Feri utazásai: Ismerkedés a Közép-Dunántúli Pirossal- újra a Vértesben

Szombat este már ezerrel gyűjtögettem a vasárnapi Kéktúrás Bakonycsernye- Bakonykúti szakaszhoz a szükséges információkat, mikor azonban azzal kellett szembesülnöm, hogy a szombat reggeli 7:20-as busz, vasárnap nem közlekedik Bakonykútira. Semmi baj- gondoltam én, majd akkor megyünk Bakonycsernyéről. Ezzel a verzióval sem jártunk sokkal jobban, ezért nekiálltam más szakaszok megközelíthetősége után nézni. Nagyjából egy órával később (ekkor már este 11 körül volt) be kellett látnom, hogy a Kelet-bakonyi szakaszok megközelíthetősége vasárnap egyenlő a nullával- legalábbis ami a buszközlekedést illeti. Csak halkan jegyzem meg, hogy a szombattal sem járunk majd sokkal jobban, mert a tömegközlekedési hálózat sajátosságai miatt, a kb. 20-30 kilométerre lévő településekre is elvben két, egyes esetekben három óra lenne az út, ami természetesen vállalhatatlan. Mindezek fényében a vasárnapi Kéktúráról le kellett mondanom, és erre a későbbiekben majd más megoldást kell találnom. Éjfélre Évi már alukált, csak a laptopja maradt nekem, aminek a segítségével próbáltam új túraútvonalat találni. Voltak is alternatívák bőven, végül a Móron is áthaladó Közép-Dunántúli Piros túraútvonalra esett a választás, a Vértes irányában. Több verziójú körtúrára gondoltam, nem volt fix útvonal. Pontosan annyi volt a fix, hogy a Piroson kezdünk és megyünk rajta egészen a Pusztavám melletti tavakig, onnantól az útvonal opcionális. Mindezek fényében vasárnap nekiindultunk annak a túrának, aminek lényegében se az útvonalát, sem a hosszát nem ismertük, csak azt tudtuk, hogy a Vértesbe megyünk a tavakhoz. Az idő Évinek nem volt épp a legideálisabb, a túra elején kabát "le és felvevős" volt, mindez megfejelve a helyi mikroklímával. Móron a Lamberg-kastélynál fordultunk rá a Pirosra, majd körülbelül két kilométer megtétele után, az egykori 5B vasútvonal keresztezésével hagytuk el a várost. Itt már nem csak a Piros, hanem a Zöld sáv jelzésű túraútvonal is velünk tartott, mely Mórtól indult és Csákberény felé tart. Itt van még a Gyöngyök útja is, mely Bodajk felől jön, Móron csatlakozik a Pirosba, majd azzal közös útvonalon halad Oroszlány felé. A várost elhagyva utunk természetesen emelkedésnek indult, közben elbúcsúztunk a Zöld jelzéstől, mely jobbra ágazik ki a Pirosból. Mi haladtunk tovább a Piroson folyamatos emelkedésben, egészen a Fazekas- gödrökig, ahol egyenesen a Kék Plusz indul a Vértesi Gyermektábor felé, de mi balra fordultunk, és egy széles erdei úton haladtunk tovább.

Útban a Vértes felé, a Közép-Dunántúli Piroson (képen a Csóka-hegy)

A Kedvesem oda volt ezért az Osztrák Csészegombáért ☺

Erről az útról körülbelül 700 méter után balra tértünk. Az első komolyabb dagonyákkal itt találkoztunk. Ráadásul elkapott minket egy kisebb jégdara hullás, mely azonban negyed óra múlva elállt szerencsére, ekkor azonban már csak elvétve láttuk a napot, a borongós idő lett a jellemző. A Lipa-kút völgyi szakaszát a Pirosnak nem vállaltuk be a talajviszonyok és az időjárás miatt, ezért kerülőútként a Pusztavám közelében lévő Grósz-rétnél balra leágazó jelöletlen erdei úton folytattuk utunkat. A túra sajátosságai közé tartoztak a szeszélyes időjárás mellett, a jelöletlen erdei utak is, mely azon kívül, hogy rettentő eldugottak voltak, még figyelni is kellett, hogy ne nagyon tévedjünk semerre sem, mert erre azért annyira most nem volt időnk. Tehát ezen az úton haladtunk 600 métert, majd jobbra fordulva, egy másik erdei úton folytattuk utunkat, egészen a Pirosig. Itt egy aszfaltozott úton haladtunk tovább, egészen a festékgyárig, amely egyébként a Közép-Dunántúli Piros turistaútvonal 20-as szakaszának egyik pecsételőpontja.

A festékgyár mellett elhaladva, tanösvények ágaznak ki a Pirosból, mi is egy ilyet követve értünk ki egy újabb burkolt erdei útra, amely mellett pihenőpadok voltak, így ott enni és inni tudtunk kényelmesen.

Itt még erősen téli hangulata van az erdőnek. A háttérben látható felhőből kaptuk a jeges áldást

A festékgyár mögött, fenyvesek között vezetett a Közép-Dunántúli Piros útvonala

Pihenés után visszatértünk a Pirosra, majd kb. 250 méter után értük el a végcélunkat, a Pusztavám melletti tavakból az egyiket. Nem volt célunk mindegyiket megnézni, elég volt ez az egy, melyet hellyel-közzel meg is kerültünk. A Piros úttól itt egy időre elbúcsúztunk, hisz az folytatta az útját északkelet, Oroszlány felé. Innentől kezdve jó néhány kilométeren keresztül, újra a jelöletlen erdei utak birodalmába kerültünk. Az eddigi északkeleti, keleti irány helyett, most már visszafelé, délnyugat, nyugat felé haladtunk. Nagyjából egy kilométer gyaloglás után értünk el a Csuka-tóhoz, mely azonban óriási csalódás volt számunkra. Szemét és elhanyagoltság mindenfelé. A tó mellett találtunk két kéményre emlékeztető valamit, ami még valószínűleg a rendszerváltás előtti időkből maradt itt és feltételezhetően köze lehetett a közeli gyermektáborhoz.

Az első tó ami mellett elsétáltunk. A környék talaja egyébkén jellemzően homok volt, később olvastam, hogy ez is egy külszíni fejtés helye volt

Ez pedig itt a lápos Csuka-tó, egyik "kéménye"

A Csuka-tó után még mindig jelöletlen úton haladtunk délnyugat irányba, a Vértesi Gyermektábor irányába.

A túra talán leghangulatosabb szakaszát épp egy jelöletlen erdei út adta

Lámpaoszlopokból kirakott lelátó... ☺

Szent Bernát szobra a gyermektábor mellett

A gyermektábor mellett elhaladva a Piros Plusz és Kék Plusz turistautak kereszteződéséhez értünk, ahol mi a Kék Pluszra tértünk rá és folytattuk utunkat továbbra is délnyugat irányába, a Piros út felé.Utunk itt az eddigi enyhe ereszkedés után most emelkedni kezdett és ez jellemző maradt egészen a turistaút végéig. Újra a Fazekas-gödrök nevű kereszteződéshez értünk, a Kék Plusz itt becsatlakozik a Pirosba. Korábban itt jöttünk fel szemből a Piroson és kanyarodtunk balra a széles és jól járható erdei úton, most azonban ahelyett, hogy szemből egyenesen elindulnánk lefelé a Piroson Mór irányába, balra fordultunk és ezúttal a másik irányába mentünk a széles, de itt már jelöletlen erdei útnak. Elhaladtunk a Kakas-domb mellett, majd a Török-sánc nevű területnél jobbra kanyarodtunk és itt értük el a Zöld és Piros Plusz utak kereszteződését, a Szenes-völgyi elágazást. Itt megpihentünk, ettünk, majd folytattuk utunkat a Piros úttal párhuzamos Zöldön, Mór felé. Utunk egyre inkább meredekebbé vált, majd egy aprócska kis erecske tévedt az út közepére, mely egyre nagyobb és nagyobb árokká fejlesztette magát, míg számomra már-már járhatatlanná tette a Zöld út ezen szakaszát. Eddig nagyjából megúsztuk a nagyobb dagonyákat, itt viszont megkaptam mindent visszamenőlegesen... Sár, víz, árok. A Menyasszonyom (igen, Évi az tegnap óta ☺❤) itt újra kedvet, lendületet kapott és el is tűnt szépen a látóteremből, nekem viszont intenzíven kezdett a hócipőm tele lenni. Az út közepén tátongó, helyenként egy méter mély ároknak köszönhetően, az egy négyzetméterre jutó ugrálásaim száma helyenként meghaladta a hármat. Ha én ezt tudom, hiába a Zöld út menti kilátás, mentem volna a Kék Pluszról egyenesen a Pirosra. De nem így lett. Megpróbáltatásaim a Vajal-hegyi dűlő szegletében ért véget, ahol szép kilátás nyílt Mórra és az azt körülvevő vidékre. Addigra azonban deaktiváltam pár kapaszkodásként segítségül hívott bokrot, sáros és kellően kimerült lettem. Évi természetesen ezt a szakaszt élvezte a legjobban.☺ Ízlések és pofonok... :D

A Zöld úton lefelé is figyelnek...

Lááátlaaak :D

A Vajal-hegyi panoráma

A dűlőtől a Zöld út állapota normalizálódott, balról becsatlakozott a Csókakő felől érkező Piros "L", majd a közös ösvény Mór előtt, a Közép-Dunántúli Pirosba. Utunk innentől kezdve ugyanaz volt, mint odafele. Kereszteztük a Pusztavámra tartó egykori 5B vasútvonalat, majd rátértünk a Széchenyi utcára és így a Lamberg-kastélyig mentünk.

Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy ennyire vadregényesre sikeredik ez a körtúra. Amitől véleményem szerint a Közép-Dunántúli Piros erősen különbözik az Országos Kéktől az az, hogy talán nem kényeztet el annyi látnivalóval, mint a Kék (legalábbis a 20-as szakaszon), de cserébe jóval érintetlenebb területeken halad el. Túránk során összesen 6 őzzel és számtalan madár fajjal és kolóniával találtuk magunkat szembe- Évi nagy örömére. ☺A Piros olyannyira bejött, hogy a Kék mellett ezt az utat is szeretném végig gyalogolni, mind a 267 kilométeren. Éppen ezért mától az Országos Kéktúra mellett, a Közép-Dunántúli Pirosról is igyekszem írni, lehetőségeimhez mérten. Aznap este éhesen és fáradtan értünk haza Éviékhez és csak később derült ki, hogy majd 19 kilométert gyalogoltunk a nap folyamán. Figyelembe véve az elmúlt hónapok mozgásszegény időszakát, ez egy remek táv lett.

A mai túra útvonala: