P
A mai túra útvonala:
Kóspallag, római Katolikus templom (Kisinóci utca)-
Kóspallag, Kisinóci turistaház-
Kóspallag, Kálvária-
Piroska-hegy-
Békás-rét-
Alsó-Körtvélyes-
Kóspallag-
Malom-patak-
Köves-mező-
Hegyes-tető (Julianus barát kilátótorony)-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése