Pont egy éve, hogy Anikóval és Alexszel a Rákos-patak partján próbáltuk a lehetetlent: egy hullócsillagot fotózni. Ugyanis minden év augusztus közepén érkeznek a Perseidák és ezekben a napokban látható a legtöbb rajzás. A tavalyi bejegyzésemet némi csalódottsággal, de nagy eltökéltséggel zártam, ugyanis akkor még szabad szemmel sem nagyon láttunk semmit az égen és a témához való felkészületlenségünk csak tovább rontott ezen. Most kicsit felkészültebben, némi tapasztalattal a hátam mögött és immár Móron, jóval kisebb fényszennyezettség mellett próbáltam a 18-55-ös obimmal csodát tenni. A tegnapi nap estéjét sajnos elvitte az éppen akkor átvonuló hidegfront, de ma sokkal nagyobb szerencsével jártam. A hátsó kert kiváló helyszín volt erre, szerettem volna valamit, ami az égbolt mellett pluszban szerepel. Az öreg barackfára esett a választás, amely talán még sosem kapott ekkora figyelmet mint most. Ráfókuszáltam, ez volt a főszereplő. Most azonban ugyanazzal a problémával szembesültem, mint egy évvel ezelőtt- nem bírtam exponálni. Immár azonban nem teltek el hosszú percek, hogy elhárítsam a problémát- lényegében azonnal manuál fókuszra kapcsoltam a gépet, melyet egy-két kivételtől eltekintve csak ilyenkor használok. Illetve megkértem Évit, hogy vigye magával az elemlámpát és oldalról világítsa meg a fát. Az eredmény nagyon érdekesre sikeredett. A képen elvileg egy üstökösnek is látszania kellene, de valószínűleg a túl hosszú záridőnek köszönhetően, ez csak nyomokban van ott. Mindenesetre nekem tetszik az idei termés, főleg annak fényében, hogy honnan indultunk tavaly.
A Feleségemnek meg köszönöm a kitartást és a segítséget!! 💕
 |
| Idén nincs szellemőzike, de van csodálatos égbolt és egy öreg barackfánk :) |
Valahogy az idei Perseidás bejegyzést is úgy tudnám befejezni, ahogy a tavalyit: jövőre már látható üstökösöm is lesz!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése