2016. szeptember 10., szombat

A Kacár tanya

Örülök, hogy lehetőségem nyílt arra, hogy erről a helyről is írhassak pár mondatot. Mikor utoljára itt jártam, nyirkos, csapadékos idő volt, most azonban szikrázó napsütés és már-már kánikula. Kiválóan alkalmas egy könnyed kirándulásra. A program szervezője -mint ahogy az sok esetben lenni szokott- Tibi volt. Reggel a Nyugatiban verődött össze a társaság. Sokakat ismertem, de voltak olyanok is akikkel csak most hozott össze a szerencse. A Szili által vontatott bmx zónázóval Kismarosig utaztunk, onnan kb. egy órás tartózkodás után indultunk tovább Szokolyára, a Királyréti Kisvasúttal. Szokolya-Mányoki megállóhelytől egy rövidebb, enyhén emelkedős szakasszal kezdtük a napot, amely adott esetben szerintem senkinek sem jelent komolyabb kihívást, de a meleg ekkorra már kezdte éreztetni hatását. A picit szuszogtató séta után értünk el a tanyára, amelyről visszatekintve bámulatos panoráma tárult elénk.

Csúcsforgalom a kismarosi kisvasúti végállomáson
A Királyréti Erdei Vasút korábban úttörővasútként is üzemelt, ennek emlékét őrzi a Kismaroson található emléktábla. Ugyancsak Kismaroson, az állomásépület mellett állították ki a Triglav gőzmozdonyt is, mely 1973-ig dolgozott a vonalon. Később Nagycenkre került, majd 2007-ben visszakerült Kismarosra
Ez már a Börzsönyi panoráma, nem messze a tanyától
A tanya bejáratnál Lénárt István, a tanya tulajdonosa várt minket. Beterelt minket a saját maga épített "látogatóközpontba", ahol köszöntött bennünket, mi pedig őt születésnapja alkalmából. A csapat itt nagyjából kettészakadt, volt aki inkább itt maradt elbújva a melegtől. A többség azonban Istvánnal tartott, aki részletesen bemutatta a tanyát, mesélt a létrehozásának körülményeiről. 

Ez itt nem az állatkert, a kiengedett állatok szabadon sétálgathattak, amerre csak szerettek volna
A pulyka durcis madárka...
...de kiválóan fotózhatóak. :)
Itt minden épület, építmény István két keze által lett felépítve. Az épületek többsége a Felső Tisza vidékéről származó épületekről lett mintázva, ahol többé-kevésbé a mai napig megtalálható a régi vidéki élet egy-egy darabkája. A képen egy mozdonykemence látható, taposott szalmafedéllel
A kemence működés közben. A kép jobb oldalán megfigyelhető a sütésre váró kenyerek sora
A kovácsműhely


Fedeles karámok (remélem jól tudom :))
Barik. Őket most nem engedték ki, korábban azonban volt szerencsém hozzájuk a nyílt terepen is
István korábban kérte, hogy a pulykákat lehetőleg hagyjuk békén, így tisztes távolban igyekeztem róluk vállalhatóbb képet készíteni
Hollandi típusú szélmalom, mely a XVII században terjedt el Magyarországon. István elmondta, hogy a malom eredetije Ópusztaszeren található. 
Az eredeti ópusztaszeri malom, 2012-es ottjártamkor
A malomlátogatás után a háziállatok látogatása következett
Bocik és pacik mindenfelé




A frissen meszelt vályogházikóra tekintve, leginkább Hollókő képe ugrott be

A körbevezetéssel, kenyérdagasztással lazán eltöltöttünk 2-3 órát, így a beszámoló után mindenki egy kicsit széjjel széledt, hogy egyénileg is körbenézzen a nem mindennapi tanyán. Ekkora nagyjából a kenyerek is megsültek a kemencében, így friss kenyérrel a táskánkban készíthettük el az utolsó fotóinkat, mielőtt visszatértünk Szokolyára, hogy onnan felvonatozzunk Királyrétre.

Talpas ház. István több szakszót, vagy inkább régies kifejezést mondott nekünk, melynek fejben tartása többszöri próbálkozás után is esélytelennek látszott
Az utolsó fotók a tanyáról...


Itt már Szokolyán vagyunk, pontosabban Szokolya-Mányoki megállóhelynél. Vártuk, azaz inkább fotóztuk az Mk-48-as dieselmozdony vontatta személyvonatot, hogy aztán ugyanezzel a szerelvénnyel felmehessünk Királyrétre
Királyrét számomra kicsit olyan mint Kisinóc környéke, sok-sok emlékkel. A vasúttól egy kisebb sétával felgyalogoltunk a Bajdázó-tóhoz, ahol én már nem sok időt töltöttem, mert indultam vissza Pestre egyéb elfoglaltságaim miatt.

A Bajdázó-tó
A tó egy másik szemszögből
Bár előbb el kellett jönnöm, ez semmit sem vont le a nap értékéből. Szívesen tértem vissza a tanyára és több esetben új információkat is hallhattam, arról nem is beszélve, hogy aki ide ellátogat az egy komplett időutazásban vesz részt és csöppen vissza a régmúlt tanyavilágába. Szeretnék egyszer ide úgy eljutni, hogy lehetőségem nyíljon arra, hogy a havas Kacár tanyát fotózhassam. :) 
Addig is köszönöm ezt a remek napot!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése