Feri utazásai: Közép- Dunántúli Piros (KDP-23): Szár- Vértessomló

A rövidke 22-es túra után a jóval hosszabb 23-as túrával folytattam a KDP bejárását, összességében az északi irányba haladva. A 23-as túraszakaszt azonban most északról dél felé túráztam le. Száron a helyi kocsmában sajnos nem tudtam pecsételni, tekintve, hogy a járványhelyzet miatt az is zárva volt. Így első ízben kezdtem el úgy túrát, hogy üres maradt a füzetem erre vonatkozó része. Ilyen még a jóval hosszabb Kéktúrán sem fordult elő velem és remélem, hogy ez így is marad. A szári pecsét meglétéről természetesen később gondoskodom. Ilyen előzmények után, kissé keserédes szájízzel hagytam el a települést.

Száron még él és virul gyermekkorunk játszótere

A település határában legelő mellett vezetett az út

Az utolsó utcát is elhagyva elfogyott az aszfalt a lábam alól, a szilárd burkolatot jó minőségű, széles földút váltotta. Kiváló volt a terep a Fáni- völgy felé, ezt elérve újra szilárd, de gyenge minőségű burkolatú útra vitt rá a jelzés, melyen körülbelül 700 métert kellett megtennem, míg nem egy éles jobbra tartással elkezdődött a 481 méter magas Körtvélyes megmászása. Az aszfaltútról egy, a környező fakitermelés miatt nehezen járható ösvényre kellett rátérni. Itt aztán kidőlt- bedőlt faágakat kellett kerülgetni és a szétszóródott fatörmelék miatt nagyon nem volt mindegy, hogy hova lépek. Így ment ez nagyjából fél kilométeren keresztül, majd az ösvény egy földútba torkollott, melyen kezdődött az igazi kaptató.

Kaptató a Körtvélyesre. A Kis- Szállás- hegy környékén járunk

Ahogy feljebb és feljebb vezetett az út, a sűrű erdőt sziklás, kavicsos, bokros környezet váltotta és ennek megfelelően változott az út minősége is. Ahogyan korábban, itt is figyelni kellett, hogy hova lépek, nehogy esetlegesen egy bokaficam legyen a vége. Ez az állapot nagyjából a hegygerincig tartott, ott a Piros Háromszög jelzésű turistaút érkezett meg balról. Ezen a ponton ismét a sokkal több árnyékot adó, klasszikus erdőbe vezetett az út, közben a kaptató is megszűnt.

A Naszály után, ezúttal a Körtvélyesen találkoztam egy újabb mérőtoronnyal

Emlékek...

Néhány perces kellemes sétát követően balra a Körtvélyes tetején álló Geodéziai mérőtornyot lehetett megtekinteni azoknak, akik vették a fáradságot a pár perces kitérőre. A tornyot követően egy körülbelül 2,5 kilométeres kényelmes séta következett a hegygerincen. A vírus sajnos megtette a hatását- olykor elhagyott maszkokat lehetett látni az út mentén...

A Körtvélyes északnyugati végéhez érve útelágazódáshoz érkeztem. A Macska- bükknek nevezett területen jobbról, az Országos Kéktúra felől érkező Kék Plusz és a Mária út közös útja torkollik a Közép- Dunántúli Piros útvonalába, majd egy éles bal kanyart követően, immár egy közös ösvényen folytatódtak a jelzések. Itt kezdődött a túra legtöbb odafigyelést igénylő szakasza. Az eddigi klasszikus erdőt egy dzsungeles, fás terület váltotta, ahol megint csak nagyot lehetett esni, ha az ember nem figyelt eléggé- ráadásul a jelzés a korábbi kényelmes földutat leváltva, egy meredeken eső, keskeny ösvényre vitt. Az erős lejtő egészen a Szép Ilonka forrásig tartott.

Kidőlt- bedőlt fák a Macska- bükk utáni ereszkedés mentén

Szűz Mária szobor a Szép Ilonka- forrás közelében. Balra a KDP, a Kék Plusz és a Mária út közös útvonala

Itt megint változott a táj- a forrás mellett elhaladva, sűrű aljnövényzetben kellett kisebb- nagyobb pocsolyát kerülgetni. Túrám során nem csak itt találkoztam a legtöbb emberrel, hanem a legnagyobb szemétdombbal is. Nagyjából 400 méteren keresztül tartott a szemétmező, ami legfőképp gumiabroncsokat és egyéb csomagolóanyagokat tartalmazott. Sanszos, hogy volt ott más is, csak azt már a sűrű aljnövényzet elfedte...

A szemétmezőt elhagyva egy nagyobb tisztásra vezetett a jelzés, majd egy erős, de rövid kaptató következett. Ezt követően egy jól járható, erdei járművek által is használ széles, murvás úton folytatódott a KDP 23-as túraútvonala. A pihentető séta bő egy kilométeren át tartott, enyhe ereszkedésben- végét a Kéktúrával közös csomópont jelezte. A kereszteződésben található rozsdás "Áfor" tábla többszörös nosztalgiát ébresztett bennem, mely nemcsak a tábla korára korlátozódott, hanem eszembe juttatta azt is, mikor erre túráztam 2016 júliusában.

Az öreg Áfor tábla, mely jelenleg is a Kéktúra irányát mutatja. A tábla nem, csak a környék változott sokat azóta...

A kereszteződést elhagyva újabb kaptató következett fel az Eper-hegyre. Ekkorra már eléggé kimerült voltam ahhoz, hogy mindenre is fogva nehezményezzem az újabb emelkedős szakaszt. A Szép Ilonka forrás után újból emberek kezdtek szállingózni szemből, mely már Vértessomló közelségét jelezte. Erőt adott az is, hogy ezúttal nem csak a pecsét vár rám egyként, hanem Éviék is ott fognak várni. A terv az volt, hogy Családostul sétáljunk majd fel a Nagy-Somlyó tetején található kilátóhoz.

A kaptató az Eper- hegyet elhagyva véget ért és innen már könnyű volt az út Vértessomlóig. Jobbról becsatlakozott a Piros Háromszög is, mely a fentebb említett kilátóhoz vezetett. Pecsételni természetesen a Vértesi Natúrpark táblájánál tudtam- ott, ahol februárban a 22-es túrát befejeztem. Mivel Éviék még nem érkeztek meg, volt időm regenerálódni, ezt követően pedig megindult a Családi csúcstámadás a Nagy-Somlyóra...