2016. július 9., szombat

Egy nap Galgahévízen

Már korábban megszavaztuk a többiekkel, hogy odamegyünk, így az elméletet gyakorlat követte. :) Túl sokat nem vártam a településtől, ugyanakkor nagyon is érdekelt a településhez tartozó halastó. A nemsokára megszűnő galgahévízi vasútállomásról egy közút, illetve a Mária turistaút vezet a településre. Átvágtunk a községen, majd felkanyarodtunk balra a Béke utcához, ami már a Bika tóhoz vezetett.

Volt egy hangulata a környéknek:)

Nagyjából további 1,5 kilométert sétáltunk a szűk aszfaltozott úton, mire elértük a tavat.

Béke és nyugalom. A látvány magáért beszél






Volt szerencsénk szarvasbogarat is fotózni

A gyönyörű tó mellett kb. délután hatig pihentünk, ekkor kezdtük el felnyergelni a képzeletbeli lovainkat, hogy még lássunk valamit a falunapi vásárból.

A tó mellett Ökofalu is működik (a kép baloldalán látható)
Visszaköszön a múlt: retrólámpa és szovjet rádiólokátor egy helyen
Nem jellemző rám, hogy túl sok virágot fotóznék, de a napraforgó nagyon adta magát :)
Visszafelé hegyet akartam mászni, így kiszemeltem magamnak egy pofás kis dombot, amelyről egész szép kilátás nyílt a Gödöllői-dombságra. Mártinak és Tibinek köszönöm, hogy velem tartott szúrósba... :D 
Helyi asszonykórus fellépése a falunapon
A falunapi vásárral már kicsit sietni kellett, hogy emberi időben hazaérjünk. Összességében egy remek napot zártunk, a Bika tó gyönyörű és Galgahévíz is tele van barátságos emberrel. Köszönöm, hogy itt lehettem!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése