Visszatérés az Erzsébet- kilátóhoz

Az egyik kedvenc helyem Budapesten és vonzáskörzetében, a János-hegyi kilátó. Már maga a Normafa is időutazás számomra hisz gyermekkoromban jó párszor kezdtük, vagy fejeztük be itt kirándulásokat, de a későbbiekben is előkelő szerephez jutott, mikor épp romantikázni akadt kedvünk az akkor aktuális barátnőmmel. Történelmileg is elég gazadag a hely, a turistautak menti évtizedes favéseteket már csak a szocreál építészeti stílusban épült Hotel Olimpia tudja csak felülmúlni. De ott van a Fogaskerekű, az Úttörővasút, elnézést Gyermekvasút és a rétesesről se nagyon feledkezzünk meg, ami legalább 20 éve a túrázók rendelkezésére áll. Mindezeken túl a János-hegyi kilátó már csak hab a tortán, az elénk táruló panorámáról már nem is beszélve. Többek közt ezek miatt, no meg a mindenkori társaság miatt is szeretek ide járni- persze, ha az időm engedi. A mindenkori társaságot ezúttal Tibi szolgáltatta, aki már korábban elhatározta, hogy feljön ide fotózgatni, én pedig csak úgy mellécsapódtam. Szerettem volna panorámás, naplementés képet a Budai hegyvidékről és egy estit Budapestről. A naplemente mindig hálás téma, amit szerintem bármilyen típusú és jellegű fényképezőgéppel el lehet készíteni. A budapesti téma már egy kicsit nehezebb szösszenet, főleg úgy, hogy esti panorámás képet még nem nagyon készítettem eddig. Aki olvassa a bejegyzéseimet, talán még emlékszik, hogy jártam áprilisban a Hármashatár-hegyi kilátóval. A fenti szél, illetve a kilátó kilengése teljesen tönkretette az esti fotóimat, gyakorlatilag csak a naplementés sikeredett vállalhatóra. Az Erzsébet- kilátó hála az égnek nem fából van, szél azonban volt, így nem tudtam a legmagasabb pontjáról fotózni, mert az állványt ugyanúgy bemozgatta a gép alatt, ahogy ez történt áprilisban is. Több sikertelen kép után egy szinttel lejjebb, szélárnyékosabb helyen próbálkoztam tovább.

Naplementés panorámakép a Budai hegyvidékről

Ez pedig itt az első sötétben készített panorámafotóm

Végül ez a megoldás bizonyult a legjobbnak és így sikerült elkészítenem a fentebb látható esti képet. Fotózás után elindultunk lefelé Tibivel a vak sötétben. Én azonban hoztam magammal a Kéktúrás fejlámpámat, így azért nem volt elesésveszély. Apropó Kéktúra: jelenleg vadász szezon van, ezért október közepéig a Kéktúra teljesítés számomra pihenőn van. Hogy hol folytatjuk tovább, még megbeszélés tárgya. Visszatérve a fotózásra: egy újabb bohóckodással teli délutánt zártunk, melyre -ha időm engedi- legközelebb is bármikor vevő leszek. :)

Frissítés (2016.10.01): a következő bohóckodásra, az előző írásomat követően egy héttel került sor. Szerettünk volna elemlámpás fotókat készíteni, ezért csak a lámpákat felejtettem otthon, semmi mást. Ettől függetlenül felmentünk a Normafára, majd rosszul lettünk az ott látottaktól. Milliónyi ember, amerre a szem ellát. Tibi hozott magával egy komplett éttermet és miközben ettünk, felkészítettük magunkat arra, hogy ez bizony nem az a nyugodt fotós nap lesz, mint az előző alkalommal. Miközben már felfelé tartottunk, azzal nyugtatgattuk magunkat, hogy biztos csak a közeli rétre, illetve a játszótérig mennek az emberek. Ez nagyrészt igaz volt, illetve a Libegő is vett le embereket a tömegből, azonban a kilátóhoz érve be kellett látni, hogy itt bizony most nem lesz nagy fotózás. Felfelé menet még az Anna kápolnát is szerettük volna megtekinteni, lefényképezni, itt azonban épp mise folyt, így fényképezésről le is mondhattunk- sebaj, majd máskor.
A kilátón felkészültem arra, hogy elkészítem életem első Timelapse videóját a naplementéről, azonban ebből sem lett semmi, mivel az ott tartózkodó emberek makacsul bukdácsoltak át az állványainkon sokszor gyerekestül, mert a mi irányukban 2 méterrel közelebb volt a lépcsőház.
Egy szó mint száz, komolyabb fotósoknak egyáltalán nem ajánlom hétvégén az Erzsébet kilátó környékét, hétköznap viszont szinte bármikor igénybe vehető. Ettől függetlenül én most is jól éreztem magam, ment a poéngyár is! :) Tibinek köszönöm a sört, a rétest és a sajtokat is!  :)

Felfelé a Vasas síház, erős 70-es évekbeli kinézete adta a retro hangulatot :)

Timelapse helyett egy újabb esti panoráma. A kép készítése előtt nemsokkal kapcsolták fel a közvilágítási lámpákat, nem is égett ki annyira, mint az egy héttel ezelőtti képemen :)