A múltkori vértessomlói családi délutánba
"fulladt" 23-as túra után, folytattam az utam északi irányba. A
kezdőpont ezúttal is északi volt, a végpont viszont déli, így "fentről
lefelé" haladtam. Csabdin a pecsételést követően, a település határában
fekvő templomrom irányába vettem az utam. Már a rom térségében emelkedésnek
indult az út, mely egyre meredekebbé vált. Egy fenyőerdő határában vezetett az
ösvény, melynek emelkedése csak a 250 méter magas Dobogó csúcsának közelében
ért véget.
 |
| Első látványosság, a Csabdi határában látható XIII. századi templomrom |
Innentől hosszú kilométereken át kényelmes séta vette kezdetét. A
fenyőerdőt először egy hagyományos fás erdőség követte, majd rövid időn belül
egy szántóföldes terület, mely a Bicskei erdőt választotta el az M1-es
autópályától. Az ösvény itt véget ért, a jelzés pedig egy, az erdő szélén
haladó földútra vitt rá. Haladás közben jobbra tekintve az erdőre, balra pedig
az M1-es autópályára volt rálátás. Mivel az autópálya lényegében párhuzamosan
haladt a földúttal- attól körülbelül 600 méterre- nem épp ez volt a KDP
legcsendesebb szakasza. Időközben egy kisebb zápor is elkapott, a napos,
felhős, olykor záporos idő pedig állandó társam lett a túrám során.
A következő érdekesebb területet a
térképek felhagyott bauxitbányaként írja le, én viszont a bánya területe
mellett elhaladva láttam valamiféle mozgást... A KDP jelzése elhagyja az eddigi
földutat, majd 100 méter erejéig egy poros, de burkolt útra visz rá. Óbarok
határához érünk, a település szélén nyaralóházakkal. Itt a KDP korábban jobbra
tért -be a nyaralóövezetbe- most azonban egyenesen kellett haladni, ezért egy
rövid szakaszon ismét földútra tértem. A földút végén közvetlenül az autópálya
mellé érünk, a jelzések annak zajvédő falaira vannak festve.
Rövidesen egy aluljáróhoz
értem, melyen az autópálya alatt átkelve Óbarok központjába jutunk. Korábban a
pecsétért be kellett térni a településre, mára azonban új helyre, az aluljáró
bejáratához került a doboz. Az aluljárót követően a jelzés egyre távolabb visz
minket az autópályától és egy kitérőt tesz a régi kőfejtő felé. Az aszfalt utat
ismét földút, azt pedig ösvény váltotta.
 |
| Az óbaroki régi kőfejtő |
 |
| Kilátás a Nagy, illetve a Horvát- hegyre. Utam annak túloldalán ért véget |
 |
| Séta a Váli- víz medrében |
A kőfejtőt követően utam továbbra is a
Bicskei erdő határában, az autópályával lényegében párhuzamosan haladt. Óbarok
külterületét elhagyva a jelzés először az erdőbe visz, majd a Váli-víz mellé,
sőt egy-egy rövidebb szakasz erejéig annak medrében halad. Az olykor
dzsindzsássá vált erdőben szépen lassan eltávolodtam az autópályától, annak
moraját egyre kevésbé lehetett hallani, helyét az erdő csöndje vette át.
Időközben kereszteztem a Mária utat, majd egy éles balra térést és egy
rövidebb, de meredekebb kaptatót követően a 11 magyar honvéd emlékművéhez
értem. Nagyjából háromszáz méter után elbúcsúztam a Bicskei erdőtől- a jelzés a
Nagyegyházára vezető Bánya útra vezetett. Itt aztán 2 kilométeres aszfaltos séta
várt rám.
Nem teljesen volt ismeretlen a környék,
hisz itt csatlakozik be az Országos Kéktúra a Közép- Dunántúli Pirosba, melynek
erre eső szakaszát 5 évvel ezelőtt, 2016 júliusában teljesítettem.
Így azt is tudtam, hogy a Zuppa- tetőig tartó közös szakaszon mi vár majd rám
és hol lehet előtte pihenni. Miután megejtettem a pihenőt, az M1-es autópálya
alatt húzódó aluljárón keresztül elhagytam Nagyegyházát és megkezdődött az
utolsó jelentősebb kaptató a túra során, mely csak a hegytetőhöz közeledve
enyhült fokozatosan. A Zuppa- tetőhöz érve hármas kereszteződéshez érünk. Itt
véget ér Kéktúra és a Piros közös szakasza- jobbra fordulva a Kéken Szárligetre,
balra térve a KDP-n Szárra lehet eljutni. De a szemközt induló Mária úton is el
lehetett jutni Szárligetre, jóval hamarabb, mint a Kéken. A
kereszteződést elhagyva 2,5 kilométeres séta várt rám, mely alatt a jelzés
gyakran váltott a földutak között. Az 1-es út közelségét ismét az autóforgalom
morajlása jelezte, majd egy-két kiránduló jelenléte. A jelzést követve át
kellett kelnem a főúton, ami az erős forgalom miatt nem volt egyszerű, sőt a
vonatom érkezéséig sem volt már sok idő, ezért az utolsó pár száz métert
erőltetett menetben tettem meg. Hivatalos KDP-s pecsétet sajnos továbbra sem
tudtam szerezni Száron, melynek későbbi pótlása továbbra is elsődleges
feladat.
Nem ez volt a Közép- Dunántúli Piros
legszebb szakasza, de ami a környezetet illeti, talán az egyik
legváltozatosabb. Április révén egyre melegszik majd az idő, ami azt is
jelenti, hogy ez volt az egyik utolsó túrám a 2020-2021-es túraszezonomban.
Innentől minden további túra ajándék, tekintve, hogy a szélsőséges hőhullámok
miatt évekkel ezelőtt lényegében feladtam a nyári túrázást. Amennyiben ez az
utolsó túra, úgy folyt. köv. ősszel! :)
A mai túra útvonala:
Csabdi- Dobogó- Bicskei erdő- Óbarok- Váli- víz- 
Nagyegyháza- Zuppa- tető- Nagy- hegy- Szár, Rákóczi Ferenc utca
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése