Elérkezett az idő, amikor már azokat a szakaszokat sem tudtam tovább halogatni, aminek a teljesítéséhez semmi kedvem sem volt. Ilyen volt többek között az OKT 196-os számú túraszakasza, amely a Tepkén és társain vezetett keresztül, lényegében az érintett hegyek gerincén. Utamat rögtön egy iránytévesztéssel kezdtem a csárdát elhagyva, azonban a jelzések hiánya gyorsan feltűnt így viszonylag nagyobb időveszteség nélkül tudtam ezt a hibát korrigálni. A jelzés eleinte egy legelő mellett vezetett, csodás panorámát nyújtva az előttem álló hegyekre. Ez egyben egy jelzés is volt arra vonatkozóan, ami majd rám vár a következő órákban.
 |
| Legelő a Tepke lábánál |
 |
| A Tepke kilátó, a Tepke 566 méter magas csúcsán |
 |
| Innentől "hullámvasútazás" kezdődött |
A legelőt magam mögött hagyva, megkezdődött a kapaszkodó az 566 méter magas Tepkére. Ekkora már jelentősebb eredményeket sikerült elérnem a testsúly csökkentés tekintetében, ezáltal a felfelé vezető köves turistaút már nem okozott akkora energiaveszteséget és lassulást, mint a korábbi években. Viszonylag hamar el is értem a Tepke csúcsát, illetve az azon álló kilátót. A kilátóba nem mentem fel, mert félő volt, hogy esetleg kifuthatok az időből, ha a továbbiakban olyan akadályba ütközöm, ami jelentős időveszteséget okozhat.
 |
| A szomszédos Macska- hegy csúcsa |
A kilátót követően az eddigi széles turistaút ösvénnyé keskenyedett, amely jellemző maradt a túra további részében. Az enyhe ereszkedést ismét egy kisebb kaptató követett, amely a Tepkével szomszédos Purga csúcsáig ki is tartott. Még mindig meglepően jól bírtam, bár a boka fájdalom, amely a korábbi túráim sikerességét is beárnyékolta, ismét kezdte éreztetni a hatását. A Purgát elhagyva ismét egy ereszkedős, majd kaptatós szakasz következett a Macska- hegyre. Ez már egy kicsit meredekebb volt a korábbinál, itt azért már "ügyeskednem" kellett a tovább haladásért.
 |
| Kilátás a Kis- Zsunyi- hegyre, Garábra és a távolban Hollókőre |
A Macska- hegyről egészen lankás volt az út lefelé, amelynek végén a Garáb- nyereghez érve turistaút elágazáshoz érkeztem. Balra a Kék Négyzet jelzésű úton Garábra, jobbra pedig a Kék Pluszon Mátraszőlősre lehetett eljutni. Nekem azonban továbbra is egyenesen kellett tovább mennem a szűk ösvényen, ahol az ismét emelkedésnek indult a Nagy- Kő csúcsára. A csúcson egy távközlési torony állt, melyet megkerülve az ösvény ismét ereszkedésnek indult. Ez volt lényegében az utolsó csúcs, amire fel kellett túrázni, innentől kezdve egy viszonylag kényelmes erdőjárás következett.
 |
| A Négyfenyői menedékháznál járunk |
 |
| Végre nem egy dagonyás földút... |
Az út a Négyfenyői menedékháznál kiszélesedett, ezáltal a túra nehezebbik részét magam mögött tudhattam. Ekkorra már eléggé fájt a bokám, ezért szerettem volna minél hamarabb Nagybárkányba érni. Volt is egy ilyen terv, hogy esetleg ha egy kicsit kilépek, akkor akár a korábbi buszt is elérhetem. Sajnos azonban pár gyorsított kilométer után be kellett látnom, hogy ezzel a lábbal jó ha rendben kiérek, nem hogy még a korábbi buszra pályázzak...
 |
| Nagybárkány határában járunk |
 |
| Ezzel a túrával búcsúztam a Cserháttól, előttem a távolban már a Mátra vonulatai figyelhetők meg |
A Kéktúra a túraszakasz hátralévő részében lényegében a Nyerges- tetőt megkerülve, a völgyben vezetett tovább. Ekkor szarvasbőgésre lettem figyelmes, mely igen közelről hallatszott. Félelmetes, de egyben felemelő érzés volt egy ilyen esemény fültanújának lenni. Időközben a sűrű erdőt lassan elvadult bozótos, majd legelő váltotta. Nagybárkány határához érkeztem, de a hátam mögött a távolodó sűrű erdőből még mindig szarvasbőgés hallatszott. A településre érve ezúttal pont úgy jött ki a lépés, hogy a buszra nem kellett órákat várni, így még időben hazaértem. Örültem, hogy ez az évekig halogatott szakasz is nagyobb probléma nélkül meglett, de azt azért el kellett ismernem, hogy a nyár elején megkezdett fogyókúra nélkül nem, vagy nagyon nehezen ment volna...
A mai túra útvonala:
Macska- hegy-
Bableves csárda-
Tepke-
Nagy- Kő- tető- 
Galyatető-
Mátraszentlászló-
