A Dunántúl után most ismét a Bükkben, pontosabban annak körzetében folytattam az Országos Kéktúra bejárását. Ezúttal a 236-os, Mályinka és Uppony közötti szakasz került terítékre, kihagyva egy rövidke 8 kilométeres távot Bánkút és Mályinka között. Hogy miért nem csatoltam be ezt a 8 kilométeres szakaszt az amúgy sem sokkal hosszabb 236-os szakaszba, annak több oka is volt. A leglényegesebb a Mályinkán található pecsételőpont, ami jelenleg egy kocsmában található annak minden előnyével, de leginkább hátrányával. Ugyanis ebben az esetben korlátozott a pecsételő elérhetősége és nem szerettem volna zárt kapukra érkezni csak azért, mert meg kellett küzdenem a Bükk -nevezzük így- kihívással teli túraútjaival. Ennek tudatában szerettem volna minél hamarabb Mályinkára érni, bízva abban, hogy vasárnap délelőtt is nyitva találom a helyiséget. Az elképzelés remek, a kivitelezés azonban már nehézkesebb és időigényesebb volt. Mályinkára ugyanis alig közlekedik busz, kiváltképp vasárnap. Így nem maradt más, mint Dédestapolcsányról felgyalogolni Mályinkára, majd a pecsételést követően visszaindulni immár élesben Dédestapolcsányra, majd onnan tovább Uppony felé.
 |
| Indulás Mályinkára a pecsételőért. Előttem a Bükk |
 |
| A Serényi- kastély, immár megújult homlokzattal |
A 236-os túraszakasz gyakorlatilag teljes hosszában aszfaltozott úton visz végig, így a fenti "anomália" belefért az időbe. Mályinka felé tartva azért elgondolkodtam azon, hogy miért pont ezen a településen van a pecsételő, miért nem mondjuk Dédestapolcsányon, ahol ott a
Serényi- kastély. Persze erre, és az ezekhez hasonló kérdésekre magamtól úgy sem tudtam a választ. De mire átrágtam magamat a Kéktúra logisztikáján már fel is értem Mályinkára.
 |
| A Lázbérci- víztározó |
 |
| A 60-as évekből származó régi betonkorlátok itt még meglepően jó állapotban vannak |
 |
| Nyugalom és csend a Lázbérci- víztározó északi végénél |
A taktika végül bejött és a kocsma nyitva volt. Pecsételést követően indultam vissza Dédestapolcsányra. A településen sok minden nem változott azóta, amióta erre jártunk Évivel. A retró élelmiszerbolt felújításra került, így elvesztette a régi idők hangulatát, ugyanakkor sokkal kulturáltabb környezetben vásárolhatnak az itt lakók. A településen végig haladva hamar a Lázbérci- víztározóhoz értem. Sajnos a tó eléggé megsínylette a nyári szárazságot, szemmel láthatóan több méterrel alacsonyabb volt a vízszint az ilyenkor szokásosnál. Ennek ellenére szerintem ez a Kéktúra egyik leghangulatosabb szakasza. Mivel kivételesen volt időm bőven, még a túlparton álló Dede- vár megtekintésére is lehetőségem nyílt, sőt a Kalica- tetőn lévő kilátóhely felkeresése is felmerült bennem. Az utóbbit végül elvetettem, mert "kicentizni" azért nem szerettem volna a túrát.
 |
A Dede- vár maradványai
|
 |
| Az Upponyi- szoros |
A víztározót elhagyva aztán a rövidke, de annál látványosabb Upponyi- szoroshoz vezetett az egysávos műút. A szoroson keresztül sétálva, illetve azt magam mögött hagyva érkeztem meg Upponyra. Mivel még így is bő egy órám volt a busz indulásig, azt végre egy nyugodtabb pecsételésre és ebédelésre használhattam fel. Annak ellenére, hogy körülményes volt a Mályinka irányából történő kezdés, végre egy olyan túraszakaszt teljesíthettem ami nem csak hangulatos és látványos, hanem időben és térben is kényelmes volt. A sok esetben stresszelő időhiány ez esetben nem jelentett gondot, ezért volt lehetőségem a környező nevezetességekre is időt szánni. Ha osztályozhatnám a túráimat, a 236-os szakasz biztos ötöst kapna...
A mai túra útvonala:
Dédestapolcsány-
Dédestapolcsány-
Lázbérci- víztározó-
Dede- vár-
Upponyi- szoros-
Mályinka-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése