Sopron

Emlékszem Sopronban...

Első nap

Immár több mint 6 éve annak, hogy utoljára Sopronban jártam, ezért gondolatban egyre többször játszottam el azzal, hogy ideje visszatérni ebbe az ékszerdobozba. A gondolatot tett követte, így a fiunk születése óta először, Évivel kettesbe Sopronba utaztunk- három napra.

Sopronban a 303-as Bobó tolta be hiányzó 404-es kocsit, az immár Budapest- Keleti felé induló vonathoz

A várfal és a Szent György Plébánia tornya a Várkörút felől nézve

Páneurópai emlékek...

Utazásunk a Keleti pályaudvaról nem volt zökkenőmentes, mivel a Gysev Sopronban "felejtette" a helyjegyünk alapjául szolgáló 404-es másodosztályú fülkés IC kocsit, ami így reggel elég kijózanítóan hatott, ezért kávéra már nem volt szükségem. Azt hittük a jelenség a MÁV sajátja, de "örömmel" láttuk, hogy a Gysev is szívesen benevez a tájékoztatás nélküli "nincs kocsi" versenybe. 

Némi eligazítást követően a szintén fülkés 403-as kocsiban kaptunk helyet, ahol a szimpatikus és a helyzethez képes jókedélyű utastársakkal együtt szidtuk a vasúttársaságot, úgy nagyjából Tatabánya magasságáig, majd a beszélgetés tárgya másra terelődött.

A Festő köz

Schreiner- ház, Templom utca

Sopronba érkezésünket követően azonnal beleugrottunk a város forgatagába. Bár a nyár eddig brutálisan meleg és száraz volt, erre a három napra hidegfront érkezett, ami sajnos ezúttal be is jött. Utunkat természetesen a belvárosban kezdtük, pontosan a Várkerület feltérképezésével. Pár óra múltán, mire konkrétan befordultunk volna a történelmi városrészbe, meg is érkezett a "várt" hidegfront. Nem sok idő volt már addig, hogy a szobánkat elfoglalhassuk, addig pedig a közeli Orsolya téren malmoztuk el az időt.

Orsolya tér

A Tűztorony, Fő tér

Sopron madártávlatból. A kép szélén az érkező csapadéktömb peremfelhőzete

A bejelentkezést követően elfoglaltuk a szobánkat, amelyben addig a légkondi órákon át mehetett, mert sikerült az egész helyiséget úgy 18 fokosra lehűteni. Nem mondom, én élveztem a hirtelen jött jó időt, Évi viszont azonnal megkongatta a vészharangot, így muszáj volt beengedni a melegebb, párás levegőt. Ettől függetlenül mind a szobánkkal, mind a szállodánkkal maximálisan megvoltunk elégedve. Az eső viszonylag gyorsan elállt, de a radaron már látszott a következő adag, ezért kihasználva a hirtelen jött szünetet, elugrottunk vásárolni másnapra. Szerencsénkre az esőt hozó csapadékzóna lelassult, ezért a vásárláson túl végül lehetőségünk nyílt részletesen is megtekinteni a város fontosabb nevezetességeit. A városnézést követően visszatértünk a szállásunkra, ahol némi pihenést követően már indultunk is vacsorázni. A Perkovátz- házban vacsora elfogyasztása közben volt idő megtervezni a következő napot. A tervek szerint a második nap egy részét Nagycenken töltöttük volna, ahol természetesen a kastélyt és a város egyéb látnivalóit néztük volna meg, de csak vacsora alatt derült ki, hogy a kastély felújítás alatt van, ezért zárva tart. Vésztervként egy számomra nagyon kedves épületre esett a választás, a fertődi Esterházy- kastélyra (a kastélynak külön oldalt szánok, így a második nap történései ott olvashatók). A vacsorát követően már ismét esőben tértünk vissza a szállásunkra, ahol már gyakorlatilag a második napra készülődtünk.

A Szent Mihály Főangyal templom

Második nap

A második napon szerencsétlenségünkre folytatódott a tegnap esti esőzés. Éppen ezért az indulásunkat sem siettük el. Végül 11 óra magasságában tűnt úgy, hogy aznap már nem lesz eső, így elindultunk a nagyjából 1 órányira lévő Fertődre. Fertődön egy bő fél napot töltöttünk, ezért már kora este visszaértünk Sopronba. Ezúttal az elegáns Perkovátz- ház helyett a "késdobálós" Gázfröccsben fogyasztottuk el a vacsoránkat, mely egy brutális hamburgerben és egy korsó Soproniban testesült meg. A vacsorát követően bejártuk a Várfal sétányt és fagyiztunk a Tűztorony alatt. Estére olyan hideg lett, hogy az első napon sebtében vásárolt pulóvert kellett hordania Évinek...  Kék órában még tettünk egy gyors belvárosi sétát, majd visszatértünk a szállodánkba, készülve a harmadik, egyben utolsó napra. A harmadik napot ugyanis teljes egészében a túrázásnak szenteltük. A közeli Soproni- hegység mindkettőnk számára egy teljesen új terep volt, megannyi látnivalóval (a túra leírása a főoldalon olvasható).

Várfal sétány

Az Evangélikus Egyházközség temploma

Az Új utca, háttérben a Tűztorony

A harmadik nap

 

A harmadik napon már nyoma sem volt az előző napok őszies időjárásának, mondhatni kiváló túraidőben indultunk a Soproni- hegység felé. Sajnos a vonat indulását is figyelembe véve, mindössze 5 óra állt rendelkezésünkre, hogy a megismerkedhessünk a Földrajzilag és Történelmileg is gazdag hegyvidékkel. A túra elég izgalmasra sikeredett és természetesen egy kis záport is kaptunk a nyakunkba a változatosság kedvéért. Visszafelé sajnos lekéstük azt a buszt amit kinéztünk, de a hazautazásunkat ez lényegében már nem befolyásolta. 

A Tűztorony...

...és a Fő tér kék órában

Búcsú Soprontól- Ludmillával :)

Minél többször jövök Sopronba, annál nagyobb hiányérzetem támad hazafelé. Egy város amire megint nem volt elég idő... Ez nem elégedetlenség, ez tény. Egy ékszerdoboz, ami mindig többet nyújt annál, mint amit gondolunk róla. Ide megint csak egy hétre kéne jönni, hogy az ember részleteiben is megismerhesse az ország eme szegletét. Nekünk most 72 órába ennyi fért, de legközelebb innen folytatjuk.

Köszönjük a vendéglátást Sopron!

2022.07.06

A várossal kapcsolatos korábbi bejegyzéseim:

Soproni séta

A vonatról leszállás után három percen belül lényegében a belvárosban voltam. Utam a Deák téren vezetett át, ami egy hosszúkás tér, parkkal, virágokkal, lugasokkal és néhány új stílusú szoborral.

Ezután besétáltam néhány szűkebb utcába, melyek házai közül pár a XVII-XVIII. század környékén épült. Az épületek még őrizik a régi korok stílusát, emlékeit. Sajnos ha őszinte szeretnék lenni, meg kell mondanom, hogy néhány közülük felújításra szorul...

Hangulatos utcák jellemzik Sopron belvárosát

Érdemes besétálni a nyitott kapualjakon is, ugyanis általában gondozott, kedves kis udvar fogad minket muskátlikkal, kandeláberekkel. Van, hogy a kapualjon belül egy hosszú udvar-rendszer fogad minket, padokkal, kandeláberekkel, muskátlikkal, borostyánnal futtatott fallal.

A Várfal sétány

A Tűztoronyhoz a Fő téren keresztül jutottam el. Az épület legalsó szintjén érdemes megtekinteni a múzeumot. A torony maga lényegében római kori falmaradványokra épült. A múzeumban voltaképpen ezek között sétálhatunk, miközben megtekinthetünk egy kisebb Sopron-makettet, régészeti leleteket és olvashatunk a város történetéről. A toronyban felfelé sétálva korabeli rajzokat, festményeket, fényképeket láthatunk, melyek felölelik Sopron és környékének történetét egészen napjainkig, valamint természetesen olvashatunk magának a Tűztoronynak az építéséről, bővítéséről, rendeltetéséről.

Miután a legtetején megbirkózik az ember a csigalépcsőkkel, a "teraszra" kilépve nem csalódhatunk a látványban. Sopron belvárosa a 100-200-300 éves házakkal, a háttérben dombok, lankák tűnnek fel.

A soproni Tűztorony

Kilátás a Tűztoronyból, iránytűvel

A Várkerületet szegélyző utca sajnos pont felújítás alatt állt, pedig szívesen sétáltam volna ott többet, a fényképezésről nem is beszélve. A Hűség-kút is be volt takarva.

Ahogy közeledett az este és a vonat indulásának ideje, az állomás felé vettem az utat. Egyébként maga a vasútállomás is nagyon kedves, hangulatos: sötétzöld színű, díszes oszlopokkal, muskátlikkal.

Fáradtan szálltam fel a vonatra az egész napos városnézés után a 40 fokban... de elégedett is voltam. Megéri ellátogatni Sopronba. Aranyos város, minden utcának külön egyénisége van: az egyik fasorral díszített, a másik szűkebb, a régi korokat idézi és ki tudja, melyik kapualj rejt magában pados, borostyános hűs pici utat.

Frissítve: 2016.05.20