A Közép- Dunántúli Piros túra útvonala legalább akkora nagy kedvenc mint az Országos Kéktúra, mely többségében egyet jelent a kellemes természetjárással, de hasonlóan a Kéktúrához, egyes szakaszaiban tud nehéz is lenni. Az utóbbi években mégis méltatlanul a háttérbe szorítottam azért, hogy az abszolút prior 1 Kéktúrával haladni tudjak. A Kéktúra befejeztével ezen majd változtatni szeretnénk, addig pedig marad az évi egy-két KDP-s túra, az olyan, mint például a mai is volt.
A két ünnep közötti túrázás nekem mindig is sokat jelentett, mert ekkorra már túl vagyunk a karácsonyi káoszon és ismét beköszönt egy nyugodtabb időszak. Ekkor általában az időjárás is kegyesebb hozzám, így a számomra megfelelő körülmények között vághatok neki a kiszemelt szakasznak. Ezúttal a KDP Tés és Várpalota közötti szakaszát szerettem volna bejárni, melyhez Évi is csatlakozott.
 |
| A Tési- fennsík, háttérben a Kelet- Bakonnyal |
A mintegy 14 kilométeres szakasz a vonalvezetése alapján kellemesnek ígérkezett, különösebben durva szintkülönbség nélkül. Tés már ismerős volt a Kéktúrás bejárások okán, most azonban a település végéből indultunk el a fennsíkot átszelő földúton. Az eddigi túráimból gyorsan megtanultam, hogy meglepetések szinte mindig vannak: ha épp nem futok bele egy nem várt durva emelkedésbe, akkor majd a dagonya intézi úgy, hogy "jó legyen"...
 |
| A völgy oldalában feltűnik Bátorkő vára |
A tési pecsételést követően is így jártunk, ugyanis a fennsíkot átszelő földút gyakorlatilag járhatatlan volt egészen addig, amíg be nem fordultunk az erdőbe. Egyes fagyzugosabb helyeken még a hó is megmaradt. Az erdőhöz, illetve a hegyekhez érve lövéseket hallottunk, mely egyértelműen vadászati tevékenységet jelentett. Azon felül, hogy az emberben akarva- akaratlanul is végigfut a gondolat, hogy esetleg tévedésből ö is céltáblává vállhat, jön az a kellemetlen felismerés, hogy az érintett turistaút lezárásra kerülhet, ezáltal jobb esetben kerülni kényszerül, rosszabb esetben búcsút mondhat az aznapi célkitűzéseinek.
 |
| A KDP megkerüli a 14. században épült várat, majd jobbra fordul és enyhe ereszkedésnek indul Várpalota felé |
Ezekre a nem túl vidám gondolatokra a PMR rádiómon hallható forgalmazás is ráerősített. Mindenesetre a fennsík szélén álló Öreg- futóné névre hallgató pecsételőhelyen pecsételtünk, mely az egyetlen közbenső pecsételőhely volt a túra során. Mivel a hegyek visszaverték a lövések hangját, egyértelműen nem tudtuk beazonosítani, hogy merről jöhetett a hang, de úgy láttuk, hogy a KDP eltart a hangforrás vélt irányától, így nem számoltunk lezárással vagy tereléssel.
 |
| Út a szurdokba |
 |
| A Közép- Dunántúli Piros Várpalota határában |
Gyaloglás közben az amúgyis elvadult erdőben elhagyott bódéra, illetve gyermekek hangjára lettünk figyelmesek. Olyan közelről jött, hogy azt hittem csak pár száz méter a szomszédos turistaút, vagy nemsokára keresztezni fogjuk azt. Csak később néztem rá a térképre, melyből egyből kiderült, hogy azon a szakaszon se szomszédos turistaút, sem kereszteződés nincs. Bizonyára az erős szél fújhatta oda a hangokat...
 |
| Várpalota, Thury- vár |
 |
| Meglepetések mindig vannak :) |
Az út később bevezetett minket egy völgybe, melyen keresztülhaladva jutottunk el a túra leglátványosabb részéhez a Bátorkő várhoz. Itt egy kicsit elidőztünk, hogy Évi jobban szemügyre vehesse a romot, illetve annak környezetét. A várat később a hátunk mögött hagyva az út ismét sárosabbá, Várpalota külterületéhez érve dagonyássá vált. Az erdő nem eresztett minket olyan könnyedén, mint azt gondoltam. Várpalotára érve eleinte panelházak tövében haladtunk el, majd csakhamar a Thury- vár mellett találtuk magunkat. A várpalotai pecsétet ezúttal nem a szabadban, hanem egy étteremben kellett keresnünk.
A mai túra útvonala:
Tés- Nagy- rét tető- Öreg- futóné ph. (Márkus szekrénye)- Fajdas- hegység- 
Várpalota, Kismező- 
Várpalota
Putnok, vasútállomás-
Szilas- tető- nyerge-
Kalica- tető (letérő)-