A nyári kánikula, a többszöri hőhullám, azaz a nyári leállás után a 2021-2022-es túraidényemet ezúttal már októberben sikerült megnyitnom, hála a normalizálódott időjárásnak. Kéktúrázni utoljára a Mátrában voltam januárban, akkor a Kékestető és Galyatető közötti szakaszokat jártam le hóban. Azóta nem jártam a Kéken, így evidens volt, hogy ezzel kezdek. A tavalyi idény elejéhez hasonlóan, ezúttal is Nógrád megyében kezdtem a barátságosnak tűnő 193-as túraszakasszal, mely mindössze egy 10 kilométeres távot ölelt fel a Cserhátban.
 |
| Nógrádsipek helyi nevezetességei a központban található Balás- kúriák |
 |
| A Kéktúra során először találkozom palóc házakkal |
Érkezésemkor Nógrádsipeken elég nagy élet volt, merőben eltért az eddigi szokásosnak mondható nógrádi települések nyugalmától. A kezdeti pecsételés és a helyi látványosságok megtekintése után azonnal indultam Cserhátsurány felé. Az időjárás ezúttal kiváló volt, ellentétben az állóképességemmel, ami már az első pár kilométer után csapnivalónak bizonyult. A helyi urbex TSZ épületeket elhagyva jól járható, azonban helyenként erősen saras földúton vezetett utam az első pár kilométeren, majd arról letérve egy gyalogút indult felfelé, a Hegyes- hegy gerince felé.
A gerincre felkapaszkodva az út meredeksége megszűnik és kényelmes séta vette kezdetét a Hegyes- hegy gerincén. Régen volt már olyan túrám, ahol nem kellett rohanni a buszhoz és lehetőség nyílt a panoráma fotózásra. Ez most pont ilyen volt. A hegygerincet követően az út enyhén leejtőssé vált, az eddigi erdős, pusztás részeket elhagyva egy völgyes, majd egy sűrűbb, dzsindzsásabb szakasz következett. Jobbról a Piros és a Gyöngyök útjának közös ösvénye csatlakozott be, majd 500 métert követően a Piros le is tért balra, Herencsény felé.
 |
| Kilátás a Hegyes- hegyről a Vár- hegyre |
A Kékkel sem kellett sokáig a sűrűben túrázni- hamarosan a Kasza- hegy előtti tisztásra értem, melynek határát a Kéktúra jelentette. Az út még mindig ereszkedésben volt, miközben egy enyhe jobb fordulatot követően feltűnt Cserhátsurány házai. Egy rendezvény hangjai kezdtek felszűrődni, mely egyre hangosabbá vált ahogy közeledtem a település felé. A település határát jelentő Bocskai és Béke utak kereszteződésében akkora volt a sár, hogy a legtöbb időt itt vesztettem az egész túra során.
 |
| A 193-as túraszakasz egyik leglátványosabb része. Háttérben a Kasza- hegy vonulatai... |
A Cserhátsurány központjába érve, már a túrát lezáró pecsételést követően többed magammal vártuk a balassagyarmati buszt, mikor arra lettünk figyelmesek, hogy az előttünk lévő településen átvezető főút lezárásra került és a távolból megindult egy menet szekerekkel, lovakkal, hangos zenével. Nagyjából negyed óra elteltét követően a menet a buszmegálló melletti központi térre ért, a helyi népviseletbe öltözött lakosság zenével, sütivel és új borral ünnepelte a szüreti felvonulást. Minket túrázókat sem hagytak ki a buliból és átutazókként valószínűleg az elsők között kóstolhattuk meg a félédes borokat és a friss sütiket. Én természetesen a kókuszkockát választottam, de volt többek közt isler és linzer is a fonott kosárban.
 |
| Cserhátsurány, Jánossy- kastély (1602) |
Rég volt ennyire sima utam a Kéktúra útvonalán, arra pedig végképp nem számítottam, hogy egy szüreti felvonulás kellős közepébe csöppenek, ahol egy idegen túrázót is ugyanolyan szívélyesen látnak vendégül, mint egy helyi lakost.
Utólag is köszönöm a szíves fogadtatást és vendéglátást Cserhátsurány!
 |
| Szüreti felvonulás Cserhátsurányban |
Nógrádsipek- Nógrádsipek, TSZ.- Hegyes- hegy- nyereg- Kasza- hegy- Cserhátsurány
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése