Országos Kéktúra (23-as számú, OKT-235): Bánkút- Mályinka

 Bár lélekben már Szelestén elbúcsúztam a Kéktúrától és csak ősszel terveztem folytatni a gyaloglást, most mégiscsak úgy hozta az időjárási helyzet, hogy egy utolsó bejárás még belefért a szezonba. A Kéktúra tekintetében utoljára 2017 áprilisában alakult hasonlóan a helyzet, 2021-ben pedig a Közép- Dunántúli Piros túra szakaszait járhattam be hasonlóképp. 

Pirók egér (?) a farönkök alatt

600-700 méteren még inkább a télre jellemző arcát mutatta a tél

Kilátás a Vásárhely- kőről Zobó- hegyesére

Mivel már messze nem az a cidris idő volt, ezért egy olyan szakaszt terveztem bejárni, amibe lehetőség szerint nem fogok "belepusztulni" és kellemes emlékként marad meg az emlékezetemben. Ez lett végül az Országos Kéktúra csekély hosszúságú 235-ös, azaz a Bánkút és Mályinka közötti szakasza. Ezúttal belefért egy kis bohóckodás is, ami annyiban merült ki, hogy az ottani webkamerán keresztül "üzentem" Évinek, aki ekkor épp Újpesten iskolai előadáson volt, de ettől függetlenül telefonon végig követte azt, amit Bánkúton a sípályán előadtam neki... :)

A Vár- forrás

Átkelési opciók a Baróc- patakon

A Baróc- völgybe már megjött a tavasz

Miután a túrázók nagy része különböző irányokba szétszéledt, nyugodtabb körülmények között indultam neki Mályinkának. Jól járható földúton kezdtem, mely hamarosan keresztezte a Bánkútra tartó 25139-es utat. Ezt követően meredek ereszkedésnek indult az út a 945 méter magas Felső- Borovnyák oldalában, mely a Verbec nyergéig ki is tartott. Így tavasszal nem volt vészes az útvonal, de belegondolva abba, hogy ezt a szakaszt a legnagyobb hóban szerettem volna teljesíteni, már máshogy fest a történet. A lefagyott úton garantáltan fenékre ültem volna, függetlenül a túrabotjaimtól- ahogy ezt többször tettem a Kéktúra Kékestető és Galyatető közötti szakaszán...

Kilátás az Upponyi- hegységre Mályinkánál

A Begyeleg- kilátó

Most azonban ezzel nem kellett számolnom, sőt a verebeci szakasz meglepően sétányos volt. 

Kis idő múlva elérkeztem a Dédesi- várhegyhez vezető úthoz, ahol el kellett döntenem, hogy továbbmegyek a Kéken, vagy kitérőt teszek a várhoz. Ez sokszor nehéz kérdés, mert természetesen sose tudom előre, hogy milyen vonalvezetésű, nehézségű út vár még rám és minél messzebbre megyek, annál nagyobb a kockázata annak, hogyha lekésem a kiszemelt buszt, vonatot, akkor egyszerűen nem jutok haza. Itt most ennek kicsi esélye volt, ettől függetlenül nem vállaltam a várat, hanem folytattam az utamat lefelé.

Mályinka

Búcsú a Bükktől

A kereszteződést elhagyva pár percen belül csak bejött a félelmem valamennyire: az eddigi jól járható gyalogút most szerpentinező, szűk és sáros ösvénnyé keskenyedett a sűrű aljnövényzetben. Rövid időn belül 550 méterről 400 méterre ereszkedtem, egészen a Baróc- völgyig. Az völgyben aztán a Baróc- patak várt, hogy valahogy keresztülgázoljak rajta. Nos a csúszós gázlóknál már csak a vadvédelmi kerítéseken átívelő létrákat utálom jobban. Most viszont a jó időnek és a remek túracipőmnek köszönhetően sokat nem logisztikáztam az átkelésen, hanem egész egyszerűen oda léptem ahová épp esett, de szerencsémre a cipőm most sem ázott be. Azért ezt a mínusz fokokban nem igazán vállaltam volna be...

Még egy utolsó visszatekintés- itt a tavasz, folytatás ősszel

Megjöttek a gólyák Dédestapolcsányra

Az átkelést követően a jelzés lassan kivezetett a Baróc- völgyből, majd a 2513-as úthoz ért, mely már Mályinka közelségét jelezte. Rövid pihenőt tartottam a Begyeleg kilátónál, majd besétáltam Mályinkára. Innentől már ismerős volt a terep, ugyanis bár papíron véget ért a túra, ugyanakkor még el kellett sétálnom Dédestapolcsányig, hogy felszállhassam a budapesti buszra. Ez a szakasz azonban már a Kéktúra 236-os Mályinka- Uppony szakasza volt, melyet már 2022 novemberében bejártam. 

Összességében egy rövid, de egyben látványos szakasszal zártam a 2022-2023-as túraszezont.

Folytatás ősszel... :)

A mai túra útvonala:

     Bánkút (Bánkúti th.)-

  Ördögoldal-

  Verbec- vár- bérc-

   Vásárhely- kő-

   Baróc- völgy

  Bagoly- hegy oldal-

   Mályinka

  Dédestapolcsány

Országos Kéktúra (1-es számú, OKT-014-015): Tömörd- Szeleste

A 2022-2023-as túraszezon utolsó túráinak egyike, az Országos Kéktúra Tömörd és Szeleste közötti szakasza volt. Az időjárás kitűnő volt ezen a napon, bár nekem már kissé meleg volt, ezért sem számoltam már több bejárásra ebben az idényben. Búcsúztam Kemeneshát, a járható utak térségétől is, melyre ezen a napon közel 20 kilométer állt a rendelkezésemre Szelestéig.

Érkezés Tömördre, a kezdőpontra :)

Földútnak látszó, de valójában aszfaltot tartalmazó szűk út vezetett ki Tömördről

Évszám?

Pecsételést követően azonnal útnak indultam Tömördről, hogy legyen időm az előttem álló táv dokumentálására. A kastélyokkal már nem foglalkoztam, tekintve, hogy a múltkorinál jobb képet úgy sem tudtam volna gyártani. A településről szűk egysávos, de aszfaltozott út vezetett ki, melyen a jelzés először nyílt terepre, majd az erdőbe vezetett. Kereszteztem a Csepreget Tömörddel összekötő 8639-es utat, majd egy rövidebb elvadult, erdős szakaszon túl ismét nyílt terep következett. Több kilométeres, látványos, nyílegyenes szakasz következett.

Egykori majorsági víztorony Csepreg határában

Gazdasági épület

Ez már nem a megszokott téli túra volt...

Ezt követően a változatosság kedvéért ismét erdőbe vitt a jelzés, ahol az út jellege ösvény és földút között váltakozott. Mivel jól járható utakról volt szó, lehetőségem nyílt az erdőt jobban szemügyre venni. A természet látványosan ébredezett a téli álmából, ugyanakkor valahol egy kicsit sajnáltam, hogy ebben a szezonban sem volt lehetőségem havas bejárásra a Kéktúra útvonalán. Miközben ezen

kalandoztak a gondolataim, szépen lassan az Ablánc- patakhoz, majd a végletekig lepusztult Abláncmajorhoz, a túra egyetlen közbenső pecsételőhelyéhez értem.

Az Ablánc- patak keresztezése

A zöld jelzésű Mária út kezdőpontja

Az egykori Vándor tábor helyszíne- kiváló urbex terep

Abláncmajor- az egykori Ablánc Csárda épülete

A pecsételést követően egy rövid szakasz erejéig a 8638-as számú út mellett kellett gyalogolni, majd élesen jobbra fordulva egy szintén rövid, de szűk és meredek, kaptatós ösvényre vitt a jelzés. Ehhez nekem már túl meleg volt, melyen már csak az árnyékos erdő segített, ahová végül bevezetett a jelzés a dzsindzsás emelkedőt követően. Többszöri irányváltást követően a híres, hírhedt vasúti átjáró bejáratához értem. Ezúttal szerencsém volt, mert nagyobb esők híján szárazon várt az átjáró, de nem feledtem azokat az interneten fellelhető jónéhány képet, melyeken egy kiadósabb eső után a járhatatlanná vált, áthaladó földutat ábrázolja.

A híres, hírhedt átjáró Flirt3-assal

A vasúti töltést magam mögött hagyva, most azzal párhuzamosan, egy fenyőerdő határában haladtam tovább Szeleste felé. Az egykori Gór vasúti megállóhelynek már a nyomát sem láttam, ugyanakkor a megállóhelyhez vezető földút felé tekintve szép kilátás nyílt Gór településre. A megálló hűlt helyét magam mögött hagyva a vasút lassan elkanyarodott a Kéktúra mellől, így az időnként elhaladó, de már távolodó motorvonatok zaját ismét felváltotta az erdő csendje. Cirka 2 kilométer megtétele után átkeltem a Szelestei- patakon, melynek irányát követve, lassan kiértem az erdőből. Szántóföldek határában vezetett tovább az út, melyről letekintve már látszódtak Szeleste házai. Felsőszelestén a hosszú Berzsenyi Dániel utcán végig sétálva a korábban már érintett presszónál pecsételtem.

A mai túra útvonala:

   Tömörd-

  Hanga-

  Ablánc- patak (Felsőlászlói elágazás)-

    Abláncmajor (Ablánci malom)-

   Gór, vasúti megállóhely-

  Fácános-

   Szeleste