2020 karácsonyán nem csak egy túraévet, hanem a hosszú 9-es túrát is magam mögött hagytam, éppen ezért most egy újat kellett választanom, ami Mórról könnyebben elérhető. Magától értetődő volt, hogy nyugat felé a 8-as túra jön, azonban a hidegebb időre való tekintettel ezt most kihagytam, mivel erre a túrára ezúttal Évit is elcsábítottam. Választásom a 7-es túra Városlőd-Úrkút szakaszára esett, ami viszonylag jól megközelíthető és a szakasz alatt valószínűleg a feleségem sem fagy rommá. :)
Rögtön Újév napján indultunk, mert a Szilvesztert nyugodt körülmények között Móron töltöttük. A kissé nehézkes kelés után időben érkeztünk Városlőd határába, onnan a 8-as főútról be kellett sétálni a településre. Visszaolvasva Márti írásait, rögtön kiderül, hogy neki sem volt túlságosan szimpatikus a község és valahogy én is így éreztem, mikor keresztülsétáltunk rajta. Gyönyörű környezetben fekvő település, de valahogy nem jött át az a plusz... Pecsételni a vasútállomáson tudtunk, onnan körülbelül még egy fél kilométernyi aszfaltos úton gyaloglás következett. Átsétáltunk a vasút alatt, majd egy enyhe balos kanyarral befordultunk a hűvös Csollányos- völgybe. A következő 2,5- 3 kilométerünket itt tettük meg.
 |
| Városlőd |
Az elején még kiválóan járható murvás, földes út csakhamar jeges dagonyává változott. A fagyzugos területeken még csak-csak át tudtunk lépdelni rajta, azonban idővel enyhült az idő, így alattam kétszer is beszakadt a jéggé fagyott, sáros lével átitatott dagonya. Másodjára Évi próbált kiszabadítani a szó szerint szorult helyzetemből- komikus perceket adva magunknak, ami akkor korántsem tűnt annak. A Güszi- pihenőhöz érve már sok időt veszítettünk a dagonya kerülgetésével és a cipőm tisztításával, ami olyan sáros lett, hogy a túra hátralevő részében az összes szóba jöhető pocsolyába belegázoltam, aminek volt olyan mélysége, hogy egy kicsit lemosson valamit a rárakódott vizes homokból. A Güszi- pihenő után Évis szakasz következett, azaz közepesen erős emelkedésnek indult az utunk, ami ekkor már inkább keréknyom és ösvény váltakozása volt.
 |
| A Vízkeresők útjánál |
Az emelkedés nagyjából a Vízkeresők útjáig tartott, onnan szintben haladtunk tovább Úrkút határáig, továbbra is saras, dagonyás szakaszokat kerülgetve. A településre érve, annak határában kellett továbbhaladni, egészen az Őskarsztig. Az Őskarszt aljára falépcsők vezettek, ami le volt fagya, így csak Évi kapaszkodott le körültekinteni, én lusta voltam lemászni rajta. :D
 |
| Az Őskarszt és a levezető elfagyott falépcső |
Az őskarszti megállást követően a Gubiczahegy utcán folytattuk utunkat, ahol egy kis faasztalnál tisztességesen el tudtuk fogyasztani a magunkkal vitt szendvicseket. A buszmegállónál az ideiglenesen bezárt Kék Túra vendéglő teraszán pecsételtünk, ezzel befejezve 2021 első Kéktúráját.
Klasszikus szakasz volt ez, némi emelkedővel, egy kis izgalommal és egy kis fáradtsággal fűszerezve. A Feleségemnek köszönöm, hogy a hideg idő ellenére velem tartott!
A mai túra útvonala:
Városlőd- Kislőd, vasútállomás- Csollányos- völgy- Güszi- pihenő- Vízkeresők útja- Úrkút, Őskarszt- Úrkút, Kék Túra vendéglő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése