Feri utazásai: Országos Kéktúra (15-ös számú, OKT-151) Rozália téglagyár- Kevély-nyereg

2015. december 3., csütörtök

Országos Kéktúra (15-ös számú, OKT-151) Rozália téglagyár- Kevély-nyereg

A 15. számú, Rozália téglagyár - Dobogókő túra első szakaszát teljesítettem, a téglagyártól a Kevély-

nyeregig. A gyár kapujában pecsételtem, ezután útnak indultam. A Bécsi útig az üzemhez vezető bekötő út szélén kellett haladnom. A forgalmas főút mellett balra kellett kanyarodnom, majd az Aranyhegyi-patak mellett sétálnom. A turistaút valószínűleg egy szántó mellett vezetett eredetileg, de a földterület tulajdonosa ezt nem vette figyelembe és művelésbe vette... A felszántott, puha, egyenetlen talajba minden lépésnél bokáig süppedt a lábam. Egy kilométert kellett így megtenni, azonban ez nem kevés ideig tartott és már ekkor kezdtem fáradni.

Azután kereszteztem a Bécsi utat és máris kezdődött az emelkedés. Visszatekintve még a téglagyár külszíni fejtése ellenére is szép kilátás nyílt a Solymári-völgyre. Az út nemsokára már az erdőben folytatódott és még mindig emelkedtem - aztán a kaptató hirtelen ért véget.

Kilátás a Solymári- völgyre

A Köves-bércen figyelmes lettem egy kis csapásra, ami a domb szélére vezetett ki, ahonnan az egész völgy jól látszódott, előtérben a forgalmas Bécsi út, a külszíni fejtés és az üzem, háttérben pedig a Hármashatár-hegy és a Csúcs-hegy, ahonnan a múltkori túrán ereszkedtem.

Oszlopok, betonozott részek: kiépített és elhagyatott 'valami' mellett vezetett utam a bérc tetején, a fennsíkon. Találgattam, hogy mi lehetett ez. Tippem, miszerint esetleg bánya volt, helytállónak bizonyult, ugyanis utólag olvastam, hogy a kék út régi kőfejtőket kerülget itt.

A kőfejtők melletti mohás útszakasz

Egy kis tisztáson leültem egy pihenőre, megettem a szendvicsemet. Továbbindulás után nem sokkal kiértem az erdőből egy fennsíkra, majd utam Pilisborosjenő szélén vezetett, immár ereszkedtem. Innen a táj a Windows XP klasszikus hátterére emlékeztetett. Kicsit távolabb legelésző lovak villanypásztora mellett sétáltam el. A pilisborosjenői Kálvária mellett is elgyalogoltam.

Pilisborosjenő határában...

Nemsokára elértem a Teve-sziklát. Ez egy szép mészkő alakzat a Nagy-Kevély tövében, feltűnően kiemelkedik a tájból.

A Teve szikla

Ahhoz, hogy megnézhessem a "pilis egri várat", le kellett térnem egy kicsit a kék útról. A "pilisi egri vár" a 70-es években épült, az Egri csillagok film díszleteként funkcionált. Eredetileg nagyobb volt, mára nem maradt meg az egész, és részben visszahódította a természet is, azonban a "vár" kapuja jó állapotban látható ma is. A díszlet a völgy legmélyén található, tehát amint innen továbbhaladtam, máris emelkedni kezdtem.

A pilisborosjenői Egri vár

Nemsokára visszacsatlakoztam a kék sáv jelzéshez és a kaptató folytatódott tovább. Nagyon éles emelkedőt kellett legyűrnöm, aminek az első fele ráadásul csúszós sáros sziklás volt.

A Kevély-nyergen két fára van szerelve pecsételő, azonban csak az egyikben, a pihenőpadokhoz

közelebbiben volt meg maga a bélyegző. Az otthonról vitt párnát használni kellett. Pecsételés után leültem a padokra pihenni. A hirtelen emelkedő nagyon fárasztó volt, így igen jól esett egy kicsit ülni!

Miután pihentem, elindultam hazafele. A piros négyzet utat választottam, amely a térkép és a szintvonalak alapján enyhén ereszkedőnek és konszolidáltnak tűnt. Pilisborosjenő felett haladtam a házakhoz egyre közeledve.

Naplemente Pilisborosjenő határában

Szerencsére gyönyörű naplementét láthattam. Kár volt azért, hogy ereszkedés közben, a fák közül bukkant csak elő, de így is szép fényképeket készítettem róla. A naplemente-fotózás után nemsokkal egy U alakú úton folytatódott a séta, csúszós, köves, sáros úton, amit ráadásul eltakart az avar. Itt még világosban tudtam haladni, csak a faluba beérkezve sötétedett teljesen rám.

Még valamennyi gyaloglás várt rám a településen belül, majd a központban megérkeztem a buszmegállóhoz. Ilyenkor még óránként három járat közlekedett, nem is kellett sokat várnom a buszra.

A mai túra útvonala: