A tervekben ezt a szakaszt Évivel szerettem volna letúrázni, azonban úgy gondoltam, hogy neki egy rázósabb szakaszt fogok szánni, ami méltó hozzá! :) Így tehát a 18-as túra 184-es és 185/1-es szakaszát egyedül toltam le. Visszatekintve azt mondhatom, hogy ezt az útvonalat nekem találták ki: durvább emelkedések és különösebb dzsindzsás nélküli út volt ez, csodás panorámával- már amennyit láttam belőle a hatalmas köd miatt. De kezdjük az elején!
 |
Ősagárd főutcája
|
 |
| Az első tisztás Ősagárd határában |
Ősagárdra igazi nyálkás, ködös, szutykos időben érkeztem- még Budapesten is jobb idő volt ennél! Eredetileg Kétbodonytól Becskéig mentem volna, azonban sejtettem, hogy a mai időjárás sem lesz az igazi, ezért választottam ezt a könnyebbnek ígérkező szakaszt. Pecsételés után végigsétáltam a kihalt Ősagárd főútján, majd balra térve elhaladtam pár romos épület mellett, amit két kutyi bőszen őrzött- elvileg TSZ terület. Ez követően mind a házak, mind a burkolt út elfogyott mellettem és alattam, eleinte jól járható földúton folytattam az utamat Felsőpetény felé. Kiértem az első szántás mellé, melynek a túloldalát alig lehetett látni a hatalmas köd miatt.
Utam Alsó- Siroknál élesen balra fordult. Eddig elvétve kellett dagonyát kerülgetnem, ettől függetlenül a sár kisebb- nagyobb mértékben természetesen velem volt. Alsó- Siroktól azonban jelentősen romlott a helyzet, hatalmas sártengereket kellett kerülgetnem, mely jelentős mértékben lelassította a haladásomat. Olyannyira, hogy többször megfordult a fejemben, hogy csak Felsőpetényig megyek el, különben rám sötétedik és ezúttal nem hoztam el az elemlámpámat.
Végül az erdei keringőzés a pocsolyák felett Felső- Sirokig tartott, onnantól konszolidálódott a helyzet. Ősagárdtól szinte folyamatosan felfelé vezetett az út, de ez olyan kismértékű volt, hogy csak Felső- Sirok után lehetett észrevenni, amikor is balra tekintve elvileg Ősagárdra lehetett volna letekinteni, de a köd és lényegében az elmúlt években újranőtt irtás ezt szinte már lehetetlenné tette. Utunk a domb nyergében kisebb- nagyobb mértékben hullámvasutazott, míg a Galamb- hegy melletti szántósra ki nem értünk. Átvágtam a szántóson a tiszta ködben, néhány perc után se előre, se hátra nem láttam, de eltévedni a jelzések ritkássága ellenére sem nagyon lehetett. Miután elhagytuk a tisztást, egy vékonyka erdősávba vezetett az út, immár folyamatosan ereszkedve, majd újabb szántós következett, majd még egy.
 |
A fotóról ugyan nem, de a helyszínen már körvonalazódtak Felsőpetény házai a ködben
|
 |
Felsőpetény határában
|
 |
Gyerekkorunk emlékei Felsőpetényben
|
 |
Egy kis urbex
|
Már ereszkedés közben feltűnt a távolban Felsőpetény házai, itt már sokkal tisztább volt az idő a korábbiakhoz képest és ez Alsópetényig ki is tartott. Felsőpetényben lényegében csak érintőlegesen halad a Kék, pár lakóház után meg is érkeztem az Almásy- kastélyhoz, ahol a pecsétes láda is található.
 |
| Az 1902-ben épült kastélyban tartották fogva Mindszenty bíboros esztergomi Érseket, 1955 novemberétől 1956 októberéig |
 |
Alsópetény határában
|
 |
Az 1750-es években épült Gyurcsányi- Prónay kastély Alsópetényben
|
Pecsételés után folytattam az utamat Alsópetény felé. Megint csak valami TSZ szerű ipari területtel találtam magam szembe, amit a jelzés baloldalt került meg. A mezőgazdasági épületeket elhagyva elvadult tisztásokon haladt az utam, ezt követően pedig szűk egy kilométernyi erdőjárás következett- szintben. Kényelmes sétával értem el Alsópetény első házait, a jelzések a Fűzfa soron át, a Petőfi útra vittek. Utam az előző túrához hasonlóan a Hármaskönyv fogadóval szemben a buszmegállóba ért véget.
A mai túra útvonala:
Felső- Sirok-
Galamb- hegy-
Felsőpetény (Almásy- kastély)-
Alsó- Sirok-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése