Örülök, hogy lehetőségem nyílt arra, hogy erről a helyről is írhassak pár mondatot. Mikor utoljára itt jártam, nyirkos, csapadékos idő volt, most azonban szikrázó napsütés és már-már kánikula. Kiválóan alkalmas egy könnyed kirándulásra. A program szervezője -mint ahogy az sok esetben lenni szokott- Tibi volt. Reggel a Nyugatiban verődött össze a társaság. Sokakat ismertem, de voltak olyanok is akikkel csak most hozott össze a szerencse. A Szili által vontatott bmx zónázóval Kismarosig utaztunk, onnan kb. egy órás tartózkodás után indultunk tovább Szokolyára, a Királyréti Kisvasúttal. Szokolya-Mányoki megállóhelytől egy rövidebb, enyhén emelkedős szakasszal kezdtük a napot, amely adott esetben szerintem senkinek sem jelent komolyabb kihívást, de a meleg ekkorra már kezdte éreztetni hatását. A picit szuszogtató séta után értünk el a tanyára, amelyről visszatekintve bámulatos panoráma tárult elénk.
 |
| Csúcsforgalom a kismarosi kisvasúti végállomáson |
 |
| A Királyréti Erdei Vasút korábban úttörővasútként is üzemelt, ennek emlékét őrzi a Kismaroson található emléktábla. Ugyancsak Kismaroson, az állomásépület mellett állították ki a Triglav gőzmozdonyt is, mely 1973-ig dolgozott a vonalon. Később Nagycenkre került, majd 2007-ben visszakerült Kismarosra |
 |
| Ez már a Börzsönyi panoráma, nem messze a tanyától |
A tanya bejáratnál Lénárt István, a tanya tulajdonosa várt minket. Beterelt minket a saját maga épített "látogatóközpontba", ahol köszöntött bennünket, mi pedig őt születésnapja alkalmából. A csapat itt nagyjából kettészakadt, volt aki inkább itt maradt elbújva a melegtől. A többség azonban Istvánnal tartott, aki részletesen bemutatta a tanyát, mesélt a létrehozásának körülményeiről.
 |
| Ez itt nem az állatkert, a kiengedett állatok szabadon sétálgathattak, amerre csak szerettek volna |
 |
| A pulyka durcis madárka... |
 |
| ...de kiválóan fotózhatóak. :) |
 |
| Itt minden épület, építmény István két keze által lett felépítve. Az épületek többsége a Felső Tisza vidékéről származó épületekről lett mintázva, ahol többé-kevésbé a mai napig megtalálható a régi vidéki élet egy-egy darabkája. A képen egy mozdonykemence látható, taposott szalmafedéllel |
 |
| A kemence működés közben. A kép jobb oldalán megfigyelhető a sütésre váró kenyerek sora |
 |
| A kovácsműhely |
 |
| Fedeles karámok (remélem jól tudom :)) |
 |
| Barik. Őket most nem engedték ki, korábban azonban volt szerencsém hozzájuk a nyílt terepen is |
 |
| István korábban kérte, hogy a pulykákat lehetőleg hagyjuk békén, így tisztes távolban igyekeztem róluk vállalhatóbb képet készíteni |
 |
| Hollandi típusú szélmalom, mely a XVII században terjedt el Magyarországon. István elmondta, hogy a malom eredetije Ópusztaszeren található. |
 |
| Az eredeti ópusztaszeri malom, 2012-es ottjártamkor |
 |
| A malomlátogatás után a háziállatok látogatása következett |
 |
| Bocik és pacik mindenfelé |
 |
| A frissen meszelt vályogházikóra tekintve, leginkább Hollókő képe ugrott be |
A körbevezetéssel, kenyérdagasztással lazán eltöltöttünk 2-3 órát, így a beszámoló után mindenki egy kicsit széjjel széledt, hogy egyénileg is körbenézzen a nem mindennapi tanyán. Ekkora nagyjából a kenyerek is megsültek a kemencében, így friss kenyérrel a táskánkban készíthettük el az utolsó fotóinkat, mielőtt visszatértünk Szokolyára, hogy onnan felvonatozzunk Királyrétre.
 |
| Talpas ház. István több szakszót, vagy inkább régies kifejezést mondott nekünk, melynek fejben tartása többszöri próbálkozás után is esélytelennek látszott |
 |
| Az utolsó fotók a tanyáról... |
 |
| Itt már Szokolyán vagyunk, pontosabban Szokolya-Mányoki megállóhelynél. Vártuk, azaz inkább fotóztuk az Mk-48-as dieselmozdony vontatta személyvonatot, hogy aztán ugyanezzel a szerelvénnyel felmehessünk Királyrétre |
Királyrét számomra kicsit olyan mint Kisinóc környéke, sok-sok emlékkel. A vasúttól egy kisebb sétával felgyalogoltunk a Bajdázó-tóhoz, ahol én már nem sok időt töltöttem, mert indultam vissza Pestre egyéb elfoglaltságaim miatt.
 |
| A Bajdázó-tó |
 |
| A tó egy másik szemszögből |
Bár előbb el kellett jönnöm, ez semmit sem vont le a nap értékéből. Szívesen tértem vissza a tanyára és több esetben új információkat is hallhattam, arról nem is beszélve, hogy aki ide ellátogat az egy komplett időutazásban vesz részt és csöppen vissza a régmúlt tanyavilágába. Szeretnék egyszer ide úgy eljutni, hogy lehetőségem nyíljon arra, hogy a havas Kacár tanyát fotózhassam. :)
Addig is köszönöm ezt a remek napot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése