A két ünnep között tettem egy rövidebb, évzáró túrát. A 15. számú túrának egy részét teljesítettem, a pilisszentkereszti és a dobogókői pecsételőhelyek közötti szakaszt. Ez az OKT-153 azonosító kódú, 4 kilométer hosszúságú túrarész.
A sok ködös, borult hét után végre kisütött a nap. Az időjárás igencsak hideg volt, de a napsütés erejét így is lehetett érezni.
Úgy terveztem, hogy a Pomázról induló autóbusszal megyek fel egészen Dobogókőig, ott fényképezek, nézelődök majd lesétálok Pilisszentkeresztre. Amolyan karácsony utáni családozást és evészetet levezető túra lett volna.
A tervem azonban keresztül húzta, hogy rossz menetrendet találtam a Volán régi menetrendi oldalán, ez nem egyezett az új, keresőn alapuló menetrenddel, ugyanakkor a megállóba kihelyezettel se. A Dobogókőig közlekedő buszt a menetrendi kavar miatt épp lekéstem és fél tizenegykor indult volna a következő; viszont csak fél órát kellett várni a Pilisszentkeresztig járóra.
Úgy döntöttem, megteszem a túrát akkor Szentkereszttől felfelé, aztán ha ott indul busz emberi időben, visszamegyek azzal Pomázra, ha nem, akkor lesétálok: a táv nem vészes és jó időben vagyok.
A szentkereszti buszról a Pilisszentkereszt, Pilisszántói elágazás megállóban szálltam le. A bélyegző (párna nélkül) rendben megvolt a Szabadság téren található vegyesbolt-kocsma ablakrácsához rögzítve.
Az út Dobogókőig, ahogy várható is, végig emelkedett, hol nagyon meredeken, máshol viszont egész konszolidáltan. Már út közben sejteni lehetett, hogy fent nagyon szép kilátás vár majd, ugyanis felfele menet megvillant néhol egy-egy részletnyi panoráma.
A 2014 végi súlyos fagykár és talán a 2015 nyári viharok nyomai sajnos nagyon erősen látszódtak az erdőn: sok letört fa, kidőlt fatörzs szegélyezte utamat, volt olyan rész is, ahol az erdőgazdaságnak sok fát kellett kivágnia.
Az út körülbelül felénél sziklaszirtek láthatóak, ezek a Zsivány-sziklák. Állítólag szép róluk a kilátás, azonban meredek, csúszós utak vezetnek fel rájuk és nem könnyű megtalálni, melyiken keresztül lehet feljutni a legmagasabbra. Inkább tovább mentem, nem akartam több időt húzni az ide-oda mászkálással a sziklák meredek falán. A tetejükön is sok fa nőtt, így kevésbé élvezhető és még kevésbé fényképezhető a panoráma.
Dobogókőn, az Eötvös Lóránd turistaház bejáratnál, a falon, a bejárat mellett található a pecsételő. Pecsételő párna van, azonban kicsit kiszáradt, így jó szolgálatot tett a saját párnám.
A turistaház mögött, attól pár lépésnyire található kilátóterasznál pihentem meg. Forró teát ittam a termoszból és szendvicset ettem. A kis pihenő után megcsodáltam a kilátást. El lehetett látni egészen a Felvidékig. A nap dél körül pont jó szögben süt, hiszen a panoráma a Dunakanyarral pont tőlem északra fekszik.
Miután fotóztam, elsétáltam a körülbelül tíz perc sétányira, nyugatra található Rezső kilátóteraszig. Innen már az egész Dunakanyar látványa elém tárult. A Visegrádi Vár és a Salamon-torony háttérben a Szentendrei-sziget csücskével, Verőce és Kismaros településekkel, a másik irányban pedig Pilismarót, Zebegény, Szob és a Felvidéki síkság.
Miután visszaértem a turistaház elé, a parkolóhoz, megnéztem a busz menetrendjét a megállóba kihelyezett lapon. Éppen pár perccel az előtt ment el, hogy odaértem volna: negyed háromkor. A következő busz fél ötkor indult volna. Úgy döntöttem, le fogok sétálni.
Ahol feljöttem, ugyanott lesétáltam Pilisszentkeresztre. Végre szerencsém volt a közlekedéssel: az odáig közlekedő buszra csak pár percet kellett várni.
 |
| Kilátás Dobogókőről a Dunakanyarra |
A mai túra útvonala:
Pilisszentkereszt, Pilisszántói elágazás- Kakas-hegy- 
Kanyarós-völgy- 
Dobogókő (Báró Eötvös Loránd Menedékház)
Frissítve: 2016.01.08
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése